Jikook O. S.

5. Nem véletlen... 2/2

Jungkook jóízűen felnevet. Mi ezen olyan nevetséges?

- Liza? Na ilyet sem mondtak még nekem. - mondja most már csak szélesen vigyorogva.

Teljesen összezavar. Nem hogy kiderítenék valamit még több kérdés jelenik meg a fejemben. Jaaaajjj... minek kell ilyen titokzatosnak lennie? Szerintem látja rajtam, hogy egyre elveszettebb vagyok és zavarodott ezért folytatja.

- Szóval ő a testvérem...

- Mi? - vágok közbe, kikerekedett szemekkel.

Dehát azt mondta Mina, hogy nincsen testvére...

- Igen, ő a húgom. Apámék örökbe fogadták amikor 11 éves volt. Senki sem tud róla... egyenlőre. A cégátadáskor fogják bemutatni, mint másik örököst. -mondja - De ez még nem publikus kérlek senkinek ne mondd el.

- Természetesen lakat van a számon. - válaszolom komolyan, majd pár perc csend után szólalok csak meg újra.- Hát ez most jól lesokkolt, én azt hittem, hogy Liza a barátnőd, vagy nem is tudom... az is megfordult a fejemben, hogy ő Mimi anyja. Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy a rokonod esetleg a testvéred. - fejtem ki neki őszintén
gondolataimat.

Nem kis kő esett le a szívemről. Azért jólesik tudni, hogy nincs senkije...
legalábbis a magas barna nem a barátnője.

- Szerintem most, hogy együtt látnak minket a lánnyal, sokan gondolnak ehhez hasonlókat. -vigyorog.

Ami feltűnt, de nem teszem szóvá, hogy az anya témát mindig kerüli. Kíváncsi vagyok... olyan nincs, hogy nincs. Gondolom ez már túl személyes, hogy elmondja.
Ezekután még beszélgettünk talán egy órát. Sok minden szóba került. A szülei, Mimi, a testvére. Beszéltünk a cégről és arról is, hogy az új év után januárban lesz egy nagyobb party, ahol ünnepélyes keretek között kerül át a vezetés az ő és Liza kezébe. Majd rólam is esett pár szó. Inkább a munkámról meg a hétköznapokról. A családom elég kényes téma, mint tudjuk, esetleg, ha közelebb kerülünk egymáshoz, akkor ráérek elmondani.

Nagyon jól éreztem magam vele és ahogy láttam ő is. Egyre jobban tetszik
nekem és nem tudom mi tévő legyek. Szeretném azt gondolni, hogy azok az
apró jelek, amiket felém küld azok nem csak az agyam szüleményei, de nem
merem beleélni magam túlságosan.

Most itt ülünk a kocsijában a házam előtt és éppen elköszönni készülök.
Kikapcsolom a biztonsági övem majd felpillantok Jungkookra, aki pislogás
nélkül bámul engem. Érzem, hogy pirosodik az arcom...

- Jimin! - szólít meg. - kellemes volt ez a délután. Nagyon szeretnélek jobban is megismerni. - mosolyog. -bNa ne nézz már rám ilyen meglepetten. Szeretnélek elhívni vasárnapra az adventi vásárba. - néz végig a szemeimbe míg hozzám beszél.

Én "lányos" zavaromban hírtelen elkapom a tekintetem, és lehajtom a fejem. Teljesen lever a víz, ahogy a nagy tenyerébe kerül az én kicsi kezem. Ez most az aminek gondolom? Vagy túl gondolom...?

- Te...te most randira hívsz? - nézem kezeinket, majd óvatosan pillázok fel rá félve.

- Igen Jimin ezt veheted az első randinknak. Természetesen, csak ha ráérsz és a családod helyett van kedved velem tölteni a vasárnapot. -somolyog
lágyan.

- Köszönöm Jungkook nagyon szívesen elmegyek veled a vásárba. - mosolygok félénke.

- Akkor vasárnap érted jövök mondjuk délután négyre. Ha úgy adódik nem
lenne baj, ha jönne Mimi is? Nem mindig marad el nélkülem mostanában.

- Persze, hogy nem baj. Ő hozzád tartozik, soha nem kérném tőled, hogy
szorítsd háttérbe miattam. - válaszolom.

Egy gyors telefonszám csere után, elköszönve egymástól kiszállok az
autóból. Intek neki egyet és megvárom míg elhajt.