Jikook O. S.

4. Nem véletlen... 2/1

Elérkezett az adventi időszak... ilyenkor mindig egy kicsit melankólikus

hangulatba kerülök. Évek óta arról ábrándozok, abban reménykedek, hogy változik valami és végre engem is megtalál a szerelem.
Általában egyedül töltöm az ünnepeket. A barátaim mind a családjaikkal vannak ebben a pár hétben, vagy dolgoznak.

Én dolgozok. Nem azért, mert annyira munkamániás lennék, hanem

mert "nincs" családom, legalább is olyan, akikkel szívesen eltöltöm a

felesleges szabadidőm. A szüleim mindketten látni sem akarnak mert meleg vagyok, az öcsém meg hát még túl fiatal ahhoz, hogy esetleg ellent mondva nekik tartsa velem a kapcsolatot, bár igaz néha titokban felhív és érdeklődik

felőlem. Talán ő az egyetlen családtagom, akivel idővel rendeződhez a kapcsolatom.

Egy szó, mint száz, a munkán kívül nem nagyon van mivel elütnöm az időt,

amit annyira nem is bánok, mivel nagyon szeretem. Óvodában dolgozok. Igen, nem szokványos, hogy egy férfi óvóbácsinak megy. Mit mondhatnék

erre? Én Park Jimin imádom az apróságokat. Ők aztán tényleg el tudják feledtetni veled minden gondod-bajod. A nap végére úgy elfárad velük az

ember, hogy ideje sincs depresszióba esni.

A mai egy különleges nap. Új kislány érkezik a csoportomba. Még csak 2

éves múlt éppen.

Itt a Szivárványban nem ritka, hogy ennyi idősen már bekerülnek a

gyerekek. Nálunk indult először ilyen csoport. Ez olyasmi, mint az iskolában

az előkészítő. Nem olyan kicsik, hogy bölcsisek legyenek, de még nem

mehetnek kiscsoportba, így bekerülnek az én kis mini csoportomba.

Visszatérve az új kislányra Jeon Mizuki. Pár hete költöztek Japánból Koreába. Mizuki ott született Tokióban, de édesapja révén teljesen megérti

és beszéli - már amennyire egy ennyi idős gyerek tud beszélni-, a koreai

nyelvet a japán mellett.

Kíváncsi vagyok milyen a kislány, nem találkoztam vele még mert amikor

beiratkoztak, akkor én éppen délutánra jöttem. Szóval most várom, hogy

megérkezzenek és megmutathassam a csoportot az anyukájának és neki. Ma

csak velük fogok foglalkozni, a csoporttal a váltótársam Mina lesz.

Mivel beszoktatós hét van így az első két délelőttöt a szülője is vele töltheti,

ha szükséges, akkor többet is. A csoportom kis létszámú, Mizukival együtt lesz 8 kis apróságom. Most ő lesz a legfiatalabb a csoportban a többiek mind betöltötték már a két és fél évet.

- Jó reggelt Jimin! Nagyon korai vagy. - érkezik meg Mina.

- Szia, jó reggelt! Igen, ma jön az új kislány, így hamarabb jöttem, hogy még legyen időm kipakolni a csoportban és felkészülni. - néztem a lányra.

- Óh tényleg! Én is kíváncsi vagyok már rá. Biztos szép kislány és okos is

ilyen génekkel...! - gondolkozott el.

Nagy szemekkel nézek rá....

- Te tudsz valamit róla vagy a családról netán? - pillantottam ismét Mina