Árnyforduló

Ｍáｓｏｄｉｋ

𝚑𝚒𝚍𝚎𝚐𝚎𝚗 𝚏ú𝚓 𝚊 𝚖𝚎𝚐𝚛á𝚣ó 𝚖ú𝚕𝚝 𝚜𝚣𝚎𝚕𝚎...

Vannak emberek akiket a kellemes időjárás és a csend álomba ringat. Cordelia nem ilyen fából lett faragva, a nyugalom nem volt rá regeneráló hatással. Az élvezeteknek és a veszélyes pillanatoknak él. Az éjjeli vihar alatt, ami odakint konkrétan fákat csavart ki a helyéről és autók szélvédőjét törte be, az egyetemi hallgató hónapok óta először rendesen kipihente magát.

— Te meg mit csinálsz? – hüledezett szobatársa aki akkor lépett be az ajtón.

Cordelia nyöszörögni kezdett az ismerős hang hallatán és amint szobatársa lehúzta róla a takarót, kipattant a szeme.

— Mennyi az idő? – kábultan kérdezi és fejét masszírozva felül az ágyban.

Mielőtt barátnője válaszolhatna a digitális órára pillanat és a fehéren világító váltakozó számok tudatosítják benne, hogy elkésett, de még mennyire.

9:37

— A francba, francba, francba – és még sokszor elhangzik a szájából ennek a szónak az ismétlése, összekap néhány ruhát és ott helyben magára kapja, egyszerre ágyaz és a füzeteit pakolássza közben – a piás meg fog ölni.

— Én felkeltettelek amikor elmentem – mentegetőzik a szobatársa és arrébb áll, hogy ne is zavarja a szélvészt a készülődésben –, esküszöm, hogy még a szemedet is kinyitottad, azt hittem rendben leszel.

Hatalmas tévedés, Cordelia mocskosul régen volt utoljára rendben. Számtalan beadandóval van késedelme, nem talál jó ügyeket és eléggé annak a határán táncol, hogy kicsapják őt az egyetemről. A piás, vagyis a szerkesztő tanára a leg elnézőbb, megérti a lány nehéz helyzetét és a pártját fogja az egész tanári karral szemben. Ám egy hete még ő is bejelentette, hogy ha Cordelia nem kapja össze magát nem fogja többet képviselni.

— Mondd meg Blazenek – visszafordul mielőtt kilépne a kollégiumi szoba ajtaján és eszeveszett futásba kezdene a campustól egészen az egyetemig –, hogy keressen fel, ha már nem egy seggfej. – háta mögött csapódik az ajtó.

Blaze a lány évfolyamtársa, aki történetesen a barátja is. A szőke szívtipró tegnap magára hagyta őt, hogy a haverjaival legyen, mindezt egy árva szó nélkül, így Cordelia két óra felesleges várakozás után kénytelen volt egyedül vissza sétálni a szakadó esőben a campusra. Még másodévben kezdett el randizni az élcelődő akkoriban talpig úriember Blaze Beckhammel. A tengerkék szeme volt ami elkábította a lányt, annyira bódítónak találta, hogy nem számított miféle hazugságok folynak ki a száján.

Cordelia és Blaze kapcsolata akkor kezdett el lefelé menni a lejtőn amikor a lány hazautazott, hogy végignézze az üres családi ház elárverezését. Megviselte az egyetlen biztos pont elvesztése, megannyi régi emlék szállt tova a kertes ház elvesztésével.

Ennek már öt hónapja, azóta a szerelmes gerlepár elhidegülni látszik.

...

Cordelia benyit a 304-es terem ajtaján, az előadóterem üres a diákok már mind kiszállingóztak a teremből. Nem csoda, hiszen hat perccel múlt tíz óra, az előadásnak vége. Már csak Mr.Tucker ül az íróasztalánál, a szemüvege feltolva a feje tetejére és fáradtan masszírozza az orrnyergét.

— Elnézést a késésért – mentegetőzni kezd, majd felmutatja a kezében tartott dossziét a mérges idősödő tanárnak – itt az esszé.

Leteszi az íróasztalra, de a szerkesztő professzor lazán arrébb tolja. Megvető pillantással díjazza a csapzott lányt.