Árnyforduló

Ｎｅｇｙｅｄｉｋ

...𝚎𝚕𝚟𝚎𝚜𝚣𝚝𝚎𝚗𝚒 𝚋á𝚛𝚖𝚒𝚝, 𝚔𝚒𝚟é𝚟𝚎 ö𝚗𝚖𝚊𝚐𝚊𝚍

Cordelia idegesen csörtet be a kollégiumi szoba ajtaján, késő éjjel van így bizonyára arra számít, hogy mindenki alszik. Remegve szorítja hátát a kulcsra zárt ajtónak.

— Hát te meg? – Melissa még nem alszik, éjjeli lámpa fényénél bújja a könyvét, amit most dühében az asztalra csap – Azt hittem te és Blaze békülős khm. – tényleg köhint egyet ahelyett, hogy kimondaná mire is gondol valójában, mielőtt ezt a gondolatmenetet folytatná Cordelia a szavába vág.

— Nagyon veszélyes dologba keveredtem, Lis. – még egyszer le ellenőrzi, hogy biztosan be van zárva az ajtó, egy csattal összefogja fekete izzadságtól összeállt haját és helyet foglal a kanapén barátnője mellett.

Melissa mindig is maga volt a kontraszt, első pillantásra felszínes libának tűnik akit csak a ruhája és az esetlegesen elkenődött sminkje érdekel. Az évek során sikerült őt kiismerni, Lis inkább az a típus aki nem jár el bulizni, sőt különösen kerüli a társaságot és hajnalig olvas tompa lámpafény mellett. Azt, ami most Cordeliával történik, ha képes felfogni valaki akkor talán Lis lesz az. A feje fölötti polcon ugyanis sorban állnak a vámpírokról vérfarkasokról szóló könyvek. Kettejük közül mindig is az ártatlan szőke Lis képzelte azt, hogy egy titokzatos varázs világba csöppen egyik napról a másikra.

— Mesélj milyen őrültséget műveltél már megint.

— Egy ügy után nyomoztam – kezd bele a történetbe és hirtelen nem is tudja, hogy mivel folytassa ahhoz, hogy ésszerűnek hangozzon –, tudod az eltűnések és hát belecsöppentem a közepébe.

— Mennyire kerültél közel az ügyhöz?

Ez egy létfontosságú kérdés, habár Cordelia és a szobatársa nem is ugyanazt tanulják az egyetemen, már az első negyedévben Lis szájába rágta, hogy mi is az oknyomozó riporterek lényege.

Első – mindennek utána kell járni, tényekre való alapozás, egy megnevezhető forrás

Második – az álcák, az ügytől való távolságtartás, más szemszögből való megközelítés

Ez azért fontos, mert a riportereknek korán sem annyira egyszerű beépülni akár egy szektába vagy maffiába, mint egy nyomozónak és persze kihátrálni is százszorta nehezebb.

— Hát úgy is mondhatnám, hogy egy levegőt szívunk.

Melissa a tenyerére hajtja a fejét és fáradt sóhaj törik fel belőle a tudattól, hogy legjobb barátja a saját szabályát szegte meg.

— Találkoztam valakivel. – folytatja a történetet.

— Helyes? Lefeküdtetek? – a szájához kap és a fejében képek sora kezd összeállni, hogy mitől is lehet ez akkora őrültség – Bűnöző?

Cordelia szúrós, egészen összeszűkült szemmel pillant a vele szemben ülőre és finoman jelni, hogy itt most ő mesél és Lis jobb lenne ha nem komplikálja túl az így is igazán félrecsúszott dolgokat.

— Egy átok van rajtam. – suttogja már-már olyan halkan, hogy meg is kellett ismételnie mert a szobatársa képtelen szájról olvasni.

Amint meghallja mit is mond valójában barátnője, gúnyos formát ölt arca és mérgesen, türelmetlenül szívja be a levegőt.

— Ja, átkozottul hülye vagy. – vágja a fejéhez, majd feláll a kanapéról és arrébb tolja a könyveket a polcon, hogy felférjen az amelyik a kezében van. – Nem hiszem el, hogy bedőltem a szivatásnak, Cordelia.