Hullámokban jön.
Sokszor olyan érzés, mintha a nyílt tengeren lennék. Lubickolok, napozok, ráfekszem a víztükörre.
Hullámokban jön.
Hiába tudok úszni, egy hullám magasabb lesz.
Beterít.
Lenyom.
Kapálózom.
Fulladozom.
Aztán elmegy, én pedig a felszínre lököm magam.
A tengernek nincs határa. Nem tudok kiszállni, mint egy medencéből.
Így csak annyit tehetek, hogy kirázom a vizet a szememből, és úszom tovább, míg a következő hullám megérkezik.
