Az életed elején nincsen egy gyertyád se. Csak amikor egy éves lettél kapod meg az elsőt. És onnan egyre többet. Meggyújtyák a gyertyákat. Ég benned a létezés lángja. Perzsel a tettvágy, az életerő. A sóvárgás és izgalom, hogy egyre több gyertyád legyen.
Egészen addig, amíg leég a kanóc teteje és a csóva elfárad. Lassabban kezd égni. Megváltozik a színe. Onnantól kezdve nehezebben halad az idő. Megfogyatkozik az erő. Már nem szántassz futótűzként. Az erő már kiégett. Már csak túlélsz. Oxigénért nyújtózol. Elfújod a gyertyákat.
Már nem azt látod, hogy mennyi új év van előtted, ami tele van izzó parázzsal és szikrával. Hanem, hogy hány gyertya van, amit kialszik, vagy elfújsz.
Van olyan torta amin sok gyertya elfér és a fordulópont csak a nagy nyúfoltság után érkezik.
De van, hogy a tortán még jócskán lenne hely, de a túl gyenge a tészta, hogy elbírja a gyertyákat. Így amint teheted, elfújod azokat.
