Roan
Már messziről hallotta a dübörgő lépteket. Az addig élezett pengéjét gyengéden visszahelyezte a tokjába és mire felnézett az ajtó már kicsapódott.
- Roan! Éppen téged kerestelek! - Niir mély hangja egyenesen bezengte a szűk szobát. - Anyád egy feladattal bízott meg. - A fiú szemei halványan elnyíltak, majd elnyelve a feltörő szavait kihúzta magát. Az édesanyja ritkán bízta meg küldetésekkel. A napjai nagy részét egyszerűen a falon töltötte a többi közkatonával és figyelték a talpuk alatt húzódó végtelen város labirintusát. Niir gyengéden behúzta maga mögött az ajtót, majd vetett egy óvatos pillantást a fiú szobájára. Egyedül voltak a szűk helyiségben, éppen csak elfért az ablak alá húzott ágya mellett a szekrénye. Roan az ajtóval szemben foglalt helyet, a falhoz húzott asztala előtt. A késő esti napsugarak becsordultak a vékony ablakon, hamis narancsos fénnyel beáztatva a fehér falakat.
- Kapitány! - Roan a szívére szorította a kezeit, de a férfi egyszerűen megrázta a fejét, mintha butaságnak gondolta volna az egész tiszteletadást. - Niir. - Egy apró mosoly terült szét az arcán, Roan az üres szék felé intett. - Milyen feladatról lenne szó? - Talán kihallatszott a hangjában megülő izgatottsága? Niir szemei felcsillantak és az addig arcán ücsörgő mosoly még szélesebbé vált.
- Egy titkos küldetés, magam se tudom a pontos részleteket, de Lindell szerint roppant nagy precizitást és diszkréciót igényel. - A férfi a mellénye zsebébe nyúlt és kinyújtotta felé a Hadseregük vörös pecsétjével ellátott borítékot.
- Nem bontottad fel?
- Roan! - nevette el magát a férfi. - Mégis milyen Kapitány lennék, ha ennyire nyíltan ellenállnék az Altábornok utasításainak?
- Nem is vagy kíváncsi? Anya sose bízott meg feladattal - horkantott fel a fiú. Niir szemei az ölében pihenő levélre vetültek, majd fel az arcára.
- Talán végre felismerte a hibáját veled kapcsolatban. - A férfi felállt a helyéről, majd lesimítva vörös zubbonyát megindult az ajtó felé. - Akkor hát, sok szerencsét vele kapcsolatban.
- Meg sem várod, hogy kibontsam?
- Az Altábornok nem hiába nem mondott semmit, úgy akarta csak te tudj a feladatról.
- Egyedül leszek?
Niir megvonta a vállát. - Ahogy mondtam a feladat nagy diszkréciót igényel. Az Altábornok nem avatott be semmibe, kizárólag arról tudok, hogy a feladat leírása abban a borítékban rejlik.
Roan tompán bólintott. Niir megszüntette a köztük feszülő távolságot és engedte, hogy a tenyere elmerüljön a fiú hullámos tincsei között.
- Büszke vagyok rád, tudod?
Bólintott, mert a szavai valahogyan a torkában ragadtak. Niir elhagyta a szobáját, de Roan végig az ölében pihenő levelet leste. Arra várt, hogy felriad ebből az álomból, mert egyszerűen nem fért a fejébe mégis miért őt választotta az édesanyja? Mit nem tudott volna más katona megadni? Roan nem volt különleges, sőt éppen az ellenkezője volt rá igaz. Messze alulmaradt a többi katonával szemben.
A rúnái most csendesen hullámzottak a bőrén, mintha a minta is kíváncsian várta volna a levél tartalmát. Egy mély sóhajt követően felszakította a borítékot, amiből egy megsárgult lap borult a combjára. Az anyja gondos, gyöngybetűi terítették be a lapot, drága fekete tintát használt.
Roan,
Amint elolvastad a levelet, vesd a borítékot és annak tartalmát a tűzbe, ne késlekedj vele. Ha minden igaz kizárólag Niir tud ennek a levélnek a tudtáról, a küldetésedről ne beszélj senkinek, és bárki kérdezi milyen okból hagyod el holnap hajnalban a barakkot mondd, hogy Ilmához mész, nem fognak többet kérdezni. Ha elhagytad a barakkot, indulj a Vörös Csónakba, ott a harmadik szobát kibéreltük, a neved pedig innentől kezdve nem Roan, hanem Goro Ollysen. A ruháidat hagyd a lelakatolt ládában, a kulcsot a muskátli cserép alatt találod. A ládában találsz váltóruhát és egy kis csomagot (a csomagban három kulcs és egy kis papírt találsz majd), abban hagyd el a szállót. Ezt követően győződj meg arról senki sem követ. A Csillag-téren a harmadik utcában menj egészen addig a házig, ahol találsz az ablakban, három kígyóvirágot. Ide a lelakatolt ládában talált harmadik, aranyozott kulccsal tudsz belépni, amint beléptél, az ajtót mindig zárd magad után. A harmadik szobát az ezüst kulccsal nyitod. Ez egy hálószoba lesz, az ágyat arrébb tolva pedig találsz egy ajtót a pincébe, ezt a bronz kulccsal nyitod, az ajtó pedig egy alagútba vezet. Itt egyetlen utad lesz egyenesen. Addig mész, amíg el nem éred az ajtót. Kígyóvirág a jelszó. Amit pedig itt látsz majd Roan, arról sosem beszélhetsz senkinek. Se Niir-nek, se Oryn-nak. Senkinek, még a színem előtt se beszélhetsz. Azért bíztalak meg téged, mert benned bízom. Jegyezd meg a leírtakat és égesd el!
YOU ARE READING
Kristályhegy
FantasyOrmótlan fehér falak, ameddig a szem ellát. Ketrecbe zárt állatok. Fosztogató kormány és éhező polgárok. Fehér Város, más néven a földre szállt megváltás. Cyra megunhatatlanul figyelte a magas falak fölött átszökő napsugarakat. Ha lehunyta a szemét...