Fázis (Phase) | Dennis Pater |

1.rész 1.fejezet: A kezdetek (előtörténet)

Sok-sok évvel ezelőtt, körülbelül az i.e. 8000. évben járunk, egy távoli bolygón, amely nagyon messze helyezkedik el a Földtől. A bolygót Purpurának hívták. Az egész planéta lila színben pompázott, amelyet egy kevés kék árnyalat tarkított a víz jelenléte miatt. A bolygó középső területe teljes mértékben lakhatatlan volt, hiszen ott olyan hatalmas hőség uralkodott, hogy még a növényzet sem tudott megmaradni, sem állatok, sem bogarak nem éltek azon a vidéken. A táj teljesen sivatagos volt, minden élettől mentes és kietlen. Az élet kizárólag a bolygó északi és déli tájain alakult ki.

A déli régió teljesen vadon volt, míg az északi részén civilizáció bontakozott ki, ahol emberek éltek, de nem akármilyen emberek. A bőrük színe lilás árnyalatú volt, valakinek világosabb, míg másoknak sötétebb tónusú. A hajuk és a szemük is lilás színben pompázott, bár ritkán előfordult, hogy egyeseknek kékes, zöldes vagy barnás-lilás árnyalata volt. Őket purpurai embereknek nevezték, és egy népként összetartva egy önálló országot alkottak. Egészen pontosan egy királyságot.

A királyság külterületein mezőgazdászok művelték földjeiket, gondozva a veteményeseiket és állataikat. Az itt élő állatok hasonlóan néztek ki, mint a földi állatok, bár némi különbség mutatkozott közöttük. Például a purpurai csirke szinte teljesen megegyezett a földi csirkével, viszont a tehenek már eltértek a megszokottól. Ennek ellenére a tehenek felhasználhatósága hasonló volt, mint nálunk.

A városok lakói különféle mesterségeket űztek: dolgoztak céhekben, otthon, kereskedőként vagy katonaként szolgálták az országot. Az ország területén több kisebb falu létezett, azonban csupán egy hatalmas városuk volt, amely egyben a főváros szerepét is betöltötte. A királyság neve megegyezett a bolygó nevével, azzal a különbséggel, hogy a „Királyság" jelző is hozzátartozott: vagyis Purpurai Királyság. Mivel királyság volt, természetesen egy király uralkodott, aki mellett egy teljes királyi udvar is működött.

A „Purpura" szó jelentése latinul „lila", és a purpuraiak kultúrája nagymértékben hasonlított a későbbi rómaiakéhoz. Ez nem csupán az építészetben, hanem az emberek öltözködési szokásaiban is megmutatkozott. i.e. 29 környékén egy földi felfedezőt vittek Purpurára, hogy bemutassák neki az országot. Amikor visszatért, a későbbi Római Birodalomban elterjedt a purpurai kultúra, amelyet először a római köztársaság, majd később a császárság is átvett.

A történetünk egy végtelennek tűnő kietlen mezőn játszódik, ahol a falusiak mindennapi életét figyelhetjük meg. Néha egy-két városi is megfordult ezen a vidéken. A tájat békesség ölelte körbe, az emberek nyugalomban éltek, dolgoztak és élvezték mindennapjaikat – egészen addig, míg egy különös hang nem törte meg ezt az idilli csendet. A hang először halk morajlásként érkezett a távolból, majd fokozatosan erősödött. Olyan volt, mintha egy seregnyi vadállat, barbár és egyéb földöntúli lény ordítva közeledne. A hang egyre fenyegetőbbé vált, ahogy erősödött. Az őrök pánikkal telve kiáltották a hangosbemondóba:

Őrök: Figyelem! Vészhelyzet! Szörnycsapatok közelednek a keleti határ felé. Minden purpurai polgárt felszólítunk az azonnali evakuálásra! Védjék meg magukat és családjukat! Hagyják el a várost azonnal! Ez nem gyakorlat! Ismétlem, ez nem gyakorlat!

Az egyik őr azonnal a főváros felé vette az irányt, hogy értesítse a királyt a keleti határnál látottakról. A király azonnal elrendelte a katonai hadműveletet, hogy megvédje országát és népét. Amikor a sereg megérkezett a helyszínre, a szörnyek már falvakat dúltak fel, épületeket romboltak, és a lakosokat kegyetlenül bántalmazták, megvádolták, megsebesítették, megölték vagy elrabolták őket. A két fél összecsapott, de hamar világossá vált, hogy a szörnyek ereje messze felülmúlja a purpuraiakét. A szörnyhorda szinte feltartóztathatatlanul nyomult előre, egészen a főváros határáig.