Fázis (Phase) | Dennis Pater |

14.fejezet: Vadász vs Vadász

Daniel a gép segítségével pedig elkezdhette társai megmentéséért folyó küldetését. Két idő, vagy dimenzió közt utazni nem volt a legkellemesebb, hiszen az utazás gyakorlatilag atomjaira szedve tudja csak utaztatni Danielt, teljes testében nem. Persze mikor megérkezik, teljes egészében érkezik meg.

Megérkezett Daniel az első megállójához, ami természetesen egy random dimenzió volt. Egy tisztáson találta magát Daniel, ahol egy holografikus kivetítő meg is mutatta a küldetést, amivel tovább lehet állni a következő állomásra, vagy megérkezni a kívánt helyre.

A feladat a következő volt: Egy bizonyos orgyilkost kell kivégeznie, hogy tovább állhasson. a küldetést megemlítette azt is, hogy észlelhető lesz, hogy ki lesz Daniel célpontja. Tudta, hogy egyből útra kell indulnia valahova máshova, hiszen egy kietlen tisztáson várva nem fog kiszabadulni.

 

Daniel: El kéne indulnom egy irányba... arra megyek, ahol a nap nyugszik.

Bár logikus indoka nem volt, hogy miért pont arra megy, de nem kapott utasítást arra, merre is kéne indulnia.

Daniel felszerelése és ruházata: Egy nagyobb köpeny, ami befedte Daniel testét, a szokásos maszkja, egy kalap, sétálópálca, a szabjája, táska néhány napra kitartó élelemmel és itallal, egy csapat fotó vele és társaival meg mesterével.

A tájak, amin Daniel haladt keresztül, nagyon váltakozó volt. Sivatagok, erdők, tisztások, de még olyan tájak is voltak, ami a földön egyáltalán nincs. Bár ez érthető volt abból a szempontból, hogy egy másik dimenzióban van, ahol mások lehetnek a természet szabályai, vagy akár összetalálkozhat olyanokkal is, akik erősebbek Danielnél.

Napok teltek el, az első megérkezés óta, és már élelméből és italából is kifogyott, ezért kénytelen volt vadászni arra, amit csak talál. A vizet tudta pótolnia elég könnyen, hiszen ő maga is vízelemű, és csak energiába került neki tiszta vizet csinálnia.

A vadászat már kissé bonyolultabb volt. Előszőr is kellett találnia, egy állatot, ami nem volt könnyű. Így türelmesnek kellett lennie, hogy egyáltalán valamilyen állat előkerüljön. Egy vadnyúl került elő, ami nem volt valami nagy élelem forrás, de ha beosztja, pár napig kibírja vele. Még mielőtt előkerült a nyúl, Daniel már előre bekészített egy csapdát, és csak arra várt, hogy az áldozat a megfelelő helyre kerüljön.

Oda is ért, viszont mielőtt elkaphatta volna, egy nagy testű ragadozó kapta el előbb. Aztán Danielt is észrevette, majd megtámadta őt. Danielnek könnyű ellenfél volt a ragadozó, hiszen egyből megtudta ölni. És mert más állatot, úgyse fog találni, kénytelen volt a ragadozó húsából venni, plusz pár bokros gyümölcsöt is szerzett, így egy északára letáborozhatott, majd másnak újra útra kelt.

Eddig civilizáció bármi jelét se látta, mintha az egész világon ő lenne egyedül ember, pedig a küldetése szerint is egy orgyilkost kell kivégeznie, szóval biztos volt benne, hogy fog találni valakit.

Daniel egy sötét erdőben volt. Nehezen is látott a kevés fényforrás miatt. Viszont Danielt elkapta egy érdekes érzés...mintha figyelnék őt. Bár Daniel ezt az érzés nem engedte el és sokkal óvatosabban közlekedett, de azt a forgatókönyvet se vetette el, hogy szimplán beleőrült a napokig tartó vándorlásban, illetve azzal a gondolattal, hogy bármikor meghalhat ő is, hiszen egy másik dimenzióban lévő entitás akár kétszer annyira erős lehet, mint ő maga a Fázis szemével.

Egyszer csak a fák lombjaiból elő jött egy tör, ami szélsebesen célzott Danielre, viszont ő épp hogy, de szabjáját elővéve hárítani tudta azt. Így már biztos volt magában, hogy csak is az áldozata lehet az, vagyis az Orgyilkos. Ő a fák lombjain mozgott majd úgy dobta a tőröket.

Daniel bár kitudta kerülni őket, viszont egyik pillanatban közelről támadt az Orgyilkos, amivel így felfedte, hogy hogyan is néz ki. Kapucnit, és szájmaszkot hordott, ami olyan volt mintha egy sárkány szája lenne az. A szeme nem látszódott, mert a kapucni árnyéka takarta azt. Két, kisebb kardja volt neki közelharcra, amivel Danielre is támadott vele, viszont Daniel hárította a szabjájával. Az Orgyilkosnak kiváló reflexei és harc intelligenciája volt, hiszen harc tudása Danielét is felül múlta. Daniel egy két sebet szerzett tőle az intenzív támadásaitól.

Danielnek aktiválnia kellett a Második Fázisát, hogy egyáltalán felvehesse a versenyt vele. Bár így kiegyenlítettebb lett a helyzet, az Orgyilkosnak még így is több esélye volt, hogy megölje Danielt. Ő még a víz és jég elemét is bevetette, hogy legalább valamennyi előnyt szerezhessen az orgyilkossal szemben, de a kardjai olyan könnyen áthasította, mintha csak olvadt vaj lenne.

Daniel nem látott más megoldást, mint hogy menekülni kezd. Visszaváltott az Első Fázisra, és a lehető legmesszebbre teleportálhasson, hogy az Orgyilkos ne tudja, hogy hol van. Még a csata elején folyamatosan feltérképezte magának a helyszíneket, ahol járt már, így könnyen oda tud teleportálni.

Amikor visszaváltott az Első Fázisra és próbált elteleportálni, nem ment neki. Ezt észre véve bepánikolt. Ugyanis ebben a dimenzióban se közeli, se távoli teleportációt nem tud végrehajtani. Furcsálta, hiszen az elementálját tudta használni, de teleportálni nem. Így emiatt tiszta erőből futott.

Az Orgyilkos tudta Daniel tempóját tartani. Sőt, Danielnek futás közben kellett védekezni. Daniel megelégelte a futást, és megállt, inkább harcolt rendesen, még ha bele is hal ebbe a harcba.

Igyekezett Daniel az ellenfele gyenge pontját megtalálni a Fázis szemével, de az Orgyilkos Danielt nem, hogy gondolkozni se hagyta, még mikor nagy nehezen sikerült is egy kicsi időt nyernie, még úgy se tudta megnézni. Ugyanez volt Aarnénál is, és kérdezte saját magában, hogy ez mégis, hogy lehetséges.

Az egyetlen lehetősége azt volt, ha hasonlóan gyorsan támad, mint amit ellenfele is tesz. Viszont mikor azt hitte, hogy fogást tálált nála, és közelről próbálta leszúrni, az Orgyilkos a tőrjeivel mellkasba dobta Danielt, és így ő a földre került.

Az Orgyilkos leakarta fejezni Danielt, de annyit vett észre, hogy valaki megjelent, és az Orgyilkos elmenekült, de azt már nem tudta, hogy ki volt az az ember, aki áldozatát elzavarta, mert Daniel elájult a vérveszteség miatt. Az utolsó dolog amire emlékezett az az, hogy közelített az a személy a földön fekvő Danielhez, de onnantól kezdve, hogy az az ember mit csinált vele, azt már nem tudta.

Miután Daniel teljesen elájult, az ismeretlen ember kivette a tőröket Daniel mellkasából, ellátta a sebét, és felvette a hátára, vagyis Danielt megmentette, és biztonságos helyre akarta vinni. Daniel megúszta a halált...egyelőre.