Sok-sok évvel ezelőtt, körülbelül az i.e. 8000-ben járunk a földtől egy távoli bolygón. Purpurának hívták. Az egész planéta lila színű volt egy kis kékkel meghintve a víz miatt. A bolygó középső része teljesen lakhatatlan volt, hiszen hatalmas hőség volt, még növényzet se, állatok, bogarak sem éltek ott, tiszta sivatagos hely volt. Kizárólag a bolygó északi és déli részén volt élet. A déli részem csak vadon volt és az északi részén pedig volt civilizáció, emberek voltak ott, de nem is akármilyenek. A bőr színük lilás volt, valakinek világosabb, valakinek sötétebb. Lilás haj és lilás szemmel rendelkeztek, és nagyon ritkán volt valamelyük kék vagy zöldes vagy barna lilás színű. Őket purpurai embereknek hívjuk, egy népet és egy országot alkottak. Hogy pontosabb legyek, egy királyságot alkottak. A királyság külsőrészén a mezőgazdászok művelték földjeiket, illetve veteményeseiket, gondozták állataikat, voltak hasonlóan kinéző állataik, mint ami nálunk is van. Például a csirkéjük szinte ugyanúgy nézett ki, mint nekünk, viszont mondjuk a tehenek már másabban néztek ki, bár a tehenek felhasználhatósága ugyanolyan, mint nálunk.
A polgárok céhekben, otthon, kereskedőként vagy katonaként dolgoztak. Az országban sok kis falu létezett viszont csak egy hatalmas városuk volt, ami egyben a főváros is volt. Az ország neve megegyezett a bolygó nevével is annyi különbséggel, hogy a királyság jelző is benne volt, Purpurai Királyság. És mert királyság volt, így természetesen volt egy király és egy királyi udvar is. A purpura szó jelentése latinul, hogy lila, és a kultúrájuk hasonló volt, mint a rómaiaké. Az épületek is, az emberek ruházata is. i.e. 29 környékén egy felfedezőt vittek purpurára megmutatni az országot, és mikor hazament, a későbbi Római birodalomba átvette a kultúrát a köztársaság, későbbi császárság.
A kietlen mezőkön vagyunk épp, ahol a falusiak mindennapját nézhetjük meg, illetve egy-két városi is arra járt. Békesség ölelte körbe az embereket és az országot, egészen addig amig különös hangok nem jöttek elő a távolból, és egyre csak erősödött a hang. Olyan volt mintha egy sereg vadállatokból, barbárokból, és egyéb földöntúli lények kiabáltak volna és a hang csak erősödött. Az őrök kiáltották a hangosbemondóba:
Őrök: Figyelem! Vészhelyzeti állapot van! Szörny csapatok tartanak a keleti határhoz. Megkérek minden Purpurai lakost, hogy evakuálják magukat és családtagjukat! Azonnal hagyja el mindenki a várost!
Az egyik őr a főváros fele vette az irányt, hogy értesítse a keletihatárnál látottakat. A király el is rendelte a katonai hadműveletet, hogy megvédje az országot és a lakosait. Mikor a sereg megérkezett a helyszínre, a szörnyek serege már a falvak épületeit rongálta és a lakosokat megsebezte vagy megölte, vagy elrabolta. A két fél egymásnak ment, de a szörnyek egyértelműen erősebbek voltak. A szörnyek már szinte a fővárosig nyomultak.
A szörnyek serege mindenféle lényből és földöntúli szörnyetegből áll, például mondjuk farkasember, óriás rovar, és egyéb entitás volt ott, még olyan is, amit még el sem nevezett senki, annyira más és különböző szörnyek voltak. Előre nyomult a seregen belül a szörnyek hadvezére. Szörnyvezérnek hívták őt, bár nem ez voltaz igazi neve. Kiabálva üzent a királynak:
Szörnyek vezére: Adjátok meg magatokat, Purpuraiak!
Nem jött válasz a királytól.
Szörnyek vezére: Értem...Támadás!
Mikor a város fele rohantak a szörnyek, hirtelen valakik, összesen öten a szörnyek közé vetette magát és szörnyek tucatjait öldökölték. De ezek nem purpurai emberek voltak, nem volt lilás színük egyáltalán, inkább olyan fehéres, illetve barna árnyalatúak voltak. A purpurai lakosok furcsának találták őket a másságuk miatt. De ezen kívül mást is tudtak. Emberfeletti képeségük volt. Például volt, akinek szél képessége volt, volt, aki a gravitációt irányította, volt, aki a vizet, volt, aki a tüzet és a legutolsó pedig a földet irányította. Volt közülük is egy valaki, aki még közülük is kitűnt. Hagen-nek hívták, ő tűzelemet használt és Germán nomád népek egyikéből származott. Természetesen ő volt az öt tagból álló csapat vezére. Nem csak azért, mert egy igazi vezéregyéniség, karizmatikus, az esetek többségében jó döntéseket hoz és hogy mert ő a legerősebb a csapatban, hanem mert a tűz irányítása felett volt még egy különleges ütőkártyája. Úgynevezett "Fázis szeme" volt neki.
Kinézetileg olyan volt, hogy a szeménél a lángvörös pupillákon kívül teljesen fehér a szemük. Amig a többi szuperhős bármikor és bárhogyan előtudja venni a képességét, addig annak, akinek Fázis szeme van, annál csak akkor tudta használni erejét, ha előhívja a fázis szemét. Persze ez eddig összeségében nem nagy előny, viszont a szem ereje hatalmas erőt rejt. A fázis szemnek köszönhetően, oda teleportálhatja magát meg akár bárkit, ahova csak akarja, viszont csak akkor működik, ha a teleportáláshoz kívánt helyet ismerje Földrajzilag, illetve csak akkor tud másokat teleportálni, ha a többi személy hozzáér a Fázis szemmel rendelkező emberhez. A teleportáció hasznos lehet akkor, ha egy adott ponton támadnak a szörnyek és a hősöknek azonnal a helyszínre tudjanak érkezni. Ezen kívül képes másokból kinyerni információkat, például, hogy hol van az ellenség gyengepontja, vagy hogy épp mire gondol, vagy hogy amikor beszél akkor igazat mond vagy sem. Ezek a szemek hatalmas előnyhöz juttatja felhasználóját. Persze megvan a szemnek is a gyengepontja, de arról majd máskor ejtek szót. A hősök egyszerre támadva rohamozták, és irtották a szörnyeket.
Már minden szörnnyel végeztek, kivéve a szörnyek vezérével. Ő nem volt szörny, de nem purpurai ember volt mert zöldes bőrszíne volt, és a haja is sötétes zöld volt. Egy purpurai hírnők volt a hősök közelében.
Hírnök: Egy prásinosi?!(Ejtsd: Prászinoszi) Miért akarná megtámadni az országunkat?
Prásinos bolygója és népe Purpura bolygójához nincs annyira túl messze, így a két nemzet/faj kommunikálni kezdett egymással. Az ő kultúrájuk a görög kultúra alapján létezett. Kultúrájuk és a későbbi görög államok át is vették mikor egy prásinosi felfedező arra járt, pont úgy, mint purpuránál a Római birodalom. A szörnyek vezére ellen nehezebb volt harcolni, mint egy egész hadsereg szörnnyel egyszerre. Sokkal tovább is tartott a harc. És bár végül összeségében a hősök nyertek, a szörnyek vezére el tudott menekülni. Ám azt mindenki tudta, hogy vissza fog térni, és addig nem fog megnyugodni, míg el nem pusztítja a királyságot. Ezzel elkezdődött Purpura és Prásinos közti háború, ahol a Prászinosiak helyett valamiért szörnyek harcolnak. Ám a Purpuraiaknak pedig a szuperhősök voltak a legjobb hadserege, persze a purpura is küldött katonákat a csatatérre, de a leghatásosabb mégis csak a hősök voltak. Egyre többször ütközött meg a két fél és legtöbbször a hősök győzedelmeskedtek, bát teljesen nem tudtak véget vetni a háborúnak, de olyan is előfordult, hogy
Purpurából egy kis időre foglaltak területet belőle, amit utána a szuperhősök vissza is foglaltak. Évekkel később a szuperhősök már annyira megöregedtek, hogy már nem voltak olyan erősek, hogy megvédjék az országot és az embereket, viszont a képességük tovább szálhat valaki másra, aki képes lesz megvédeni a nemzetet, illetve nem fogja őket elárulni soha. Maguk a hősök nem tudják ezeket a személyeket megtalálni, viszont a képességeik igen. Pontosabban azok, akik a hősöknek adták képességeiket. Akik a képességeket adták azok kijöttek a hősök testéből. Gömb alakjuk volt nekik, és csak magukat Gom-nak nevezik. Azzal, hogy kijöttek a hősök testéből, nekik nem szűnt meg a képességük, szimplán a Gomok keresnek egy új gazdatestet, aki eme királyság lakóit megvédi, és a Gom nevű gömb kinézetű entitások érzékelik, hogy ki a legalkalmasabb az erő használatára. Útnak is indultak a purpurai nép körül viszont azt érezték, hogy ha egy megfelelő személy is találnának, még akkor se tudnák nekik adni az erejüket, hiszen, ha nekik adnák, nem bírnák el az elementált és belehalnának, szóval purpurai nem lehet gazdatest, viszont ahol az elöregedett hősök is származnak, a földről, ott az ottani emberek simán elbírnák az erőt. Így oda is mentek és keresték a legalkalmasabb erőhasználókat. Majd megtalálták őket és Purpurára vitték őket.
Észrevették, hogy egyiküknek sincs Fázis szeme. Amiért az emberek aggódni kezdtek, aztán a szuperhősök nyugtatni kezdték a népet. Az újoncokat képezni is kezdték őket majd kicsit később a harcmezőre is mentek a szörnyek ellen, hogy újdonsült sorsukat kergessék. A fázisszem nélkül persze nehezebb volt minden, de még így is helyt tudtak állni. Később ezek a hősök is elöregedtek egy idő után és a Gomok szintén az utódokat keresték. Ismét képezték a régebbi hősök az újabbakat, ismét harcoltak ők is, ismét nem tudtak véget vetni a háborúnak, ismét megöregedtek és legutoljára ismét a Gomok kerestek új gazdatestet, és ez megy nagyon, de nagyon sok ideje. Sok szuperhős csapatnál nem volt Fázis szemű, hiszen az, hogy valakinek fázis szeme legyek, az nagy ritkaságnak számít, és egyben kiváltságnak a többi hőssel szemben. Egy legenda is született: Lesz egy olyan Fázis szemmel rendelkező személy, aki véget fog vetni a hosszan tartó konfliktusnak. Eddig még a ritkaság számba vett Fázis szeműek sem tudtak kezdeni valamit a béke érdekében. Eddig csak 3 fázis szemű ember volt. Viszont mi a helyzet napjainkban?
BINABASA MO ANG
Fázis (Phase) | Dennis Pater |
FantasySzörnyek serege támadta meg a Földet, és egy öttagú csapat védi az egész világot. A konfliktus generációk óta tart, és úgy tűnik, soha nem ér véget. A történet a modern világban játszódik, ahol a mai hősöknek kell megküzdeniük a szörnyekkel. Az ötta...