Minden Látásra Szerelem?

Ebbe Mikor Mentem Bele?

Amint George lefektetett az ágyra elkezdte simogatni a vállam.
Őszintén bevallom, hogy egyentalán nem zavart. Vágytam az erintésére, de nem tudtam, hogy mit csináljak. Ugyanis egy csöpp tapasztalatom sincs. George levette rólam a felsőt majd kivett a szekrényből egy másikat ami az övé volt, és rám adta. Kérdően néztem rá ugyanis nem erre számítottam. Sőt egészen másra. Majd levette rólam a nadrágom. Itt már teljesen kezdtem pánikolni mert egy fiú sem látott nadrág nélkül. Igen 22 évesen. Amint levette rólam a számára "felesleges" ruhadarabom, kivett egy melegítőt ismét az ő oldaláról a szekrényből és rám adta. Amikor végzett leültetett az ágy szélére majd ő leült a lábam elé és az ölembe hajtotta a fejét. Hirtelen nem tudtam mi történik de sejtettem, hogy a következő pár perc nem lesz vidám.
-George... Elmondhatod.-mondtam neki gyengéden. Nem akartam sürgetni de tudni akartam ha baj van.
"Ny én csak egyszerűen nem találom a helyem a világban. Vágyom rád Ny. De nehogy azt hidd hogy csak testileg. Te ebben a 2 napban több örömet adtál nekem mint bárki az egész világon az eddigi életem alatt." - mondta, mire ledöbbentem.
Majd folytatta
"egyszerűen mióta Anne-el vagyok együtt romlik a teljesítményem a futamokon. Rég óta éreztem, hogy nem szeretem már. Már 3 éve együtt vagyunk. Az elején nem volt ennyire gonosz. A mellettem töltött idő miatt megváltozott. Élvezte a figyelmet és a hírnevet. Ezzel nem tudok egyetérteni, a hírnév az enyém és ő csak kihasznál emiatt. Puccos helyekre járkál és márkás ruhákban megy el otthonról. Nem szeretem és nem akarok vele együtt lenni. Kérlek Ny segíts! "-mondta az ölemben fekfő fiú. Annyira megsajnáltam, de nem tudtam minek köszönhetem ezt az érzelmi kirohanását. Úgy értem persze örülök hogy megbízik bennem, de valahogy nem raktam össze a fejemben hogy ebből mi lesz.
Próbáltam neki segíteni ezért előálltam a legokosabb döntéssel.
-George, ha nem érzed jónak a kapcsolatod Anne-el akkor szakítanod kell vele. - mondtam a számomra legalapvetőbb megoldást ami eszembejutott.
"Ny, hidd el megtenném, de a szüleink jóban vannak egymással és...." - nem tudta befejezni mert elsírta magát.
-Hé! George nézz rám. Nincs semmi gond. Szép lassan. - mondtam neki lágy mosoly kíséretében miközben simogattam az arcát.
"Ny, tudom hogy nem fog tetszeni amit mondok, de inkább tőlem tudd meg amit most mondani fogok mint Anne-től. Az egész Paddock tudja már.
Anne-t el kellett jegyeznem.

Ez persze olyan hidegzuhanyként ért mintha behajítottak volna az a sarkkörröl a jéghideg vízbe.
Kellemetlenül megszólaltam.
-George, megértem,elöttem is volt nyilván életed. A kérdés az, hogy el akarod e venni. - szedtem össze a szavakat nagynehezen.
"Nyla, nemtudom, 3 éve vagyunk együtt. Az hosszú idő és a szüleim ezt várják el tőlem. Anne rég óta a családomban van. Ismerik a bátyáim, az unokahugom. Félek elölről kezdeni. De Ny, veled akarok lenni minden pillanatban." - mondta megtörve.

Ezen teljesen fent akadtam. Fel pattantam a helyemról otthagyva George-ot. Kimentem a konyhába és a pultnak dőlve próbáltam gondolkozni. Pár másodperc elteltével George jelent meg mögöttem a hasam átkarolva és a fejét a vállamra hajtva.
Nekem ez elég volt ahoz, hogy elsírjam magam. Elléptem tőle, a pult másik felébe mentem és nekikezdtem mondandómnak.
-George, én ezt nemtudom felfogni. Őszintén mit éreztél akkor amikor elmondtad, hogy velem akarsz lenni de közben menyasszonyod van. Hallod amiket mondasz? - akadtam ki teljesen.
"Ny, én..." - nem engedtem neki folytatni és a szavába vágtam.
-tényleg azt hiszed hogy belemegyek ebbe a kis játékba? Ezt többen találtatok ki? Hogy megszivassátok az új dolgozót? Lando és Charles is benne van? Netalán Amy is? Te tényleg azt hiszed hogy eljátszom majd a szeretőt fű alatt amikor este majd a menyasszonyodhoz mész haza? George... Hahh nagyon félre ismertél. Velem ilyenekkel ne szórakozz - mondtam neki teljesen kiakadva és könnyezve.
"Nyla. Hallgass meg. Ez nem így működik. Ha felnőtt módján viselkednél akkor tudnád hogy mekkora felelősséggel jár valakivel jegyben járni." - mondta kicsit sem foglalkozva azzal, hogy közeledem hozzá.
-azt hittem, hogy ez a gyerekes viselkedésem neked bejön.-mondtam neki flörtölve.
" oh ne is tudd mennyire"-mondta majd a mellkasára tettem a kezem.
A köztünk lévő távolságot szinte semmi idő alatt megszüntette.
Rátapadt az ajkamra, mint aki egy év után jutott volna ételhez.
Annyira belebonyolódtam, hogy el is felejtettem, hogy mérges vagyok rá és hogy ő lassan férj lesz. Felültetett a konyhaszigetre és ott folytatta az ajkam kínzását. Amikor már levegő hiányban szenvedtünk akkor elváltak ajkaink, de nem örökre. Amint George levegőhöz jutott rögtön célba vette a nyakam. Mély lilás pirosas foltot hagyott maga után. Amint végzett ezzel. Elhajolt majd távolabb áltt a szigettől,ezáltal tőlem is. Átált a pult másik végére és onnan nézte a művét. A nyakam jobb széle egy lila folt volt konkrétan. George büszkén mosolygott mintha valami jót tett volna. Pedig ha tudná, hogy másnap egy órával kellett korábban kelnem miatta.
Miután kigyönyörködte magát rajtam. A csapzott hajamon és a folton, azután levette a pólóját.
-Russell, ha ezzel kezded nem kiabáltam volna. - mondtam neki nevetve majd odamentem hozzá, a szemébe néztem majd végighúztam kockás felsőtestén a kezem. Azt hittem hogy rosszul látok, de valójában annyi kocka volt mint amennyit számoltam. Majd ravaszul elmosolyodva néztem újra rá.
"Walker mire készülsz?" - kérdezte a vezetéknevem hívva ahogy én tettem vele.
-ezt sosem fogom elárúlni Russell. Valóban jó reflexeid vannak? - kérdeztem tőle miközben a tekintetem rászögeztem.
Majd az ölébe ugortam miközben a konyhapultnak dőlve állt.
El kapott. Ahj. Nem vált be. De szerencsére nem estem el. A fenekem alatt összekulcsólta a kezeit,majd lépkedett velem az udvarba.
Egész végig tartottuk a szemkontaktust. Amint az ajtóhoz értünk megnyomott egy gombot a falon és az üvegajtó kinyílt.
-hát persze, meg sem lepődöm, ez ám a ház Russell.-mondtam neki.
"Ha akarod többet is lehetsz itt. Mostmar átállunk a vezetéknevek használatára Walker?" - kérdezte tőlem. Az első mondat kissé megfogott. Majd a beszéde utolsó kérdésére koncentrálva válaszoltam neki.
-Nemtudom Russell-mondtam majd megcsókoltam.
-szeretnéd hogy befejezem? - kérdeztem tőle.
" oh kérlek soha.- mondta vigyorogva.

Észrevettem, hogy a medence felé haladtunk.
-Gyönyörű medence. George Russell micsoda férfi. Micsoda izlése van a medencék terén. - mondtam neki nevetve,miközben még mindig ölbevéve ment velem.
" Megnézed közelebbről Walker?" - kérdezte tőlem.
-persze. - válaszoltam neki. Majd egy gyors másodperc alatt leesett mit akar csinálni majd tiltakozni kezdtem.
-Russell ne merészeld, George ha beledobsz örök életem végéig bosszút állok . Hidd el megteszem. - mondtam neki félve.
"oh nézek elébe Walker."mondta majd beledobott a medencébe.

Amint feljöttem a víz felszínre rögtön szidtam, majd eszembejutott egy sokkal jobb ötlet.
-Russell ha már beledobtál segíts kiszállni, hogy megverjelek. Tudod te, hogy mennyi ideig készültem el reggel?- mondtam neki" dühösen".
"Érted bármit Walker." - mondta majd nyújtotta a kezét.
Olyan okosnak éreztem magam ahogy már majdnem belerántottam George-ot a vízbe, csakhogy ő nem jött. Helyette engem lökött vissza a vízbe.
-Hé! Ez nem ér, pedig annyira elterveztem. Na várj csak Russell amíg kijövök.
" oh ne, maradj csak majd én jövök." - mondta elégedetten.