Friendship does matter

Trust you

Hyunjin kétségek közepett lépett újdonsült barátjához. Nem tudta bízhat e benne annyira, hogy nem akad ki amikor elmondja, hogy látta táncolni. Mindenképp tudatni akarta vele. Nem szeretett volna később bajt belőle.
-Szerinted hányadán állunk ennek a bizalom dolognak?
-Hát... A világrengető titkok elárulásánál még nem tartunk, de egy bizalmas beszélgetést már le mernék folytatni veled.- válaszolta őszintén a kisebb. Bár habozott, mert nem tudta el sieti e. A fekete hajú pedig úgy vette, hogy még nem kéne el megemlítenie a kamerákat. Bólintott. Fekete tincsei az arcába hullottak. Idegesen átkozta magát amiért elfelejtette hivatni a fodrászt, miközben megpróbálta megzabolázni a haját, Félix egy hajgumit nyújtott neki, amit hálásan el is fogadott. Igazából az ilyen kis jelentéktelen gesztusok jelentették neki, hogy a barátságuk tényleg számít valamit. Mármint ki ügyelne az ilyesmire amikor kihasználja az embert?
Az ausztrál már egy hete lakott velük. Eljárt különféle rendezvényekre, adománygyűjtésekre, modellfotózásokra, ahova gyakran kísérte magasabb barátja, ha épp nem volt dolga. Ebben az egy hétben annyira közel kerültek egymáshoz, hogy teljesen megbíztak a másikban. Néha elég volt egy pillantás és értették mit akar a másik. Mint két napja.
A szőke Kkami bundáját fésülte ki, amikor hirtelen felnézett.
-Nem.- vágta rá a fekete kapásból.
-De légyszi.- nézett kiskutya szemekkel a szeplős.
-Nem. -válaszolta megint.
-De miért?- próbált aranyosságával tovább hatni a magasabbra.
-Nem. Futni mehetünk, de az biztos, hogy a frissen mosott, szárított és fésült kutyát nem visszük magunkkal. Nem akarok még nagyobb disznóólat a fürdőben. - beszédpartnere lemondóan sóhajtott. Hiába volt tündéri egy jószág, de nem akarta, hogy még egyszer átfusson valami bokrok vagy tócsán és végig kelljen szenvedni még egyszer a fürdési procedúrát. Bár végül nem mentek el futni, hanem egy közelharci edzést választottak. Hyunjin nem kis meglepetésére a kisebb porig alázta mind ököl harcban, mind fegyveres harcban. Aki erre csak azt mondta, hogy legyen teljesen mestere egy harcművészeti formának, mint inkább tudjon egy keveset mindenről. Viszont a magasabb jobban lőtt és vezetett, míg Félix fürgébb volt és jobban lovagolt. Ez így ment még sok más dologgal, amíg végül meg nem egyeztek egy döntetlenben.
A fekete utólag inkább elásta volna magát, minthogy sem felidézte volna, amikor végül elmondta a kamerás dolgot.
Full komoly fejjel oda állt a szőke elé, hogy:
-Szeretnék valamiről beszélni.- a szeplős halálra rémült, mert azt hitte vele van baj. Aztán amikor meghallotta miről van szó, kis híján megfulladt a nevetéstől. Mikor végre le nyugodott, azt mondta, hogy már elve látta a kamerákat és nem nagyon érdekelte, hiszen nem volt okuk közzétenni. De meghatódott, mivel nagyra értékelte, hogy a másik nem próbálta eltitkolni.
Bár mind e közben egyiküknek még csak sejtése sem volt róla, hogy a király csak a megfelelő pillanatra várt és végre megszabadulhasson Félixtől.
A vasárnapi ebédnél kaptak egy értesítést.
Meghívót a Met Gálára. Hyunjin már volt egy párszor, hercegként automatikusan meghívták. De ezúttal a kisebbet is várták, aki egy gyors ünneplés után izgatottan rángatta a feketét készülődni. Több mint két órát töltöttek csak a szett kiválasztásával, aztán még három és felet a hajjal és kiegészítőkkel. Így, összesen öt órával később, úton voltak a rendezvényre.
A helyszínen minden rendben volt. A fanok sikításának és a kamerák kattogásának kíséretében vonultak be. Csakhogy, pár udvarias köszönés és meghajlás után teljesen elveszetten bolyongtak a folyosókon. Igazából fogalmuk sem volt hol kanyarodtak rossz irányba, de biztos, hogy nem arra jöttek amerre most voltak. Megváltásukra szembe jött velük egy öt fős csoport.
A legidősebbnek tűnő megszólította őket.
-Sziasztok. Nem láttatok egy kb 172cm magas, barna hajú fiút?
-Nem. De teljesen eltévedtünk. Tudjátok merre van a társalgó?
-Hmm... Nem mondok útvonalat, mert a hely kész labirintus, de ha akartok jöhettek velünk.
Fél óra össze, vissza járkálás után megtalálták az eltűnt tagot, Jeongint. Így újra bemutatkozott mindenki, egy bandaként.
-Bang Christopher Chan. Ausztrália vagyok, az idolság miatt jöttem Koreába.
-Lee Minho.
-Kim Seung Min. Hívjatok Seungminnak.
-Han Jisung. Amúgy Félix te is külföldi vagy mint Chan? Mert van egy kis akcentusod.- Han első ránézésre is egy energia bombának tűnt és erre nem is cáfolt rá.
- Igen az vagyok, rádásul még ausztrál is.- ezen az egybeesésen többen is felnevettek.
Aki a leghangosabb volt következett.
-Seo Chang Bin. De már csak két óránk van, mert lekéssük az edzést.
- Yang Jeongin. De már tudjátok.- mivel ő maguk már bemutatkoztak az egész átcsapott egy egymást ugrató könnyed csevegésbe. A végén még elérhetősége is cseréltek. Hyunjin álmában sem gondolta volna, hogy itt fog új barátokkal találkozni. De biztosan nem alakult volna így ha Félix nincs vele. Mint egy őrangyal rángatta ki hétköznapjai letargiájából. Teljesen megbízott benne.