•SKZ One Shot's 2•

2. Minsung 2 | Cserediák !16+!

"... Tudnom kell hogy van-e valaki a képben mert ha nem akkor egy cseppet sem habozok és lépek felé - mint ma - viszont ha van valakije akkor meg inkább megpróbálom elfelejteni."

Napokkal később

- Srácok! - Lép be a szobámba anya mire én érdeklődve nézek rá. - Hol van Jisung? - Néz értetlenül.

- Nem tudom. - Vonok vállat.

- Hol lehet? Mindenhol kerestem de nem találtam. Azt hittem hogy itt van veled.

- Ja~ nemrég elszaladt Felixhez mert elvitt neki valami füzetet. - Csinálok úgy mint akinek most jutott eszébe.

- Akkor jolvan. - Mosolyodik el. - Amúgy csak annyit akartam mondani hogy elszaladok a mamához mivel elmondása szerint látta aput. - Sóhajt gondterhelten.

- Rosszabbul van? - Utalok a mamára.

- Elmegyek vele az orvoshoz aztán majd kiderül.

- Hát remélem hogy nincsen rosszabbul. - Anya hümmög majd elhagyja a szobámat ahogyan a házat is. Apa még dolgozik Jisung pedig rohadtul nincs itthon.

Minho
Hívj fel most rögtön!

Jisung
Mindjárt megyek haza.

Minho
Rohadtul nem érdekel. Hívj fel.

Jisung
🙄

- Már megyek haza nyugi van. - Szól bele rögtön a telefonba amikor én fogadom a hívását.

- Hol vagy?

- Sietek. - Mondja unottan.

- Ne merj velem flegmázni Han Jisung. Anyának kamuztam azért hogy ne kerülj bajba szóval nyögd ki hogy hol vagy. - Mondom mire Jisung hümmög.

- Elmondom ha otthon leszek oké?

- Ne alkudozz hanem válaszolj. Hol vagy?

- Ne csináld már ezt! Mondom hogy elmondom ha otthon leszek. Mit nem értesz ezen?

- Ne idegesíts Jisung. - Túrok a hajamba. - Tudom hogy nem indultál még haza ami nem is érdekel mert felőlem aztán ott vagy ahol akarsz de legalább mond el hogy hol és hogy kivel vagy mert én rohadtul azt mondtam anyának hogy Felixnél vagy. - Jisung egy nagyot sóhajt majd hümmög.

- Egy baráthoz jöttem mert nála van valami ami az enyém.

- Most hazudsz nekem? - Vonom fel a szemöldököm.

- Mi? Miért hazudnék?

- Van valakid igaz? - Kérdezek rá arra ami már napok óta érdekel. - Az sem érdekel ha van csak mond el.

- Féltékenynek tűnsz. - Kuncog.

- Mivan? Dehogy vagyok! Kire legyek féltékeny? - Válaszolok túlságosan is átlátszóan amin Jisung nevetni kezd.

- Jolvan nem kell aggódnod. Hamar otthon leszek. - Erre csak hümmögök majd kinyomom a hívást. Idegesen a hajamba túrok ezzel próbálva levezetni a stresszt amit Jisung okozott bennem.

Tényleg féltékeny lennék? Hm~ ez nem kizárt hiszen eléggé idegesít az hogy valakihez folyammatosan átmegy. Csak ők tudják hogy mit csinálnak kettesben én pedig nem és ez még jobban zavar. Mivan ha olyanokat csinálnak amiket én és Jisung a képzeletemben? Na nem! Ha ez így van akkor én esküszöm hogy lemondok Jisungról és soha többé nem fogok rá gondolni. Igazából viszont ha tényleg le is fekszenek egymással akkor sem tudnám elfelejteni a kis mókust.