From sunrise to sunset

3. Fejezet

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Mason Winters

- Egy újabb áldozat. Meddig kell tűrni ezt? – szólalt meg legjobb barátom és orrnyergét masszírozta. Ami igaz az igaz. Még egy baleset amit a vámpírok okoztak és természetesen mi kaptunk érte. – Egyre több itt a vérszipkázó nem lehet ezt hagyni. – mondta dühösen Harry és felpattant az asztaltól.

- Sajnos vagy sem tehetünk semmit Harry. – próbálta nyugtatni őt Madison nem sok szerencsével.

-Hagynunk kéne? – csatlakozott be a beszélgetésbe Ethan én pedig csak tanácstalanul ültem gondolataimba zárva. 

-Vicent is itt jár kell mint valami idegesítő pöcs, nem is gondol arra mekkora kockázatot vállalt itt létével.. – harsogta Colin és Ruelle egyszerre. Ikrek és borzalmasan idegesítőek főleg mikor egyszerre beszélnek. Viszont ezt nem direkt csinálják. Vicent egy nagyon öreg vámpír és még így is a legnormálisabb mind közül. Azok akiket átváltoztattak ő és James egyszerűen csak gyilkolásznak. Az alfánk többször szólította fel őket, de mindhiába. Semmi nem változik. Attól tartok csúnya vége lesz ha rövidesen nem fejezik ezt be.

- Azért jött vissza mert látta Espert. – szólalt meg Davian az alfánk. – Esper egy fiatalkori szerelme állítólag, de halandó. Tehát nem hagyhatjuk, hogy arra a sorsra jusson mint azok, akik a városba randalíroznak. Sőt az se biztos, hogy ő az. Sok idő telt el. – nézett végig rajtunk mikor feltűnt neki, hogy nincs meg a létszám. – Hol van Ivy, Silas, Eros, Dalia, Harlow, Killian és Aramis? – Szaladt fel a szemöldöke majd rám pillantott. Az öcsém se volt itt ezért akart engem kérdőre vonni.

- Tanul elvileg Killian és Dalia. – mondtam majd megrántottam a vállam. Fogalmam se volt mi van köztük de nem is tartozott rám öcsém szerelmi élete. Nem akartam helyette magyarázkodni amúgy sem vagyok a szavak embere.

- Ez rendben van az iskola fontos de a többiek? Srácok mit tudtok róluk? – mindenki hallgatott pedig Maddie is tudhatott valamit Erosról a bátyjáról. Mindig falaz neki, de Eros soha nem tanul a hibáiból. – Madison? Merre jár Eros? – kérdezte kissé feszülten Davian. A falka gyűlésekről lemaradni súlyos hiba és csak fontos dolgok miatt lehet elkéredzkedni róla. Ilyen a tanulás az iskola és az sos vészhelyzetek. De csak úgy ellógni tilos.

- Fogalmam sincs hol van, nem mondott semmit sőt tegnap ki is maradt otthonról. – harapta be a száját a lány és körmeit kezdte piszkálni. Davian csak felsóhajtott.

- Látom nem vagytok tisztában a helyzet súlyával.. Halomra halnak meg az ártatlan emberek a kibaszott vámpírok miatt ti meg szórakoztok és elmaradoztok. Nem veszitek komolyan azt ami éppen körülöttünk forog. Más falkákban mindenki hallgat az alfára itt szartok arra amit mondok. – kelt ki teljesen magából és enyhén megemelte a hangját. Nem volt rá jellemző ezért volt ez olyan félelmetes tőle. – Innen egy várossal arrébb a Moondale-ben a falka össze tart és hallgatnak Caiusra. Ti miért nem? – nézett ránk most már fénylő szemeivel. Ezt csak farkasként csinálta idáig ha nem tudtunk viselkedni..

- Bocsánat a késésért.- libbent be a kunyhóba Ivy mögötte húgával Harlowal. – Nem tudtunk hamarabb elszabadulni, Harlowot rossz magaviselet miatt büntibe rakták és próbáltam kihozni. – nézett boci szemekkel Ivy. Ő volt mindig is a jó kislány a csapatban viszont a húga a megtestesült ördög.

-Remek. – motyogta az orra alatt Davian és leült. – akkor megvárjuk az összes későnket. Mason írj az öcsédnek is. – azonnal írtam neki és utána a zsebembe rejtettem a telefont. Fél órán belül mindenki ideért, először Dalia és Killian majd Silas, Aramis és legvégül Eros. 

....

Húsz perces agymosás után megkaptuk a feladatainkat, Madison , Ethan és Harry kapta az egyik legunalmasabb feladatot. A kórház körül kell lebzselniük és minden egyes vámpírt feljegyezni. Biztos volt benne az alfánk, hogy Angelicaért még vissza fog menni a tettes. Silas, Harlow és Aramisnak be kellett olvadni Sunsetborrowba és figyelni minden gyanús alakot. Dalia, Killian, Ruelle és Colin ők voltak azok akik még gimibe jártak és jó is volt a hírűk ellentétben Harlowal. Így ők a suliban figyelték a változásokat. Ivy és Eros egy párt alkotnak ezért ők mindig együtt dolgoznak. Ők mentek el személyesen Daviannal Vicenthez és Jameshez. Nekem pedig maradt Esper.. vagyis az áldozat akit a vérszopó annak a lánynak hisz aki 26 éve itt hagyta őt. Nagyon kétlem de legyen megvédem ha kell.

Neki láttam a feladatomnak természetesen farkas alakban és az erdőben megbújva. A méregzöld lakást néztem ahol reggel óta egyszer volt mozgás. Mikor egy negyvenes évei elejét járó nő elment dolgozni. órákig síri csend és hulla szag míg nem hallottam a tőlem jó pár méterre lévő ajtóban a kulcsot, ahogy kattan a zár. Farkas hallásomnak köszönhetem ezt a képességet is és az éles látásom amivel tökéletesen láttam őt. Alacsony karcsú termete és hosszú hullámos vörös haja elvarázsolt. Ahogy a szél belekapott a hajába megéreztem egy lágy cseresznyevirág illatot. A lány reszketett a hidegtől és a viharos időjárástól. Ezen elmosolyodtam volna emberi alakomban de erre most nem adódott lehetőség. Árgus szemekkel figyeltem minden lépést, és hallottam ahogy csizmájának a sarka koppan a betonon. Félve fürkészte az erdőt mikor ráébredt, hogy át kell kelnie az úton. Ekkor viszont egyenesen a szemeibe nézett, úgy éreztem, ahogy ledermedt a félelemtől. Én pedig csak ragyogó szürkés szemeire tudtam koncentrálni. Ő gyönyörű volt és természetes akár egy naplemente, vagy egy napraforgó. Nagyot nyelve próbált elsétálni mellettem és a boltig meg sem állt. Fogalmam sincsen mennyit időzhetett ott de már kezdtem aggódni mikor az illata újra megcsapta az orrom és felbukkant ő is. Kócos naplemente színű hajával. Zavartnak tűnt de igyekezett ezen túllendülni, csak el akart tűnni innen ekkor viszont váratlan társaságunk akadt. A szagát mérföldekről megismertem. Vicent állt a fakó utcai lámpa fényében. 

„- Esper? – kérdezte Vicent a vörös lányt fürkészte.

- Nem. – válaszol és hátrált egy kicsit. Támadásra kész voltam de most nem tehettem semmit.

- Pedig úgy festesz. Talán a hajad más meg a hangod. És olyan törékeny vagy.. – mikor láttam, hogy a lány lefagyott felmordultam és Vicent vette a lapot, azonnal magyarázkodásba kezdett. – Nem akarom bántani. – mondta felém bámulva. – Soha nem tudnék neki ártani.. – motyogta de nem hagytam alább a morgással. Figyelmeztetnem kellett, hogyha árt neki azt nem éli túl. Ekkor már a naplemente is felfigyelt rám. A szemeimbe nézett egyenesen ugyanis csak ezt láthatta belőlem.

- Nem Esper vagyok, ő az én anyám. – hangja erőtlen volt, de amit mondott megnyugtatott. Nem ő volt Vicent egykori szerelme, nem kellett undorod tőle azért mert egy vámpírhoz volt köze mert neki nem volt.

- Köszönöm. – dőlt neki az oszlopnak. – Boldog? – kérdezte én pedig befejeztem a morgást. A lány bolintott mire Vicent köddé vált. A naplemente nem értette, hogy vált kámforrá de ez nem is volt baj. Minél kevesebbet tud annál nagyobb biztonságban volt a vámpíroktól és tőlem..

Sziasztok, ki fogom bővíteni néhány mellékszereplővel a „Szereplők" partot. Remélem tetszett a mai fejezet és az, hogy bepillantást nyertek a falkába.

Hagyj magad után nyomot.