Színtiszta érzelmek

N E G Y E D I K

I S S A C D A L L E N
_________________

Hosszú idő után újra találkozhattam vele. 5 évig semmit sem tudtam róla, most pedig itt állt előttem teljes valójában. Ahogy sétált le a lépcsőn, szinte mindenki tekintetét megragadta és a szép 16 éves kislány most már egy 21 éves gyönyörű nő lett. Bármennyire is elakartam ezt kerülni, de nemcsak a szememnek tetszett a látvány, hanem az odalent található férfiasságomnak is. Amióta megláttam, azóta küzdök ezzel a problémával. Azt hittem, hogy már túl lendültem ezen a korszakon, de úgy látszik csak a megfelel nő kellett ahhoz, hogy újra szex őrült legyek.

Amikor elment, úgy döntöttem, hogy abbahagyom az előtte lévő életemet, nem fekszek le mindennap más csajjal és a munkára koncentrálok. Nem iszok, nem bulizok, nem verekszek. Igazából ha lehet úgy fogalmazni, akkor miatta tudtam ekkora változást elérni. Nem tudtam hova tűnt el, hova szökött, de csak remélni tudtam, hogy biztonságban van, mert megakartam védeni. Ezért lettem rendőr. Minden információ a birtokomban van, ezáltal mindennel tisztában voltam a jelenlegi életében.

Most pedig visszatért ez James gyerek is, akit sosem kedveltem. Emlékszem régebben is folyton Avery nyakában loholt és nem volt képes leszakadni róla. Egy időben még az is felmerült bennem, hogy titkokban dugnak, de aztán utána mentem a dolgoknak és rájöttem, hogy erről szó sincs. Legalábbis Avery nem szerette volna, ezért sosem történt meg, de James a szíve mélyén mindig is vágyott rá. És ez borzalmasan idegesített.

Látom ahogy sétál be, a nyomában James van, aki úgy követi mint egy kiskutya az anyját. A mellettem lévő székhez jön és megfogja a táskáját, majd egy körbe néz és int a szüleinek és az én szüleimnek köszönés képpen.

- Hova mész? - nézek rá összezárt kezekkel, amik a mellkasom előtt helyezkednek el. Ahogy felállok százszor magas vagyok nála és testesebb, de őt ez nem érdekli, merészen néz fel rám.

- El innen. Úgysem lesz már semmi sem, az esküvői hét többi napján pedig itt leszek, de ehhez több felkészülés kell mint hittem. - sóhajt egy nagyot és közben észre sem veszi, hogy egyszer kétszer beleharap az ajkába, ami nem tudja elkerülni a tekintetem. Valóban nem volt okos ötlet pont ezelőtt az esemény előtt elvinni Desmond sírjához, de sikerült annyira felhergelnie, hogy úgy voltam vele meg kell mutatni.

- Mondtam hogyha kell segítség valamiben nekem szóljál. - jelzem enyhén, hogy ne James vagy más férfiak társaságát keresse. - Ebbe a témában kivételesen jól mozgok, ezért is ajánlottam fel a segítségem. - egyszerűen annyira vonzó ahogy hátra dobja a haját kecsesen, ahogy a vékony kifinomult ujjai óvatosan a hajához érnek. Vajon milyen lehet ha azokkal az ujjakkal nem a haját fogdossa? Mindig is hatással volt rám, de most valahogy úgy érzem, hogy egy levegővételével irányítani tudna.

- Tudom és köszönöm a segítségnyújtást, de mint már ismerhetsz, én szoktam megoldani a problémákat. Eddig pedig kitűnően teljesítettem, úgyhogy úgy érzem tudom kezelni a helyzetet. - és megint ugyanolyan velem mint általában, vagy mint 5 évvel ezelőtt. Megjelent James és ugyanaz a 16 éves kislány lett aki innen távozott nagy sebességgel.

- Látom a James gyereknek sikerült újra előhoznia belőled a régi éned. - jegyzem meg gúnyosan és közben egy kicsit közelebb lépek hozzá. - Csakhogy James nem egy italt ivott már. Nem fogom engedni, hogy ő vele menj haza, főleg úgy, hogy ilyen állapotban van. - beszélek rettentő közel hozzá. Szinte már egymás levegőjét szívjuk ki és be. - Hazaviszlek téged. Nincs lehetőséged efelől.

- Annyira utállak Issac Dallen. Ugyanolyan vagy mint amikor elmentem. Lehetőséget sem hagysz arra, hogy legyen választásom az életben. Mert mindent mindig jobban tudsz nálam, igaz? - a szeme villámokat szór, de engem ez nem hat meg. Sőt, sokkal inkább feléleszti a bennem alvó oroszlánt, amit sikerült elaltatnom amikor ő elment.