Színtiszta érzelmek

H A R M A D I K

A V E R Y A N D E R S O N
______________________

    A hangot egy lezuhanó tányér adta, amit maga a mennyasszony söpört le a helyéről. Mellette állt Brandon is, de ő egészen más volt. Mindketten mások voltak. Feszültek voltak és próbálták tettetni azt, amiről már mindenki nagyon jól tudott. A kapcsolatok egy jó ideje volt színjáték, ami nekem is elsőként tűnt fel. És mielőtt megkérdeznétek, hogy honnan tudok ilyeneket, amikor már több éve be sem tettem ide a lábam? Egyszerű. Az internet és csodái miatt, és persze a White család ismertségének hatására percek alatt jutottak el hozzám az információk. Persze eleinte próbáltam ezeket kerülni, de idővel rá kellett döbbenem, hogy ez nem fog sikerülni.

- Mennyasszony és a férj. - mondja hangosan a főbemondó, mire a terem a hallkabbnál is hallkabb lesz. Szinte hallani lehet Zoe és Brandon mély lélegzetvételeit, illetve a homlukon lecsordogáló verejtéknek a haladását, ahogy egyre közelebb kerül a szemkörnyékhez.

Zoe körbe néz a terembe, mire a tekintete találkozik az enyémmel. Nagyot nyel és továbbra sem szakítja meg a szemkontaktust. Már több másodperce állunk és csak nézzük egymást. Mindketten sokat változtunk, ráadásul egyikünk sem rossz irányba. Zoe mindig is kitűnt a tömegből gyönyörű szőke hajával és gyönyörű alakjával. Minden férfi szemet vetett rá, így sokszor esélyem sem volt a férfiak körében. Amit persze teljes mértékben megértek, hiszen régebben egy pattanásokkal teli, egyáltalán nem előkelő alakú lány voltam, akinek még a fogai sem álltak normálisan. Ezek miatt az önbizalmam is rendesen elment, és talán ezért töltöttem rengeteg időt egy sarokba gubbasztva, minthogy szocializálódjak. Zoe ebből a szempontból is sokkal másabb volt nálam. Neki mindig volt valami okos és jó mondata amivel hamar beitta magát egy ember szívébe. Emiatt rengetegszer tört össze szíveket, ám sosem azért, mert annyira szíve vágya volt ez, csak szép volt.

Amióta elmentem Párizsba rendszeresen tűnt fel a különböző oldalakon, ahol nem véletlen illették a "leggyönyörűbb nő" címmel. Az volt róla a hír, hogy élőben még kiemelkedőbb, mint a fotókon, amit szinte lehetetlennek gondolt az ember, mégis így volt.

Zoet megbökte Brandon egy kicsit, mire Zoe felé fordult és egy mosolyt erőltetett magára. Olyan volt, mint egy boldogtalan feleség, annak ellenére, hogy még nem voltam házasok. És ez sosem egy jó előjel.

- Akkor hölgyeim és uraim az est fősztárjai! - ordította be hangosan az ajtó mellett álló, mikrofont tartó férfi. Szinte sípolni és csengeni kezdett a fülem, de próbáltam nem arra koncentrálni, hanem arra, hogy mennyire szépek együtt. Akármennyire is fáj bevallanom, de sokkal jobban illenek egymáshoz, mint mi Brandonnal.

Mindenki tapsolt és ujjongot. Lassan a tömeg egy irányba kezdet el haladni, ugyanis mindenki akart pár szót váltani a jegyesekkel. Én megunva az érzést, hogy mindenki próbál vagy magával rántani, vagy arrébb lökni több méterrel, arrébb álltam és az italos pulthoz mentem.

- Egy vizet szeretnék. - bár nagyon szívesen nyúltam volna valami ínycsiklandó alkoholhoz, a nyomozói pályám miatt úgy éreztem, hogy elég lesz az a kevéske is ami éppen a szervezetembe kering.

A srác aki kiszolgált, ő volt az is aki megijedt valamitől, amikor éppen italt rendeltünk. Furcsa módon most is folytatta furcsa viselkedését, ám amikor éppen más felé helyeztem tekintetem mindig éreztem pillantását a testemen. Lassan iszogattam, miközben a Zoe és a Brandon közt történt konfliktuson járt az agyam. Valahogy olyan érzésem volt, hogy ebből még lesz valami komplikáció.

- Kapitány. - hallom meg a pincért, aki a mellettem éppen leülni készülő férfire szenteli minden figyelmét. Mivel furcsállom, hogy ennyire közel ült le hozzám, ezért rá emelem a tekintetem, de amint meglátom a személyt az állama a padlót súrolja.