Azt hiszed jó hercegnőnek lenni?
Ami eszedbe jut róla: arany, pompa, boldogság.
Hát el kell, hogy szomorítsalak, nem ilyen egyszerű....
Czank Liza: Scarlett
Kovács Jázmin: Maximilian
Egy közös történet, ahol egy új világ és új élet nyitja meg kapui...
Újabb nap, újabb szenvedés. Itt vagyok a kastélyban, mivel a királyi hadseregben dolgozok és nyalom a királyi család seggét. Bármit kérnek, „Majd a katona ugrik és megcsinálja". De nem ezért vagyok itt. Minden nap elcsenek valamit feltűnésmentesen. Nem azért, mert nem fizetnének jól, vagy ilyesmi, de valahogy el kell tartanom a húgomat is. Szegény családban nevelkedtünk és bántalmaztak minket, viszont a szüleink egy tűzvészben meghaltak. Szerencsére. Nagyon utáltam őket, a legtöbb hegem tőlük származik. Apám ivott ezért rengetegszer megvert. A hugit is verték, pedig ő tényleg nem csinált semmit és akkor még csak 8 éves volt. Most 15 éves, én meg 20 vagyok.
Ezekkel a gondolatokkal sétáltam menetelve az egyik hosszú, vörösszőnyeges folyosón. A szemem megállapodott egy értékesnek tűnő festményen.
Csillagos éj
Ez volt a festmény egyik sarkába írva. Viszonylag kis méretű volt, ezért el tudtam csenni.
Majd a feketepiacon megadják érte az árát-gondoltam.
Bedugtam a felső öltözékem alá és vissza vettem rá a szürkén fénylő, súlyos páncélt. Ma nem voltam esti műszakos, ezért már hatkor hazamehettem. Isabelle (a húgom) gondosan kevergette a vacsorát. Gyönyörű hosszú fekete haja volt és smaragdzöld szeme, amit anyánktól örökölt. Ahogy állt a tűzhelynél, rögtön arra gondoltam, hogy milyen hamar fel kellett nőnie szegénynek. Már ő gondoskodik a házról, az ételről és vicces, de még rólam is. Megsajdul a szívem, ha arra gondolok, hogy nem lehetett elég ideig gyerek. Mögé lopakodtam és óvatosan megijesztettem.
-Bu-súgtam a fülébe hirtelen
-Jézusom Max! -tette a szívére a kezét. -Lassan kész a vacsora, kérlek teríts meg! -utasított
Próbáltam neki mindenben segíteni és nem csak lábatlankodni, így is volt elég gondja.
-Ma mit eszünk? -Csiklandoztam meg az oldalát egy gonosz testvérhez méltóan.
-Maximilian, takarodj az asztalhoz és lapátold magadba a kaját, mert a végén nem kapsz semmit!
Feltett kézzel hátráltam vissza az asztalhoz, hogy megkóstoljam, amit a hugicám főzött. Valami tészta szerűséget csinált. Nagyon finom volt.
*
Másnap szintén a szolgálatomat töltöttem, amikor a hercegnőt láttam a kertben sétálni egy...herceggel? Nem tudom ki volt, de nagyon furán nézett ki. Előkelő volt, de már túlságosan.
Csodáltam a hercegnőt a szép külseje miatt. Hosszú hullámos barna haja volt és szép kék szeme. Még nem beszélgettünk de ha rám nézett elég unott és flegma tekintete volt. Nem tetszett a személyisége. Varázsvilágban élt és nem tudta, hogy milyen, ha az embernek nincs semmilye. Undorító-gondoltam és tovább sétáltam.
Éppen a küzdőterem felé sétáltam, amikor hangos léptekre lettem figyelmes. A hercegnő futott be lihegve, megállt, a kezeit a térdére rakta és úgy próbált meg levegőhöz jutni. Elég zaklatott állapotban volt. Még egy izzadtság csepp is lefolyt a halántékán.
A picsába, de jól néz ki így.
A gondolatomból az ábrándított ki, hogy egy tőr felé kapott. Az egyik legszebb darab volt. Bőr tartóját egy fehér szirti sárkány díszítette. Én is sokszor csodáltam meg azt a példányt. A markolati része is csodás volt; fa volt és egy sárkánycsont szakasz is volt benne. Becsúsztatta a bögyei közé (Ami, meg kell hagyni, elég formás volt) és következő pillanatban a királynő éles hangját hallottam, amit leszidja a hercegnőt. Scarlett kisétált és csak ez után volt merszem előjönni. Nem is tudtam, hogy a hercegnő érdeklődik ilyenek iránt.
Nekem is volt tőröm. Egy kicsit nagyobb amit elvitt. Az enyémnek a nyelén volt végig futtatva egy sárkány minta. Viszont az előbbivel ellentétben, ezen fekete magma sárkány volt. Mindig is csodáltam a sárkányokat és nagyon szerettem őket. Mivel ezek a fenséges élőlények veszélyt jelentettek az emberekre, ezért a király bevezette, hogy senki sem tarthat saját sárkányt. Ha sárkányom nem is, volt egy gyönyörűszép éjfekete kancám. Varázslatos ló volt. Wild flower volt a neve. Vad volt, mint a szél és zabolátlan. Nagyon jól egymásra találtunk.
Minél többet sétáltam a harceszközök között, annál értéktelenebbnek tűntek azok a vackok. Elsétáltam egy szép bőrostor mellett. Nem...
-Anya, apa megint ittas
-Ne panaszkodj fiam, annyira hálátlan vagy. Örülj, hogy van tető a fejed felett!
-De bánt anya, nem akarom!-sírtam
-Te kis pöcs, hagyd abba a nyávogást, és ha még egyszer így beszélsz apádról, esküszöm fejen váglak!
Lehajtott fejjel elmentem.
-MAX!-Kiabálta apám. A hangja hallatán rögtön összerezzentem.
-Igen apám?
-Gyere ide!-utasított.
Az az ismerős szadista vigyor húzódott az ajkain. Undorító.
-Itt vagyok.-feleltem
Apám elővette az ostort. Már szarrá volt menve a vége, annyit használta. Erősen rászorított a végére és felém csapott. Nem talált el. Utána a húgom felé sétált.
Baszki-gondoltam
Isabelle sírva fakadt, ahogy meglátta apánkat. Az a fasz a feje felé emelte az ostort, de mielőtt a húgom gyengéd bőrén csattanhatott volta, elé léptem a fejemet eltakarva. A vállamtól a könyökömig, egy kurva mély vágást hagyott az a szar. A karmazsin vörös testfolyadék végig folyt a karomon. Ha ez Issy-t éri, fixen belehal. Erősen felszisszentettem. Apám kuncogására emeltem fel a fejem. Megfogtam Isabelle kezét és elvonszoltam a másik szobába.
-Jólvagy bátyus?- kérdi aggódva
-Minden rendben, miattam ne aggódj...
Rohadt nagy undorral bámultam az ostort. Összeszorult az öklöm az emlék hatására. Végigsimítottam a vállamtól-könyökömig lehúzódó hosszú hegen.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ha valami fájt mindig Flower-hez mentem, hogy megnyugodjak. Végigsimítottam az orrán. Halkan prüszkölt egyet. A homlokunkat egymásnak támasztottuk és így pihentünk.
