Azt hiszed jó hercegnőnek lenni?
Ami eszedbe jut róla: arany, pompa, boldogság.
Hát el kell, hogy szomorítsalak, nem ilyen egyszerű....
Czank Liza: Scarlett
Kovács Jázmin: Maximilian
Egy közös történet, ahol egy új világ és új élet nyitja meg kapui...
Bál, bál, bál. Hála a jó égnek, engem ma este nem raktak szolgálatba, így elvihettem a húgomat a bálba, viszont délelőtt még be kellett mennem.
Nyugodtan sétálgattam a kertben, a bejárat irányába. Ismét félbeszakította valami a nyugodt egyedüllétemet. Picsába már! Sírást hallottam. Méghozzá női hang volt. A közelébe siettem, hátha nagyobb baj van. A susnyás mögül láttam kijönni a királyt. Nagyon ideges volt.
Anderson futott arrafelé a következő pillanatban. Láttam ahogy felsegít valakit. A királylány volt az. Csevegtek egy darabig. Valamiért piszkosul elöntött a féltékenység.
-Anderson! Hát itt vagy!-szóltam hangosan oda neki, hogy félbeszakítsam a beszélgetésüket. A hercegnő próbálta állni a tekintetem, de nem nagyon ment neki. Még váltottak két mondatot, aztán felém sietett.
-Igen, Max? -Kérdezte nyugodt hangon
-A királynő hivatott. -Hazudtam
-Köszi, akkor már rohanok is! -mutatott a kapu irányába, miközben felém fordulva hátrált, aztán megfordult és elsietett.
A hercegnő csak egy rosszalló pillantást vetett felém és elsétált. Ughh.
Délután hazamentem, hogy előkészüljek a bálra. A húgom már nagy sürgés forgásban volt. A haját fésülgette a tükör előtt és dúdolt valami dalt. Kellemes volt nézni, hogy milyen boldog. A legszebb rúzsát kenegette a száján és vígan keresgélt az ékszerei között egy potenciális darab után keresgélve. Estefelé és is elkezdtem készülődni. Egy fekete kosztümnadrágot vettem fel hozzá egy fekete inggel, aminek az ujját egy kicsit feltűrtem, hogy láthatóak legyenek az alkaromon kiduzzadó erek. Az ingem felső két gombját is kigomboltam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felvettem egy lakkcipőt és az ujjamra húztam két gyűrűt. Nem úgy öltöztem, mint a többi férfi. Ők sokkal elegánsabban, színesebben és díszesebben öltöztek. Nem akartam kitűnni a többiek közül, de egy pávának sem akartam látszani. Felkaptam az asztalról a fekete díszes arcmaszkomat.
-Isabelle, készen vagy?-Kérdeztem türelmetlenül
-Még egy pillanat-Mondta elnyújtva a szó végét. Pár perc várakozás után végre kilépett a szobából és indulhattunk.
Előhoztunk a lovainkat és velük vonultunk a bálra. Amikor az óriási díszes kapu elé értünk, lepattantunk a lovainkról és szabadon engedtük őket legelészni. Tudtuk, hogy nem mennek el, megvolt köztünk a bizalom. Karöltve mentünk el a kapuig, ahol két őr állt. Felhúztam a maszkom és odabólintottam Charlie-nak aki visszabólintva beengedett minket.
Visszaraktam a maszkomat az arcomra és amikor kinyílt az óriási kapu, egy vörösszőnyeges lépcső és sok csevegő ember fogadott minket. Levonultunk a lépcsőn, páran meg is néztek minket. A tömegben alig bírtuk követni egymást. Szorgosan nézelődtem, hogy mit lehetne elvinni. Csak a szokásos. Issy-nek jó gyorsan lett kérője, úgyhogy elcsábulva ment táncolni és el is nyelte őt a tömeg.
