Sword and rose

4. Fejezet Max

Kiabálás?

Az.

De merről jöhet?

Elindultam a hang irányába, miután a fejemben leforgattam ezt a kisebb társalgást önmagammal. Ismét a küzdőteremhez sétáltam. Déjà vu-m volt. Hogy miért? Hát mert ez már konkrétan megtörtént.
Ismét a hercegnő szarakodott valamit azon a helyen, de már hagytam a francba, mert rohadtul nem érdekelt.

A szemetes szélén lógott egy könyv. Nem szokásom ilyen helyeken turkálni, de meglehetősen felkeltette az érdeklődésemet. Beleolvastam. Kifejezetten erotikus tartalmakra fekszik a témája. Vajon a hercegnőé? Csak ő járt erre. Lehet. Ennyire izgatná ez az egész? Nem hiszem. Olyan szende szűz féle. Azt sem tudom, hogy hallott e már a szexről. Az ilyen puccos családokban óvni szokták a gyerekeket ettől a témától.

Felizgatott a gondolat, hogy milyen lehet megfektetni egy olyan lányt, aki még sosem látott egy faszt sem életébe. És még azt sem tudja, hogy mit lehet vele csinálni. Hmmm. Minden egyes kibaszott mozdulat zavarba hozná és meglepné...

-MAX!- Kiáltott David- Gyere, feladatunk van!- Figyelmeztetett

-Rohanok-Válaszoltam és futni kezdtem a többiekhez.

Ez a felszólítás ábrándított ki az elmélkedéseimből. Amúgy szart se kellett csinálnunk.
Álltunk. Ennyi. A kibaszott bejárat előtt. Felettébb fontos feladat. 20 éves létemre eléggé flegma és gyerekes voltam. Legalábbis a többiek szerint.
Délelőtt amikor volt egy kisebb szünetem, elmentem Flower-el sétálgatni egyet. Nagyon nagy birtoka volt a királyi családnak. Több hektárok mezők és erdők. Csodálatos volt ott lovagolni. Kancám is vígan szelte a kilómétereket, annyira élvezett ott a csendes és nyugodt környezetben barangolni. Ezzel csak annyi baj volt, hogy drága Scarlett is szerette ezt. És ma láttam is. Gyönyörű fehér pegazusával töltötte az idejét. Olyan jó volt látni, hogy mennyire megértik egymást és milyen harmóniába vannak. Ennek ellenére én mégis hátat fordítottam és elvágtáztam az ellenkező irányba.

Most viszont megint itt vagyok és szopok a rohadt melegben.
A szememmel keresgéltem egy drága ékszert vagy valamit, amit zsebre tudnék dugni. Sajnálatos módon semmit nem találtam. Na majd holnap. Mindenki arra a bizonyos bálra készül. Ez egy ilyen hagyomány szerűség amit évente egyszer tartanak meg. Általában arra szolgál ez az esemény, hogy párt találjon magának a hercegnő, de ezesetben egy ilyen házasság előtti kisebb bál lesz. Csak az előkelőbb emberek mehettek el  rá, úgyhogy engem egészen hidegen hagyott ez az egész.

Viszont Isabelle. Ő mindig csodálta, ahogy az óriási ruhában a hölgyek vonultak be az urukkal vagy éppen csak egy kísérővel. A bálban díszes asztalokon, drágábbnál drágább ételek és italok, összeillő díszítés, keringőző és bájcsevegést lefolytató emberek voltak.
Csak azokat az embereket engedték be, akik elég szépen ki voltak öltözve. És ezt csak a birodalom felsőbb rétege tehette meg. Na hát mi mindig az alsó réteghez tartoztunk. De megígértem Issy-nek, hogyha felnővünk mindenképpen elmegyünk. Olyan régóta álmodozik róla. Idén meg akarom lepni. El akarom vinni! Elég megtakarított pénzünk volt ahhoz, hogy megengedhessünk magunknak egy bált.

Szolgálat után rögtön siettem az első ruhabolthoz amit megláttam. Hölgyek ezrei lepték el az ilyesféle helyeket. De, koncentrálnom kell, nem udvarolni jöttem. Eléggé megnéztek, hogy mit keresek én ott. Az eladóhoz fordultam segítségért, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát. Előhozott nekem hármat , amiket nemrégiben készített. Egy világoskék csipkés darabot választottam ki. Nem értek a ruhákhoz, de azt tudom, hogy szereti a kéket. Kifizettem. Hát elkérték érte az árát rendesen, az biztos. Gondosan becsomagoltam, hogy nagyobb meglepetés érje.

Hazaértem.
A karjaimba ugorva fogadott. Szorosan visszaöleltem és elővettem a becsomagolt ruhadarabot. Amikor átnyújtottam neki csak egy érdeklődő pillantást kaptam. Boldogan mosolyogtam, mivel előre tudtam, hogy hogyan fog reagálni. Óvatosan bontotta ki. Amikor realizálta, hogy mi az és miért kapja, könnybe lábadt a szeme.

-Max...Ezt nem érdemlem meg-szólt remegő és sírós hangon.

-De, mindenkinél jobban megérdemled, ezt te is jól tudod!-Átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit az arcára.

-Köszönöm-Sírta el magát.

-Nem kell megköszönnöd hugi. Na de ne bőgj, próbáld fel, had lássam!- csaptam a fenekére játékosan.

-Rohanok!-Ugrált boldogan.
Amikor kijött, tátott szájjal néztem. Mintha anyánkat látnám magam előtt. Nagyon szép volt!

-Na milyen?-Kérdi elpirulva

-Hát nem maradsz szingli, az biztos-Kuncogtam

                              *

A könyvtár mellett mentem el és eszembe jutott az a könyv amit reggel olvastam. Már a gondolattól is éreztem, hogy lüktet az alsó tagom. Nagyon régen feküdtem össze nővel. Már igazán jól jönne egy partner. Persze nem kihasználni akarom a hölgyeket csak egy kis szeretetre vágyok. Jól esne már, hogyha valaki törődne velem. Persze a húgom törődik velem, de az nem ugyan olyan.
Hangosan sóhajtottam fel a gondolataim közepette.

A kora esti hűvösben és sötétben szerettem sétálgatni. Annyira kiürült volt az egész utca. Csak a lámpák fénye esetleg a még nyitva tartó boltok kirakatai világították meg a helyet. Kellemes volt az emberi hangoskodáson kívül hallani az állatok és rovarok csendes neszét. Egy hűvös fuvallat után kirázott a hideg, és ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy hazafordulok.
Nem tudom, hogy mi vár rák holnap, de biztos, hogy sok szenvedéssel fog járni.