A Tanár Úr kedvence(Jimin ff SZÜNETELTETVE)

I.*Epilógus*

ArmyNorcikaar közreműködésével.+az ő költeménye a ,,tottyog" szó

Choa szemszöge

Örültem a kicsengőnek annak ellenére, hogy szeretem az irodalmat. Azért vártam annyira, mert végre bemutathatom a Tanár Úrnak művemet. Kifújtam magam, mielőtt elájulok az izgalomtól, hogy vajon mit fog mondani Mr. Park. Lassan léptem asztala elé, ő pedig rám emelte tekintetét. A pulzusom a felhők fölül nézett minket. Először csendben álltam ott, mire megtörte ezt.
- Mit szeretne Kiscsillag? - megszólításán elpirultam.
- Elnézést Mr. Park, csak azt szeretném, ha elolvasná. - kezébe vette könyvemet és elolvasta irományomat. Rettegtem válaszától, ami teljesen felesleges volt, hiszen elmondása szerint tetszett neki.
Aztán olyan meglepő dolgot mondott, hogy azt hittem, megáll a szívem.
- Hé Kisasszony! Nem szeretne velem együtt dolgozni? Tetszik a megfogalmazóképessége.
- Köszönöm Tanár Úr! Elfogadom ajánlatát.
- És milyen időpontban lenne jó? Pénteken és szombaton 3-5ig megfelel?
- Igen, persze! Köszönöm szépen!
- Akkor erre a címre várom Kedvesem, és lehetőleg ne késsen! - elköszöntem, és pironkodva kisiettem a teremből. Ezután hazafelé vettem az irányt, mielőtt elered az eső. Az iskola előtt Tae várt rám, az egyetlen, és egyben legjobb barátom, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy aludjak nála, mert ő közelebb lakik.
Ez nekem pont jól jött mert abban a pillanatban leszakadt az ég. Felhívtam Yoongit, a bátyámat, hogy ne várjon haza, ugyanis Taehyung-nál alszok.

Futva tettük meg az utat a Kim család házáig. Odaérve szinte betörtük az ajtót. Egymásba kapaszkodva estünk át a küszöbön.
- Hát téged meg mi lelt, fiam? Oh, szervusz drágám, de rég láttalak! Gyorsan menjetek el lezuhanyozni, mielőtt megfáztok! - dorgált meg Tae édesanyja.
Még szerencse, hogy ilyen hatalmas lakásuk van, így bőven elfér két fürdőszoba. Én elfoglaltam a földszintit, barátom pedig az emeletre igyekezett.

Igencsak jólesett a forró fürdő elgémberedett végtagjaimnak. Miután eleget áztam, kiszálltam a kabinból, és kivettem a szekrényből egy hatalmas törölközőt, amit aztán testem köré tekertem. Otthonosan indultam fel Taehyungie szobájába. Hallottam, hogy csobog a víz, tehát minden bizonnyal még fürdik. Gardróbjához lépve választottam magamnak egy kisebbnek tűnő alsót, valamint egy túlméretezett, -pontosabban nekem az - kinyúlt pólót. Pont akkor lettem kész az öltözködéssel, mikor Tae haját törölgetve tottyogott ki a fürdőből.
- Már fel is öltöztél?
- Volt rá elég időm, amíg a habtestedet áztattad. - vágtam hozzá poénosan.
- Értem-értem. De most megkérem a nagyságosasszonyt, hogy forduljon el, mert ilyen jó segget még nem látott a világ. - kijelentésén felnevettem, de eleget téve kérésének az ajtó felé fordultam.

Nem vettem észre, hogy végzett. Már csak arra eszméltem fel, ahogy nekem ugrik, ennek köszönhetően pedig nagyot koppan a fejem. A fájó pontra kaptam kezemet, és felszisszentem.
- Úristen! Jól vagy? - segített fel naívan legjobb barátom. Kihasználtam az alkalmat, és kupán vágtam egy párnával, aminek hatására az ágyra esett. Nem voltam rest, tovább püföltem addig, míg el nem kezdett köhögni. Azonnal leálltam, nehogy megfojtsam itt szegényt. Aggódó tekintettel néztem rá. Taehyung ezt a pillanatot választotta, hogy lecsapjon, így már csak azon kaptam magam, hogy egy igen nagy párnacsatába keveredtem. A harcban természetesen én veszítettem, mint mindig.
- Sosem hagysz nyerni! Büntetésből legalább azt engedd meg, hogy fodrászosat játszak. Te leszel a vendég! Ingyen dolgozok, de csak mert te nyertél.
- Oké, csináljuk! - kapott fel mint egy zsákot, és bevitt a fürdőbe, ahol előpakolta a fodrászkellékeket, majd leült a tükör elé. Tenyereim összedörzsölve vettem kezembe a körfésűt és a hajszárítót.

Tae hajának beszárítása viccesen zajlott.
Kitalálta, hogy tartozok neki egy puszival, amit persze én elleneztem. Tiltakozásomért cserébe megcsikizett. Végül megadva magam nyomtam arcára egy mini-puszit.

Miután kiszórakoztuk magunkat, lementünk enni. Mrs. Kim finom koreai ételeket készített nekünk.
- Ízlik? - könyökölt az asztalra.
- Igen anya, nagyon fincsi lett! -harsongott a fiú, akár egy óvodás.
- Igazán jó szakács vagy! - dicsértem meg én is. - Kár, hogy én nem tudok ilyen jól főzni.
- Majd megtanulsz. Nem olyan nehéz ám! - bíztatott kedvesen. Innentől fogva a vacsora csendesen tellett. Időközben megérkezett a családfő is. Étkezés után elvonultunk filmet nézni. Egyértelműen egy jó kis horror mellett döntöttünk, mivel mindketten imádjuk. Nem is nagyon ijedünk már meg, még a legijesztőbb részektől sem. Sőt, inkább kifigurázzuk a szereplőket, ha valami butaságot csinálnak.
Valamikor hajnalban nyomott el az álom.

Másnap reggel én keltem fel elsőnek. Zombinak éreztem magam egészen addig, míg szembe nem találkoztam a faliórával és meg nem láttam az időt. Kipattantak szemeim, és felráztam Tae-t. Szerencsétlen gyerek azt se tudta, hol van.
- De anyaaa! Nyem akajok menniiii!
- Jesszum Pepi! Ha jól tudom, nem vagyok az anyád. Mindegy is! Kelj fel, különben elkésünk!

Felugrottam és kicsórtam a szekrényéből a mai szettemet. Szokásom nem hozni váltóruhát, úgyhogy ezt már megszokhatta.
Rohantunk a buszra, de így is alig csíptük el. Az első óránk matek volt, ahova meglepetésemre nem az a boszorka fajzat jött be, hanem Mr. Park. ,,Helyettesítés lesz?"
- Sziasztok gyerekek. Nem tudom mondta-e már az osztályfőnök, hogy én leszek az új matektanárotok. - jelentette be, mire a lányok sikoltozni kezdtek.-Jól van! - csapta össze tenyerét. - Mindenki vegye elő a füzetét, folytatjuk, ahol félbehagytátok.

Az óra sokkal jobban telt, mint szokott. Jimin tanár úr lazább, és értelmesebben magyaráz. Persze még mindig van egy csomó olyan dolog, amit nem értek. Még mindig úgy érzem, örülnöm kell, ha év végén még lesz a kettes. Mert eddig nem volt meg. A pótvizsgán is alig mentem át.
Kicsengetés után mindenki pakolászni kezdett.
- Kint megvárlak. - kacsintott rám Taehyung.
- Oké.
- Mielőtt átjön hozzám, nyugodtan haza mehet ebédelni.
- Rendben, ömm......azt szeretném kérdezni, hogy a Tanár úr elvállalja-e a korrepetálásomat matekból?
- Nagyon szívesen! Szerintem bele is fér a két órába. Akkor találkozunk nálam. Viszlát Kisasszony!
- Viszont látásra! -mondtam, és ezzel ki is léptem a teremből.

- Na? Randizni hívott?
- Oh, hát még mit nem! Aztán menjünk, mert még otthon megkajálok.
Elindultam Tae-vel a házunk felé.

Odaérve nyitva találtam az ajtót, ami annyit jelent, hogy bátyám már hazaért.
- Hol vagy, Yoongs?
- Szevasz...tok. De rég találkoztunk, haver! - pacsiztak le. - Éhesek vagytok? Rendeltem pizzát.
- Jöhet! - mondtuk egyszerre a fiúval, majd én rávetettem magam tesómra.
- Nekem nem is köszönsz? - csimpaszkodtam rá.
- Azért még ne fojts bosszúból.
- Dee! Pont az volt a célom. Merre van a pizzám?
- Ott találod az asztalon. - meg sem várva válaszát támadtam le kedvenc gyorskajámat.

Ebéd után Taehyung-al karöltve felmentünk a szobámba. Ő egyből a szekrényemet célozta meg, míg én bepakoltam a szükséges dolgokat.
- Ezt veszed fel, ezt, és ezt. - dobálta ki ágyamra a kiválasztott ruhadarabokat.
- Nem fogok picsaszoknyába menni! Istenem! Mit akarsz te azzal a magassarkúval? Járni sem tudok benne.
Végül egy rövidke kis veszekedés után abba egyeztünk meg, hogy a szoknya marad, viszont mehetek sportcipőben.

Mikor elindultam, kiraktam Taehyungie-t is a házunkból mondván, hogy ,,Most már igazán eltűnhetnél!" ennek ellenére hatalmas vigyorral arcán integetett nekem.

Itt is lenne az első rész. Choa kissé izgatottan indult el Mr. Park háza felé. Titkon a férfi is várja már a lány érkezését, de ezt még magának sem képes bevallani. Vajon mi fog kisülni ebből? 🤔