É, mint életem || 1. könyv - A labor, és ami benne van || 001 ff.

Ötödik fejezet - Szerelmesek a kazánházban

- Henry - szólaltam meg. - Készülj fel, mert ez fájni fog.

- Oké - vette ki övét, és ráharapott.

El fogok ájulni.

- Akkor számolok háromig és kitépem, oké?

- Oké.

- Egy, kettő, három! - azzal teljes erőmmel a Henry nyakában mozgó chipre koncentráltam, amit egy pillanat alatt kitéptem.

A fájdalom egy pillanat alatt eltűnt az arcáról, majd lassan odasétált a pici szerkezethez, és rátaposott. Halkan roppant cipője alatt a kis eszköz, majd mosolyogva fordult felém.

- Köszönöm.

- Semmiség - vontam meg a vállam elpirulva.

- A-ahm az övet nem akarod visszatenni? - kérdeztem kissé vörösen.

Kérlek ne küldj idő előtt pokolra.

- Úgy látom, tetszik neked, szóval nem - szórakozott rákvörös fejemen.

Úristen.

- Te-tedd vissza légyszi - szuggeráltam fehér balettcipőbe bújtatott lábfejemet elvörösödve, és igyekeztem nem ránézni.

- Ha te mondod - sóhajtott nagyot, és kínzóan lassan elkezdte visszafűzni azt a fekete szart a derekára.

Gyerünk már! Nem ma akarok meghalni a látványától.

Szerintem minden másodpercben pokolra kerültem, de zavarom miatt el is felejtettem, hogy látja minden gondolatomat.

- Ha tudnád milyen szórakoztató kívülről a kis agyalásod - nevette el magát halkan, mire felnéztem.

Rossz ötlet volt, a látványtól megszédültem kissé. Henry ugyanúgy állt ott, a fehér nadrágjába félig visszafűzve fekete övét, egy szívdöglesztő, de mégis édes mosollyal...

Na jó, befejezem az ömlengést, de csak miután beteltem a látvánnyal. 

Úr. Is. Ten. 

Az biztos, hogy nekem van a világon a leghelyesebb pasim.

Ekkor megugrottam, mint a szöcske, ugyanis mögöttem az egyik kazán füstölni kezdett, én meg hátraszökkentem, persze nekiesve Henrynek.

- Hé, nyugi kislány - kapott el, de ezen mozdulat következtében elengedve övét, ami így a földre hullott. 

Egyszerre néztünk le a fekete anyagra, majd egymásra, amikor tökéletes terv fogalmazódott meg a fejemben. Kínzóan lassan hajoltam le az övért, majd ugyanilyen sebességgel felálltam, és elkezdtem befűzni én. Nem mondanám, hogy nem voltam zavarban (sőt!), mindenesetre kifejezetten élvezetes volt a helyzet, amikor végre ő vörösödött el, és nem (csak) én. Amikor pár perc alatt végeztem a tevékenységgel (mily meglepő, neki sokkal tovább tartott), felemeltem a fejem, és szemébe néztem. Egy gyors puszit nyomtam az arcára, majd elléptem tőle.

- Mehetünk? - néztem körbe, de ekkor elkapta a derekamat, és gyengéden, mégis erőteljesen az egyik kazánnak lökött.

- Biztos hogy ezt nem úszod meg ennyivel, Aries - suttogta.

Egyik kezemet fejem mellett fogta le, amitől a gyomrom tele lett pillangókkal.

- Miért, mit csináltam? - kérdeztem pimaszul.

- Elég annyit tudnod - suttogta. -, hogy ha pokolra kerülsz, együtt kerülünk oda.

Ezen elmosolyodtam, azután belepillantottam a gondolataiba, és félrenyeltem a levegőt.