É, mint életem || 1. könyv - A labor, és ami benne van || 001 ff.

Negyedik fejezet - A hellyel lefelé

- Szóval. Van egy másik dimenzió, úgy nevezik Hellyel lefelé. Ott a világ teljesen más, mérgező a légkör, és tele van ismeretlen lényekkel.

- Te már jártál ott? - kérdezte Tíz.

- Nem, még nem. Látomásom volt róla.

- Várj. Hogy érted azt, hogy még? - akadtam ki.

Aries idegrohama elkezdődött.

- Ari, nyugi. Ari. Ari! Ari!!! Nyugi! Nincs semmi bajom, oké? - fogta meg kezeimet, mélyen a szemembe nézve.

- Akkor miért mondod el mindezt? - zavarodtam össze.

- Mert lehet hogy szükségetek lesz rá - hunyta le szemét.

- Egy része úgy néz ki, mintha Hawkinst átültetted volna egy indákkal és undorító nyálkával teli világba. Egy másik viszont teljesen hegy- és völgyszerű, leírhatatlan. Tele van szörnyekkel, ahogy az lenni szokott, és valami hatalmas, gomolygó köd is van ott. Az ég néha sárga, néha vörös, néha meg sötétkék. Attól függ, melyik tájon jársz. Állandóan fehér vagy sárga kis biszbaszok hullanak az égből, amik fertőzőek is lehetnek. - Henry meséje kezdett gyanakvóvá tenni.

- Honnan tudod mindezt? - kérdeztem.

- Veszélyes? - tette fel a kérdést velem egyszerre Tízes.

- Attól függ - simogatta meg az öcsém fejét Henry, majd rám nézett mélykék szemeivel. - Látomás.

- Ennyi mindent láttál? - nyitottam nagyra a szemeimet hitetlenül.

- Igen - sóhajtott fel. - Nem hiszel nekem. Akkor hinni fogsz, ha kitéped a nyakamból a chipet?

- Mi? - zavarodtam össze.

- Van egy chip a nyakamban. Ha kitéped, elhiszed mindezt? - ismételte meg.

- Miért van ott? - ignoráltam a kérdését, és kezdtem nagyon aggódni.

- Hogy megfigyeljenek. Tízes, kinyírod az összes kamerát? - fordult ismét a fiúhoz Henry.

- Persze - bólintott Tíz, azután lehunyta a szemét. - Megvan.

- Szuper vagy. Mindjárt visszajövünk, jó? 

- Jó - biccentett, amire Henry felhúzott, és húzni kezdett maga után. 

- Hová megyünk? 

- Egy biztos helyre - felelte, előreszegezve tekintetét.

A kazánházban lyukadtunk ki.

- Kiszeded? - guggolt le, én pedig távolabb álltam, és nagyot sóhajtottam.