JÓ KISLÁNY || Spacc FF. , Befejezett ||

VIII. Fejezet - Látogatód jött..

Izgatottan mentem a nagy terem felé ahol találkozhatunk a látogatókkal, lassítottam a tempón amikor csak anyát láttam. Ki a franc szólt az anyámnak? Körbe néztem de sehol nem láttam Rebekát de talán később jön, végül is kilencig van látogatási idő.

-Szervusz, kis fiam! - Mondta anya és átölelt amikor oda értem hozzá.

-Szia, anya.. - Mondtam halkabban. - Te mit csinálsz itt?

-Meglátogattalak! - Mosolygott rám. - Hogy vagy, fiam?

-Ki mondta el neked, hogy itt vagyok? - Néztem a szemébe.

-Bruno.. - Sóhajtott. - Jobban örültem volna, ha te mondod el..

-Oka volt annak, hogy nem mondtam el. - Nevettem.

-Elküldtem azt a lányt aki itt volt, aki ide juttatott téged.. - Nézett rám. Elakadt a lélegzetem.

-Mit csináltál? - Kérdeztem. - Elküldted?

-Igen, hisz miatta vagy itt. - Sóhajtott.

-Érte, anya.. - Nevettem fel. - Szeretem Rebekát és érte vagyok itt, hogy leszokjak és együtt lehessünk végre normálisan.. - Csaptam az asztalra. - Húzz el.. - Néztem rá.

-Hogy beszélsz te az anyáddal? - Vonta fel a szemöldökét.

-Takarodj el anya és hagyjál békén.. - Mondtam és visszamentem a folyosóra, megdörzsöltem az arcomat. Fel kell hívnom Rebit telefonálási időben.

* Rebeka szemszöge *

Hiányzik Laci, sokat gondolkoztam azon amit az anyukája mondott és végül megállapítottam, hogyha miattam ment oda Laci akkor is jól járt mert legalább leszokik. Ez mindenhogy jó dolog. Beraktam a lasagnet a sütőbe, ilyen kész amit csak meg kell sütni. Hallottam, hogy rezeg a telefonom a kávézóasztalon. Oda mentem és lehúztam töltőről, az elvonóról hívtak. Beírtam a számot délelőtt.

-Igen? - Kérdeztem mikor felvettem. Egy pár pillanatig csönd volt.

-Szia. - Mondta halkan Laci. A szívem megdobogtatta hangja.

-Szia. - Ültem le a kanapéra.

-Láttalak kimenni az épületből, tudom, hogy itt voltál.. - Mondta.

-Igen.. - Mondtam halkan.

-Anya elmondta, hogy ő küldött el téged.. - Sóhajtott. - Elküldtem anyát és amiket neked mondott az nem volt igaz, érted vagyok itt és nem miattad. - Mondta. - Kettőnkért. - Elmosolyodtam halványan.

-Én büszke vagyok rád. - Mondtam, a pólómból kilógó cérna szálat piszkáltam.

-Holnap bejöhetnél meglátogatni, délelőtt van látogatási idő kilenctől. - Mondta halkan.

-Dolgozom. - Sóhajtottam. - Próbaidőn vagyok, nem vehetek ki szabadnapot.

-Mit dolgozol? - Kérdezte.

-Adminisztrátor vagyok egy könyvelőcégnél. - Mentem a sütőhöz, hogy rá nézzek a kajára.

-Az jó. - Mondta halkan.

-Igen. - Mondtam én is. Csak egymás lélegzetét hallgattuk szótlanul.

-Mennem kell. - Mondta halkan. - Lejárt a telefonálási idő.

-Oké, szia. - Mondtam halkan.

-Szia. - Mondta ő is halkan majd bontotta a vonalat, letettem a pultra a telefont és megdörzsöltem az arcomat. Maja és Milo nevetgélve jöttek meg.

-Szia! - Mosolygott Maja. - Minden rendben?

-Sziasztok! - Mondtam. - Persze, nem tudtam, hogy ilyen hamar haza jöttök szóval csak egy lasagnet sütök de megehetitek mert még sem vagyok éhes. - Vettem ki pont a sütőből, lekapcsoltam a sütőt.

-Biztos minden oké? - Kérdezte Maja újra.

-Igen! - Mosolyogtam rá. - Megyek aludni mert megyek reggel dolgozni! - Mondtam és a szobámba mentem.

***

Kockáztattam az állásomat és reggel mikor felkeltem azt írtam a főnökömnek, hogy nem érzem jól magamat és nem tudok bemenni. Megértő volt. Viszont hazudtam mert éppen most szálltam le a buszról a klinika előtt, az épületet néztem egy pár pillanatig majd bementem.

-Jó reggelt. - Mondtam. Már kilenc óra elmúlt.

-Jó reggelt! - Mondta a pult mögötti recepciós. - Látogatóba jött?

-Igen, Tóth Lászlóhoz. - Mondtam megköszörülve a torkomat. A gyomrom lifzetik.

-Szólók neki! - Mondta és fel állt. - Jöjjön, addig megmutatom hol a csevegő.

-Rendben. - Mentem utána, a folyosón végig menve láttam sokkal lecsúszottabb embereket is. Szívszorító látvány volt hova juthat el egy függő.

-Itt várjon. - Nyitott be egy nagy terembe ahol egy csomó ember volt, leültem egy szabad asztalhoz és vártam. A recepciós hölgy elment én pedig csak vártam és néha próbáltam kiszűrni mások miről beszélgetnek.

* Laci szemszöge *

Valami hülye szuperhősös képregényt olvastam az ágyamon fekve, kurvára unatkozom itt. Amikor kopogtak fel ültem. Ki is nyílt az ajtó és a recepciós nő nézett rám, halványan rám mosolygott.

-Látogatód jött, Laci! - Mondta.

-Ugye nem az anyám? - Sóhajtottam.

-Egy fiatal lány. - Mondta. A szívem egyből gyorsabban vert.

-Rendben. - Mondtam és felhúztam gyorsan a cipőmet majd mentem a csevegő felé, a nő visszament a recepcióhoz én pedig kifújtam magam és benyitottam az ajtón. Körbe néztem a teremben és mikor megláttam Rebekát hirtelen úgy éreztem magam mint egy kis zavarban lévő öt éves. Felé mentem halvány mosollyal.

-Szia. - Mondta és fel állt, kicsit mindketten hezitáltunk de aztán átölelt engem amit csukott szemmel viszonoztam.

-Szia! - Mondtam és beszívtam az illatát. Szorosan öleltük egymást némán.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White