Az idol (Jimin ff.)

11. Otthon

De jót aludtam.....VOLNA, ha Andrejja nem kelt fel, hajnali négykor.😑

-Bekiii - rántotta le rólam a takarót. - Szép jó reggelt. - vigyorgott.
-Ne mááár.... - vinnyogtam - Miért utálsz engem?
-Ön sajnálatot befejezni, és mesélj!
-Miről?
-Tudod te azt.
-Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis egér.....
-Rebeka!
-Jól van már, mondom. - ültem fel kábán az ágyamon. - Na szóval....
-BEKI ITT VAN?! - rontott be a szobámba Soya, majd rám tévedt a tekintete. - Befejezed a tegnapi sztorit?
-Pont most akartam elkezdeni. - sóhajtottam. - Hol is tartottunk?
-Ott hogy tetszik e neked Jimin, amikor Andinak elindult a telójából a Yes or No.
-Tényleg, Andrejja, miért is ez a csengő hangod? - próbáltam menteni a menthetőt.
-Ne tereld a témát! - dobodt meg egy párnával. - Folytasd a sztorit!
-Legalább azt mond el ki hívott! - könyörögtem.
-Anyum, hogy megjöttem e. - forgatta a szemét. - Téma lezárva, folytasd!
-Tehát, ott jártunk: Igen vagy nem? - kérdezte Jisoo.
-Nem tudom! - sóhajtottam. - Miért engem ver a sors?! - kérdeztem, aztán megakartam fordulni az ágyamon, csakhogy nem volt hová, ezért leestem a földre.
-Szerintem belezúgott. - nézett le rám Andi csípőre tett kézzel.
-Valószínú. - helyeselt Jisoo.
-HAGYJATOK MÁR! - kászálódtam vissza az ágyamra. - Egyébként meg, mi van ha igen?
-Ez olyan cuki.... - olvadozott Soya.
-Miért, tényleg tetszik? - csillant fel Andi szeme.
-Figyeljetek - sóhajtottam kimerülten. - Most elmondom lassan, próbáljátok meg felfogni, oké?
-Aham.
-NEM    TUDOM    HOGY    TETSZIK - E  JIMIN!!!!! - mondtam, mire nyílt az ajtó.

-Mi van velem? - kérdezte Jimin, mire kaptam egy enyhe sztrókot (nyugi, szerintem túlélem).
-Tejjel iszod a kávét vagy feketén? - rögtönzött Andi.
-Tejjel.... - mondta egy kicsit rémült arckifejezéssel. - Miért?
-Nem sokára megyünk le kávézni, és gondoltuk, viszünk nektek is, csak nem tudtuk hogy hogy iszod. - magyarázkodott Jisoo.
-Beki sem tudta? - lepődött meg.
-Az előbb leesett az ágyról és kapott egy enyhe agyrázkódást. - mondta Andrejja, majd kituszkolta Jimint az ajtón.
-Igazatok van, kicsit sem volt gyanús. - ironizáltam a szememet forgatva.

Jimin POV:

Hallottam a nevem a beszélgetésen és LEHET, de csak lehet, hogy megvártam az ajtó túl oldalán míg befejezik. Ha végig gondolom, ez csak illedelmesség.

Ja, de nem értettem mit mondanak.🥲. Annyit hallottam hogy, nem, tudom, tetszik és Jimin. Na most ez vagy azt jelenti hogy, én is bejövök neki, vagy azt hogy nem, vagy azt hogy nem tudja. Sokra megyek az információval.

Mindegy inkább úgy csináltam mintha nem történt volna semmi, mindenkinek egyszerűbb úgy.

Otthagytam őket a szobában, és vissza mentem a többiekhez.

Beki anyukája és Lili pont akkor jöttek meg, úgyhogy köszöntem nekik.

-Jimiiiin - ugrott a nyakamba Lili. - De hiányoztatok! - ölelte meg Yoongit és Rosét is. - Beka hol van?
-Még a szobájában Andival és
Jisooval. - mondtam. - Szóljak nekik hogy jöjjenek le?
-Á, nem kell. - legyintett Beka anyukája. - Fel megyünk hozzá, úgy is össze akarom szidni amiért nem jött haza hamarabb. - indult fel a lányok szobájába. Már értem Bex kire ütött.

Miután Beki köszönt a családjának, lementünk fürödni a Balatonba, mert végül is azért jöttünk.

Beki POV:

Miután köszöntem Liliéknek, a fiúk mondták hogy menjünk le fürödni, szóval a lányokkal átvettük a fürdő ruhánkat.

A parton le raktuk a táskáinkat. Mi, gyakorlott magyarok, természetesen törülköző széfbe helyeztük a cuccainkat, amire a többiek olyan fejet vágtak mintha nem lennénk normálisak.
-Megkérdezhetem hogy mi a francot műveltek? - kérdezte Hyuna.
-Fu bazdmeg, de idióta vagy, ne káromkodjál már a kicsi Beki előtt! - mutatott Taehyung Lilire.
-Mer' te mit csinálsz? - rakta keresztbe a kezét Hyuna.
-Jó, de én kurva halkan mondtam!
-Ti mégis hány évesnek néztek engem? - kérdezte Lili felháborodva.
-Nem tudom, úgy nyolc? - tippelgetett Jungkook.
-12. - forgatta a szemét Lili. - Beka, nem tudtál volna egy értelmes társasággal össze állni?
-Kikérem magamnak, én igenis értelmes vagyok! - háborgott Jimin.
-Már meg ne haragudj, de nem. - mondtam nemes egyszerűséggel, mire JM felkapott és elindúlt velem a víz felé.