Az idol (Jimin ff.)

9. Vissza a kezdetekhez

Most hogy mindannyiunk karrierje beindult, úgy döntöttünk megünnepeljük azzal, hogy vissza megyünk oda, ahol ez az egész kezdődött. Azaz a nénikém Balaton melletti nyaralóbjába. Annyi különbséggel, hogy most viszünk mindenkit, a Blackpink, BTS, Bandi és Hyuna. Így tizenhárman megyünk a Balatonra, három napra.

Igen, ez így gyanús lehet, hogy egy csapat idol csak úgy lelép nyaralni.....
Az úgy volt, hogy Jimin el intézte nekünk az interjút, amiben biztosítjuk az embereket, hogy nem vagyunk együtt, csak ez kábé egy hét múlva lesz. És mivel már így is sok hate-et kapok (nem is én lennék ha nem így indulna a karrierem 🙃), jobbnak látta, ha addig nem médiázok. Szóval elküldött nyaralni. (De cute hogy így félt 🥹) De mi a fakarikát csinálnék én egyedül egy nyaraláson? Így született meg a fejemben az a csodálatos ötlet, hogy jöjjön mindenki, csak mert miért ne? (Amúgy azért hogy ne unatkozzak😉). Röviden ennyi.

Úgyhogy átmentem Mochihoz, hogy segítsek neki bepakolni, mert én már készen voltam. Felpörögtem volna? Áh, dehogy.🙂

-Beki, te egész pontosan mit csinálsz? - kérdezte Jimin, miközben a kinyitott szekrénye előtt álltam.
-Hát keresek neked egy normális pólót. - mondtam - Egyébként szívesen. - tettem hozzá.
-Már raktam el egy pólót. - értetlenkedett.
-Három napra megyünk. Mit akarsz kezdeni egy pólóval?
-Kifordítom. -vonta meg a vállát.
-Háromszor?!
-Aham.
-Te magadtól vagy ilyen hülye, vagy segít benne valaki?
-Nem, ez saját munka. -röhögött.
-Legalább azt mond, hogy gatyából nem egyet raktál. -sóhajtottam.
-Ó basszus, azt még nem is tettem. - pattant fél a kanapéról amin eddig ült, és bement a szobájába.
-Mond már el nekem, te pucéran akartál strandolni? - kiáltottam utánna röhögve.
-Azt élveznéd mi? - kiabált vissza, valahonnan a szobájából.
-Te, én leütlek! - indultam meg a szobája felé.

Be nyitottam Jimin szobájába... És hát nem kellet volna, mert mikor beértem láttam egy félmeztelen Mochit.
-Szia Beki - köszönt szórakozottan - Nem mész ki?
-De. - fordultam sarkon paradicsom piros fejjel - Egyébként mi a fenét csinálsz félpucéron? - kérdeztem háttal álva.
-Veszek fel egy másik pólót, hogy ezt kimossam és holnap eltudjam vinni.
-Te mióta tudsz mosni?
-Én mindig is tudtam. - folytotta el a röhögést.
-Tényleg? Akkor hol van itt a mosógép?
-Öhm... Ott van amellett az izé mellett.
-Milyen izé?
-Hát tudod az az izé.
-Park Jimin, te négy napig tervezted hordani ezt a pólót, jól gondolom?
-Dehooogy... - rázta meg a fejét - Hová gondolsz te engem?
-Fárasztó vagy. Tudsz róla?
-Te beszélsz? - cukkolt tovább.

Inkább vissza mentem a nappaliba és elővettem a telómat, hogy netezzek egy kicsit. Éppen a Facebookot görgettem amikor JM megszólalt a hátam mögül.
-Mondtam hogy nincs média! - mondta mosolyogva, mire leestem a fotelről amin eddig ültem. Megijedtem na...
-De én csak Facebookoztam.
-Nem baj, láttam hogy a híreket olvasod, úgyhogy ezt elveszem. - vette ki a kezemből a telómat.
-De ne mááár... - méltatlankodtam - Jó, lehet hogy megnéztem a híreket, de csak kíváncsiságból! Úgy sem veszem magamra. - védtem magam.
-Nem baj. Nem kell neked mindenről tudni. Majd ha vissza jöttünk Magyarországról megkapod.
-De addig hogy telefonálok?
-Ha nagyon fontos, vissza adom. Mostmár úgy is eggyütt megyünk a többiekkel mindenfelé.

-Mennyi az idő? - kérdeztem.
-Fél kettő. - nézett a telefonjára Jimin. - Mikor indulunk?
-Hyuna azt mondta négykor indulunk a repülő térre.
-Te már bepakoltál?
-Már tegnap. - mondtam, mire Jimin egy kicsit furán nézett rám. - Izgatott vagyok na!
-Én furának mondanám, de nevezd ahogy akarod.

Miután Jimin (nagynehezen) is bepakolt, átmentünk a fiúk dorm-jába a többiekkel.
-Mindenki itt van? - kérdezte Bandi.
-Szerintem igen... - mondta Kook - Várjunk Beki hol van?!
-Itt állok melletted, te nagyon hülye.
- mondtam a fejemet rázva, mire a nálam kábé két fejjel magasabb Jungkook lenézett rám.
-Jimin, szerintem kösd magadhoz, mert el fog veszni a repülő téren. - mondta vigyorogva, mire nyakon vágtam. Megérdemelte.🙂
-Ha kérhetem, ne nyírjátok ki egymást, vagy ha igen, várjatok meg engem is. - lépett be az ajtón Hyuna. A hatásos belépők mestere. Xd
-Megkérdezem megint. - sóhajtott Bandi. - Mindenki kész?
-Igen is kapitány! - mondtam röhögve. Az agyamra ment a Sponyabob.😆
-Hangosabban! - röhögött Jennie.
-Befejezni! - szólt ránk Bandi. - Le fogjuk késni a repülőt, szóval indulás!

♥︎♡》a repülő téren《♡♥︎

-Mindenkinek meg van a jegye? - kérdezte Hyuna, mire bólintottunk. - Jó, akkor száljatok fel a gépre, aztán menjünk.
-Komolyan? - nézett rá Namjoon - Semmi instrukció?
-Utaztál már repülőn nem? Meg amúgy is mi vagyok én, az anyukád?

-Tünés a gépre - rohant oda hozzánk Bandi. - Öt perc múlva indul!
Erre mind elkezdtünk futni. Mondhatom biztos teljesen hétköznapi látvány lehetett, ahogy egy csapat maszkos ember átszalad egy repülő téren (kellett a maszk, hogy ne ismerjenek minket fel).

Miután valahogy felszálltunk a repülőre, mindenki megkereste a helyét. Én Jimin mellett ültem, Rosé, Yoongi mellett, Jennie Taehyung-al (érdekes párosítás🤭), Jisoo Jin-el, Hyuna Bandival, a többiekről meg nem tudom.

-Jó lesz megint Magyarországon lenni. - mondta Jimin, már a levegőben (felszállt a gép. Mielőtt valaki azt hinné, hogy kirepült az ablakon.)
-Ja. - bólintottam - Mikor legutóbb ott voltunk, így együtt, még csak beszélgettünk róla, hogy idol-ok leszünk...
-És így megyünk vissza. - bólintott.
-Most olyan érzésem van, mintha lelkizni kéne, de nekem az nagyon nem megy. - merengtem, mire Jimin felnevetett.
-Nem kell lelkizni, ha nem akarsz.
-Köszi. - sóhajtottam megkönnyebbülve.
-Már sosem derül ki, hogy vannak e érzéseid. - "szomorkodott" Mochi.

A repülőút egyébként jól telt, az úton zenét hallgattunk, vagy csak úgy beszélgettünk. Kábé valahol Francia ország felett bealudtam, de már csak arra keltem fel, hogy megszólal a styuárdesz (xd):

-Kedves utasaink, kérem csatolják be az öveiket! Leszállunk Magyarországon..........

Hát igen, előkerültem én is😆... Sajnálom hogy nem tudtam hamarabb írni ebbe a könyvbe, de így évvégén már a tanárok is hajtanak minket, és osztály kirándulós időszak van, szóval nem nagyon van időm szinte semmire.
De kitartás emberek, már csak egy hét a nyári szünetig (legalább is nekünk)!🤩 Reményeim szerint, akkor többet fogok írni, bár az egészet végig táborozom, de mégis csak több időm lesz írni (remélem). 🥰😘💜💜💜