Madarak tetemein és az élők szélén állok,
S higgye mindenki: Ma meghalok.
A depresszívitás bennem sem él,
Nem szívja a szívet már oly rég!
De betegséggé teszi az embert a betegség,
S nem kell, hogy űzze őt a vég.
Találkozom is a megsemmisüléssel,
Oh, csak beszélek vele s bele ülök ülésébe.
Egyszercsak hírtelen mindig,
Mint a jó kocsonya, rezgek és jön a pánik.
YOU ARE READING
Halálfélelem - Verses kötet
PoesíaMindegyik ember fél a haláltól, kivétel nélkül, ezért is lesznek relevánsak az ehhez a témához kapcsolódó művek bármennyi év múlva is. Ha érdekel a téma, olvass bele.
