Az Ember gyenge fűszál az erdőben
Az óriás fák között elültetve.
Így kell gondozni, karjainkban vinni
A szeretetet és azt adakozni.Nincs ünnepély - mit ünnepelnénk?
Csak sorba sorakoz az ajándék,
Mint láthatatlan szellem.
Átmegyünk rajtuk a fújtó levegőben.Én rájuk adnám a meleg kabátot,
Végül a hő miatt halnak meg, ha látod -
De akkor él mindenki igazán,
Mikor a halál és az utálat egymásra talál:
Az forró életet kavar,
S megöli magát a rossz, saját maga.Annyi gonosz, félelmetes szó van,
Miből egy egész hamis dalt költenek,
S lebegsz a vágyaidban:
Hogy a szelíd tökéletessel felöltsenek.Oh és nincs senki, ki megvéd,
Ha vernek is, csak falon egy festmény,
Az a jövőbe nézeget,
Hogy egyszer megszűnik minden.
YOU ARE READING
Halálfélelem - Verses kötet
PoesieMindegyik ember fél a haláltól, kivétel nélkül, ezért is lesznek relevánsak az ehhez a témához kapcsolódó művek bármennyi év múlva is. Ha érdekel a téma, olvass bele.