Halálfélelem - Verses kötet

Száz lélek halála

Ha egy lélek hal meg, még ,,nem baj",
Kettőnél kényelmetlent kavar,
Háromnál rádkeni a vajat,
Majd négynél lelassul a szavad:
Ötnél az lesz az első, mi hal!

Tíz felét elhagyva jön a hat,
Mikor már bárki elpusztulhat.
A hétnél ,,élhetsz még határtalan",
De a nyolcnál ezt hiszed te csak!
A kilencnél gyúrd ki magadat,
Tíznél életet megharcoljad.

S mégha csak tíz is vérben hal,
S ha közölük vagy, ezt is halld:
Oh, ha benned a sok lélekből
Egyre-egyre több s több dögöl,
Így terem szárnyad s repülsz föl!

Ha már húsz lélek hal meg, az már,
Az is mérgezi Tiszát-Dunát,
Mintha csepegtettek volna
Bele véredből: Ki tisztítja?

Harminc lélek esetében ver
S üt, aki magából ki kel!
Olyan még lehet akárki e
Helyen, kit megtöltött a ,,dühvel".

De ha a negyvenes számhoz érsz
E skálán, csak köpöd ki a vért,
Mert sok gyerek úgy az apjáért
Odavan - Feléd meg a tányért
Úgy repíti: Nézzed a törést!

Ötvennél én már nem is mennék
Sehova sem tovább, csak állnék
Mozdulatlan égi fal előtt,
Amit Istenünk felénk döntött:

Ha e falat átüti ember
Úgy - betörik csontja, gerince,
S már csak a lélek száll tova,
Akkor nincs kérdés: ,,Mi lett volna?"

S így a hatvanashoz érünk,
Mikor nem is taperol földünk,
És költőként sem sosem költünk!

Viszont a hetvenes dönti el:
,,Melyik: Halállal vagy élettel?"
S nem te, e Szám dönti most el,
Az dönt sorsodról, hogy megesz-e!

A Nyolcvanas majd mondja neked:
,,Döntöttél a földön eleget,
Ha rossz vagy, úgy is örök szenvedj!"

A kilencven meg majdnem a vég,
De még róla se tudni, hogy él
E az ember még akkor is ott,
Vagy a tudatlanba elsodor?

Végül a száz már nem él - halott:
Úgy nyugasztalják őket azok,
Akiket még nem értek fagyok,
Nem ért a jégkorszak sűrűje,
Hisz azokat még lehet dobni,
Hozzájuk érni, és beszélni!
Ámbár kiket már nem lát senki
Köztünk, azokban csak egy közös
Található: Mindegyik lelkét
Megsemmisítették.