Szigeten ragadva mha Deku x Reader Pt.1-5

5. rész

(Szintén....visszatértem...úristen...
Visszaolvasva ezt a hátba gyászolt kreálmányom, melyet annó 11 évesen egy jó komoly műnek tekintettem...őszintén jobban tekintek erre úgy, mint egy paródiára, kis romantikával fűszerezve, mint egy rendes történetre, annyit röhögök rajta...De már csak azért is a szórakozás kedvéért, itt és most hivatalosan is folytatom-e csodás történetet, míg valahogy a végére nem érek. Jó szórakozást!)

Vissza a társasághoz

Újra leszállt az éj. A többiek mind a tábortűz mellett csücsültek és sütötték a halakat, melyet a kajaszerző csapat halászott.
-Kicsit kezdek Hikaru és Deku miatt aggódni...mi történhetett velük? - kérdezte Uraraka.
- Remélem Deku a pokol mély bugyraiba van. - mondta Bakugo, ahogyan önelégült fejjel elképzelte annak a nyomorék brokkolinak a halálát.
- Legyél már egy picit együttérzőbb! - szólt rá Mina mérgesen. Bakugo csak a szemét forgatta. Todoroki vállat vont.
- majd meglesznek. - felelte.
- Mivan ha megette őket a démon? - kérdezte Denki kétségbeesve.
- Nyugodj már le, biztos nem ette őket meg! - felelte Kirishima határozott hangnembe, de valljuk be őszintén, nem volt nagyon biztos a mondatában.
- Inkább mindenki menjen lefeküdni.-válaszolt Iida ezzel az egyszerű mondattal. Mindenki el is ment szunyókálni.

Eközben nálunk

Egy kisebb, barlangra emlékeztető helyre érkeztünk.
A sárkány - ki eddig a szarvas hátán utazott - leszállt, és körülnézett. Majd hirtelen bement, és eltűnt a sötétségben. A szarvas követte a példáját, és mi is mentünk utánna.
Apró és óvatos léptekkel haladtunk, hisz bent semmit nem lehetett látni.
Kisebb-nagyobb szenvedések után végre elérkeztünk a kijárathoz. Egy gyönyörű útra tértünk.

(Hagyomány kedvéért az internetről hozott csodás képek visszatérnek)

Ahogy haladtunk az úton, egyre csodásabb, és csodásabb lett az egész.
Majd egy hirtelen színváltással ez tárult elénk:

Gyönyörű hely volt, tele pompás és cifra virágokkal.
Dekut azonnal berángattam a rét közepére, szinte egy álom volt az egész. Deku leszedett egy gyönyörű rózsaszín virágot, majd a hajamba tette. Elpirultam...romantikus hely, romantikus pillanat. Hálából egy puszit nyomtam az arcára. Ettől azonnal kikerekedett a szeme és feje úgy kipirosodott, hogy össze lehetett volna téveszteni egy túlméretezett paradicsommal. Közben a szarvas és a sárkány úgy nézett minket, mintha tényleg egy romantikus film lenne az egész. Na hát szívem szerint még kínosabb lett a helyzet. Síri csend...nyugodt környezet...két szerelmes nyomorult, és 2 néző.

*

Esteledni kezdett. Azonban fogalmunk nem hol telepedjünk le aludni. Semmi nem volt a közelben, ahol megtudnánk szállni.
Felnéztem az égre. Megjelentek az első csillagok. Majd ránéztem Dekura. Ámuldozva bámulta őket, zöld szemeit, csodásan világította meg a holdfény.... mintha a sarki fény színeit látnám benne...Pár perc múlva újra az égre meredtek szemeim. Néztük és néztük, míg mély álomba nem szenderültünk.

Másnap

Még alig kelt fel a nap, de Iida már zargatni kezdte a népet.
- JÓ REGGELT, JÓ REGGELT KELJENEK A NÉPEK, MUNKA VÁR RÁTOK!- az osztály fele majdnem szívfaszt kapott a drága ébresztőtől.
- KUSSOLJ TE NYOMORULT! - válaszolta Bakugo idegesen - most miattad nem bírok visszaaludni - fejezte be a mondandóját morcosan.
- Mostantól ilyenkor kelsz! - közölte Iida szigorúan. Bakugo motyogott valamit durcásan, amit senki nem értett.
- MOST PEDIG! MINDENKI MUNKÁRA!-parancsolta Iida.

Kaja szerző csapat

Újra itten Denkivel és Kirishimával.
Vándoroltak szartaszéjjel a szigeten. Egy gond volt. Elveszett a tó. Ahogy ők is.
- Kirishima... biztos nem fogunk eltévedni? - kérdezte Denki bizonytalanul.
- Áhh dehogyisss minden szépen és jól halad! - válaszolta Kirishima magabiztosan.
Ekkor..badamm...eldőlt egy fa. A 2 nyomorult egymás nyakába csimpazkodva kislányokat megszégyenítő módon kezdtek el visítozni.
-ÁÁÁHHHHH A DÉMON! MEG FOG ENNI A DÉMON!-kiabálta torka szakadtából Kirishima.
- ITT A VÉG, MEGHALUNK, MEGHALUNK!!!!- üvöltötte Denki.
5 perc rohangálás és óbégatás után észrevettek valamit. A fa törzsén rágások voltak.
- Úristen ez egy faevő démon!- állapította meg kétségbeesetten Kirishima.
- Ez megeszi a keresztünket! - mondta Denki, szintén kétségbeesve.
Újabb sikítás és jajveszékelés tört ki. Föl-alá rohangáltak, mint a hiperaktív őrültek és újra egymás nyakába másztak. Majd egymásra néztek.
- Hát itt lenne a vég...Ennyi év után... - mondta Kirishima.
- Hát igen...Ez is hamar eljött... - mondta Denki.
- Jó barát voltál Denki...remélem találkozunk a túlvilágon...
- Én is remélem...örülök, hogy megismehettelek...- a könnyes búcsút azonban egy újabb fa dörömbölése szakította meg. A 2 csókánk újabb visításba kezdett majd hirtelen....előjött...a rémes fenevad, a farágó szörnyeteg!
....
..... egy hód. Egy hód tartotta őket rettegésbe mindvégig.
Denki és Kirishima egymásra néztek, majd vissza a hódra.
- Hát ez se egy démon. - állapította meg Denki elcsodálkozva. A hód egy ideig nézte őket, majd tovább ment saját dolgára. 1 perc néma csend után Kirishima szólalt meg:
- Mindenesetre, tovább kaját kutatni! - mondta magabiztosan, és elindultak.

Ág gyűjtő csapatnál

- Nem lenne könnyebb letépni a fákról a KIBASZOTT ÁGAKAT?!-kérdezte Bakugo dühösen.
- Figyelj haver...én értem, hogy szereted levezetni másokon a feszültséget, de azért szegény fákat kíméld már meg... - mondta Sero egy óvatos hangnemben.
- Szerintem inkább vezesse le fákon a feszültségét, mint embereken. - válaszolta Jirou.
- Na de a fák is élnek! - mondta Sero.
- Mégse éreznek semmit...
- És te ezt honnan veszed?! - A veszekedést végül Bakugo törte meg.
- Befognátok végre a retkes pofátokat?! Mindjárt adok mindenkinek kettő taslit! - ordította mérgesen. Azonnal befogták, hogy szerencsétlen Bakugót ne hergeljék tovább. Bakugo már kezdett lenyugodni, mire hirtelen valami kemény bigyó arcon csapta.
- HÉ MELYIK FASZ DOBOTT POFÁN ENGEM?! - kérdezte jókora hangerővel.
Jirou és Sero egymásra néztek.
- Nem én voltam!- tette magasba a két kezét Sero.
- Én se. - válaszolta Jirou.
Bakugo elfordította a tekintetét. Na de mikor ez történt, annyit látott hogy egy méretes bogár repül fénysebességgel egyenesen feléje. Elkezdett sikítani.
- JÉZUS KRISZTUS VALAKI CSAPJA LE EZT A FÉRGET MOST AZONNAL!!!!!- kiabálta mérgesen.
Próbálták elkapni, de nem sikerült. Végül Bakugo vette a bátorságot és egyenesen a bogár felé robbantott. És láss csodát, volt bogár, nincs bogár.

Folytatjuk :)