Szigeten ragadva mha Deku x Reader Pt.1-5

4 rész

(Na itt vagyok újra, hivatalosan visszatértem. Kb már 1 éve nem folytattam ezt a könyvet na mindegy. De emberkék akartak folytatást szóval a kedvetekért folytatom ezt a cringy baromságot :3)

Másnap

Most Deku ébredt fel hamarabb. Rám nézett. Aztán elvörösödött. A szarvas meg a sárkány csak nézett minket. 10 perc múlva felébredtem ami Dekunak egy örökké valóságig tűnt. Aztán ránéztem Dekura. Deku pedig eltakarta az arcát. Pedig lehetett látni hogy teljesen el van vörösödve. Én is el voltam pirulva. Amikor már azt láttam hogy kezd kínos lenni a helyzet gyorsan felálltam és hadarva megkérdeztem:
- Mehetünk tovább? - ez még kínosabb volt. A szarvas mintha értette volna mit mondok. Bólintott majd intett a fejével. Megint menni kezdtünk.

A többieknél

Senki sem járt sikerrel a kereséssel.
- Szóval tényleg megette őket a démon - mondta Denki.
- Nyugodj békében Deku és Hikaru - mondta Kirishima szomorúan. Bakugo már tiszta ideg volt ettől a démonos hülyeségtől. Már azon volt hogy felrobbantsa őket.
- Bakugo nyugodj meg. Csak szimplán hülyék. - mondta Jiro mintha ez egy teljesen alap dolog lenne.
- HOGY MIK VAGYUNK?!?! - Kérdezte Denki és Kirishima.
- Hát szimplán hülyék - ismételte meg Jiro. Bakugo elmosolyodott egy elég szadisztikus és barátságtalan módon. Kirishima és Denki durcásan nézett Jiróra.
- Mivel a kaja szerző csapat nincs meg ezért Denki meg Kirishima veszi át a helyüket - mondta Iida.
- Eljött a vég - mondta Denki.
- Itt a kereszt - mondta Kirishima megnyugtatóan.
El is mentek.

A kaja szerző csapatnál

- Szóval most honnan is kell szerezni kaját? - kérdezte Kirishima.
- Nem tom ehhez túl hülye vagyok - válaszolt rá Denki.
- Ezzel sokat mondtál - mondta Kirishima szarkazmusból.
- Várjál kezdjünk el gondolkodni ammm.....- mondta Denki és gondolkodni kezdett. Nagyon komoly gondolkozás folyt.
- Találtam gyümölcsöt - mondta Kirishima. Erre a szél megfújta az egyik bokrot.
- Eljött a démon - mondta Denki. Kirishima is megijedt. Rögtön elő a kereszt. Elkezdtek körbe körbe menni.
- Mutasd magad démon! - mondta Kirishima. A démon viszont nem mutatta magát. Szerintem ha csomó ember lenne itt akkor hülyének nézték volna őket az egyszer biztos. Pár perc múlva megszólal Kirishima:
-Drága barátom...Feláldozom magam itt és most, elkapom a démont...Jó barát voltál Denki...Kérlek gyere el a temetésemre....
- Hiányozni fogsz barátom....Ígérem elmegyek a temetésedre és örökké emlékezni fogok rád - mondta Denki és majdnem elbőgte magát. Srácok nem hiszitek el, annyira komolyan vették ezt az egészet, hogy még én magam se tudom elképzelni. Kirishima aztán nagy levegőt véve nekirontott a szélfújta bokornak a keresztet maga elé tartva. De lám...senki nincs ott. Még egy parányi kis teremtmény se. Kirishima Denki felé fordította a fejét meglepetten.
-Nincs itt a démon...Pedig biztos vagyok hogy itt volt az előbb - mondta magabiztosan.
-Biztos elteleportált....vagy megijedt a kereszttől...- mondta Denki ahogy logikus válaszokkal próbált előállni. Egy perc néma csend után Denki megszólalt:
-Nem kéne kaját keresni?
-De...- Válaszolt Kirishima. Egy jó pár percnyi keresés után egy tóra bukkantak az erdő közepén. Volt benne néhány hal.
-Na és most hogyan fogjuk ezeket ki?-kérdezte Denki. Egy perc néma gondolkodás után:
- Leütöm őket a képességemmel - mondta Kirishima.
- Az nem jó...szét lenne trancsírozva a hal... - válaszolta Denki.
Újabb gondolkodás után:
- Mi lenne ha elektromosságot vezetnék a vízbe? - kérdezte Denki.
- Elektromos lesz a hal...Megrázna és biztos nem olyan finom az elektromosság....- válaszolta Kirishima.
- Igaz ...- sóhajtotta Denki. Kezdték feladni mire hirtelen:
- Mi lenne ha fognánk egy botot amit hegyessé tennénk és azzal próbálnánk? - kérdezte Kirishima.
- Jó ötlet. - válaszolta Denki. Azzal nekiálltak keresgélni. Negyed óra keresés után végre találtak egy jó hosszú botot és egy éles követ amivel ki tudják élezni vagy bárhogy is nevezzék. Jó sok idő után ki is élezték majd bementek a tóba kb úgy térdig. Denki kézzel, Kirishima pedig bottal fogta a halakat ki. Légyszi...ne kérdezd miért nem csináltak kettőt. Egy jó pár óra múlva kijöttek a tóból. Sok sok halat kifogtak nagyot is meg kicsit is.
-Na...mehetünk is vissza. - mondta Denki. A vidám és nyugodt pillanatot azonban egy ág reccsenés és léptek zaja törte meg. Szokásosan Denki és Kirishima elkezdett parázni.
-Úristen itt a démon! Hozd a keresztet Kirishima!!!- mondta Denki rettegve. És úgy mint máskor, kereszt elő.
- Mutasd magadat démon! - kiáltotta Kirishima bátran mégis félve. Tudom, ennek a mondatnak annyi értelme van mint a "túlélték mégis meghaltak" mondatnak.
Lassan a hangyánál is kisebb léptekben mentek a hang irányába. Majd láss csodát..egy állatka volt az.
Semmi több. A 2 csókánk kerek szemekkel bámulta azt kicsi ártatlan kisállatot aki nagy kerek szemekkel nézett rájuk. Pár percnyi szemkontaktus után az állatka tovább ment el az erdő mélyébe. Denki és Kirishima megkönyebbülten felsóhajtottak. Most mégboldogabbak voltak hogy nem a démon jött megenni őket.
-

Hál istennek nem a démon jött... - mondta Kirishima ahogy eltette a keresztet.
- Élünk! - mondta Denki. Egy ideig még ott álltak, hogy megnyugodjanak majd felkapták a sok halat és elindultak visszafelé.

Eközben az ág gyűjtő csapatnál (Jirou, Bakugo, Sero lesz most)

-Áhh Végre nincsen ez a 2 nyomorék itt! Remélem megdöglenek mire visszatérnek - Mondta Bakugo.
- Azért lehetnél barátságosabb - Mondta Sero miközben felvett egy ágat.Bakugo mérgesen Sero felé fordult.
-Te itt nekem meg ne mondd hogyan viselkedjek!
-Inkább kussoljatok mindnyájan - mondta Jirou miközben egy nagyot sóhajtott.
- Ez rád is vonatkozik fülhallgatós idióta! - mondta Bakugo mérgesen. Békés volt minden amíg BAMM! Kicsivel távolabb tőlük egy nagy méretes fa kidőlt. Jirou látott egy fekete árnyat elsuhanni a nagy zörrenés után. Meglepetten kérdezte:
- Ti is láttátok azt a fekete valamit?
- Ne legyél te is olyan idióta! Inkább menjünk! - mondta Bakugo. Jirou csak vállat vont majd elindultak visszafelé.

Folytatjuk :>