Porcelán

3.fejezet

Bryson Garcia

A derekát fogom, hogy könnyítsek a járásában.Faszom, miért nem vettem el tőle azt az irdatlan sok alkoholt?Ha elvettem volna, nem lennénk most itt.

Még jó, hogy nem itta holtig magát, nagyon erős érzésem van azzal kapcsolatban, hogy még nem nagyon ivott ennyi adagot.Sőt, ki is tudom jelenteni ezt .Már az elő kortynál észrevettem az intő jeleket, de én hülye csak néztem.És...Baszki!Lehányta a csajom, akivel nem is vagyunk együtt.Alig tudtam visszatartani a nevetésem ,mikor a hányás adag Amber ruháján kötött ki.Azok a rózsaszín Channel masniknak a látványa, még mindig lelki szemeim előtt kacérkodik.Az a kiakadt tekintete megér minden pénzt, ami a földön van.

-Most pedig felmegyünk, oké?Használnod kell a lábaid, hogy ne ess pofára.-tájékoztatom a dolgokról.

-Csak...fogd be.-hanyatlik le a feje.

-Látom, azért agyban itt vagy még.-jegyzem meg, és elkezdek vele felmenni a lépcsője.Ez olyan sima liba számomra, a hokis barmok seggét szoktam cipelni, azokhoz képest Ayla egy...nem is tudom.Babszem?

-Mint mindig.-mosolyog.A teste kezd elerőtlenedni, a kezeimbe kapom.Nem fogok feleslegesen erőlködni, felmenni a lépcsőn.Sokkal egyszerűbb így, olyan mintha semmit sem vinnék.Az egyik kezem a hátán, a másik a lábai alatt tartva azokat.-Mit csinálsz?

-Szerinted?

-Tegyél le, seggfej!-kapálózik.

-Ha megmutatod, hogy legalább egy lépcsőn fel tudsz botladozni, akkor nagyon szívesen leteszlek, de úgy látom most még egy lépés sem megy neked.Most neked pofa be, kislány.-mondom neki, és kinyitom az ajtót.Elég érdekes mozdulat volt, így egy újjal kinyitni egy nagy ajtót, de az a lényeg, hogy bent vagyunk.

-Mi történt?-kérdezi a recepciós csajszi.Sosem bírtam annyira, de apám igen.Nem is akarom elképzelni mit csinálhatott vele szabadidejében.A születésem óta abban a kevés időben, amit rám szánt meg tudtam ismerni, hogy mindig a rosszat feltételezzem róla.Nem mondanám egy tipikus laza és vicces apának, aki titokban cukorkát ad a gyerekének, ha az anyjuk nem engedte meg.

-Semmi.Maradjon csak a helyén.-mondom neki és hívom a liftet.Az ölemben felvő Aylával lépek be a liftben mindenkit arrébb lökve.Akik bent voltak , szók ki jöttek.Akik be akartak menni, azok itt maradtak.Csak ketten vagyunk a kicsi, rozoga liftben elveszve egymás lélegzetében.Most olyan szinten felpofoznám egy nagy maflás kíséretében, hogy elszállna.Nem hiszem el, hogy a szobatársamat, aki mellesleg elvette a helyem, és egy bunkó idegesítő személy volt, az ölemben kell cipelnem.A düh és a méreg hajt.Egy részeiben rá vagyok mérges, mert ekkora bunkó volt, és nem figyelt, hogy mennyit iszik.A másik részben magamra vagyok-,ami nem sokszor történik meg-, hogy nem ütöttem ki a kezéből az italokat.Vagy...csak pofoztam volna fel, hogy észhez térjen.

-Bocs!-lépek ki a mi emeletünkön, amin pont egy fiú akart bemenni.Oldallal félrelököm a faszba, és sietek a szobánkba.Könnyen felkapom a vizet dolgokon, de érdekes, mert az idegesítő emberekkel holt nyugodtan tudok pofázni.

-Hé!-kiált utánam a fiú.Még nem esett le neki, hogy egy Garciával üvöltözik.Hihetetlen, hogy eddig süllyedtem.Ma hazaviszem, de mostantól, olyan leszek vele, amit nem akart sosem.De utálom!

-Rakj már le, seggfej!-szólal meg , mikor beérünk az ajtón.-Tudok járni.

-Jó vicc , Móric.-ismétlem meg, az ő szövegét.-Most pedig feküdj be az ágyba és aludj egyet, hogy még le tudjak menni.-magyarázom.Sietne is az én ágyamhoz, amit látok, hogy már berendezett, de fütyülök egyet.-Nem, nem!A tiédbe, kislány.