1.fejezet

179 11 2
                                        


Ayla Goss

Biztos szeretném én a Garcia egyetemet?

Bizonytalanságom okozója a sok ember.Jesszus!Tényleg nem láttam ennyi embert egy helyen, mint itt az egyetem előtti füves területen.

Sok dologban híres az egyetem.Elsőször is, a palacsinta evő versenyükben.Minden évben meghatároznak egy napot, amikor nem tanulunk, csak egésznap tömjük magunkba a beláthatatlanul sok palacsintát.Ha megemlítem a Garcia egyetemet mindenkinek a palacsinta és a hoki ugrik be.A cápák.Ez a suli hoki csapatának a neve.Már tavaly mindent tudtam ezzel kapcsolatban.Hát...hogy is mondjam?Nem annyira kedvezőek velük kapcsolatban a hírek.Valaki azt írta, hogy viccesek a csapattagok, de amennyit költenek alkoholra, annyiból egy egész család elélhetne.Elvileg ők a suli ,,menői", akiktől vagy távol tartod magad vagy a barátjuk vagy.Aranyközépút nincs érvényben.

-Hé!-hallok meg ég hangot a hátam mögül.-Szia!Te vagy Ayla Goss?-megfordulok és rá nézek.

-Igen.Személyesen.-válaszolok.A fiú-megkockáztatom-,olyan sovány, mint egy ropi.Nem szoktam senkit sem gúnyolni, ez inkább aggodalom, hogy egy szép napon kettétörik.Inge az egész karját belepi, a kapcsos füzetét szorosan tartja a mellkasához szorítva.Szemüvege le van csúszva, haja ápolt.

-Kicsi gondok történtek.-kezd bele.-Amelyik soron van a szobád azt teljes egészében elfoglalták a Cápák.Próbáltunk valami más szobát keresni neked, de mindegyik be van telve.Csak egy szoba van, ami két ágyas.Bryson Garcia szobája.-el kerekedik a szemem.Bryson Garciához akarnak berakni?!

-Valahogyan csak kell lennie megoldásnak.-vakarom a fejem, kezdek ideges lenni.Hallottam egy s mást róluk , és nem azt szimbolizálják, hogy csöndesen lehet mellettük tanulni.Egyik mellett sem.-Valaki nem mondta le a szobáját?

-Senki.Aki lemondta, annak azonnal lecsaptak a helyére, azok, akiknek szükségük volt rá.-magyarázza.Hát, nem ő a megnyugtatók királya.Nem szoktam a gondok előle menekülni, de most elfutnék jó messzire Bryson és az egész egyetemtől.Messzire.

Ezt az évet (az első egyetemi évem) a tanulásra akartam fordítani, és nem fogom hagyni , hogy valami kapitány elvegye ezt tőlem.

-Basszus...-sóhajtok egyet.Jól van.De, ugye van raktár, ahova tudnék vinni egy matracot?-kérdezem szarkasztikusan, de magam sem tudom, hogy ez most az e.Lehet tényleg ott fogom aludni egy francos matracon.-Vagy megdöglöm.-nevetek cinikusan .

-Van.-válaszol fapofával.Mint egy élettelen...ropi.A ropi jelzőt még mindig nem tudom elengedni, sajnálom.

-Akkor...-tények rá, hogy hol, de a szavamba vág.

-222-és szoba.Sok sikert Brysonhoz!-dobja a kezembe a kulcsot, és elkezd mellettem ballagni.-Kelleni fog.-suttogja a fülembe, mire egy cseppet sem érzem fényesebben magam.Azt hittem, hogy legalább az első napom a Garciában jó lesz, és zökkenő mentes, de ezt is benéztem.Az előérzetemről ne is beszéljünk , már a kiborulás szánján repülnek melegebb éghajlatra.Nem tagadom, hogy ezt a szemüveges ropit is vele küldeném.

Előre látom, ahogyan ott ülök az ágyamon és körülöttem hangoskodnák és dobálóznak.Talán olyan elvetemültek, hogy alsó neműt is dobálnak.Fúj!Kicsit hányingerem lett.
Most legszívesebben lekaparnám az arcomról az összes létező bőrt kínomban.Nem szoktam nagyon hisztizni, de most nagyon szeretnék.Verném a tálat dühömben, és sikoltoznék.Felnézek az égre.

-Miért pont velem kell cseszekedni?-kérdezem magamban, valami megértő fülre várva.

Úgy döntök, hogy tovább megyek ,hátha ma elkap a szerencse.

PorcelánTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang