A nap végén Chan a hátsó bejáratnál várta barátnőjét, aki zihálva ért oda.
-Te hány maratont futottál, asszony? - nevetett a lány szenvedésén Chris.
-Az a... rohadék olasz tanárnő... tovább... nyílván tovább kell.. az órát... tartani! - idegeskedett két levegő között Janka. - Azt hittem elmész nélkülem!
-Persze, inkább megyek haza mint hogy várjak 2 percet a legjobb barátomra.
-Kinézem belőled - forgatta meg szemeit a lány, ahogy barátja kinyitotta neki az ajtót.
-Ugye van nálad pénz?
-Remélem van. - Mondta Janka elkerekedett szemekkel, ahogy a hasára csapta a hátizsákját, és elkezdte benne a pénztárcáját keresni, miközben átmentek a buszmegállóba.
-Nem baj ha nincs. Nálam van elég. - Mosolygott a fiú.
-Biztos hogy nem fogsz helyettem fizetni. Összekotorok annyi pénzt amennyit kell, de énhelyettem egy pengőt nem fogsz költeni. - kotort tovább a cuccai között a lány. A busz lassan begördült a megállóba, és a két fiatal felszállt rá. Pár percnyi intenzív nevetés után pedig a belvárosban is voltak, ezért lepattantak a megállójuknál, és átszaladtak a legközelebbi járdán.
-Na és most mik a terveid? Hova megyünk? - kérdezte a lány, ahogy lassan elindultak a város macskaköves mellékutcáinak egyikén.
-Én fagyizni gondoltam. De utána bemehetünk a plázába is. - Vonta meg vállát a fiú, amire barátnője bólintott, jelezve, hogy nincs kifogása, és maradhat a menetrend.
- Veszek oxo teát. - jelentette ki a fiú hirtelen, ahogy elhaladtak az üzlet mellett. Janka megtorpant, és megforgatta szemeit, ahogy barátja berohant a kis boltba. Ő addig leült az előtte levő kőlépcsőre, és elkezdte piszkálni a körmét. Alig két perc múlva kilépett Chris, és váratlanul a kezébe nyomott egy olyan krémes bubble teát.
-Miez - fogyatékoskodott Janka, mintha nem tudná mit tart a kezében.
-Kicserélhetjük, ha az enyém jobban tetszik. - mosolygott Chan, meglögybölve a kezében levő piros színű italt. A lány egy ideig nézte, majd halkan megszólalt.
-Kérlek?
Immáron a bubble teákkal a kezükben sétáltak tovább, amit a lány meglehetősen gyorsabban felszippantott, kiindulva abból, hogy Chan főleg csak a kezében lóbálta, miközben nézelődött. Janka kidobta az üres poharat a legközelebbi kukába, majd hirtelen oldalba bökte barátját, aki feljajdult a hirtelen ért ütéstől.
-Ezt most miért?
-Minek veszel nekem 1600-ért, vagy Isten tudja mennyiért teát?! Nincs jobb dolgod amit a pénzeddel vehetnél? - idegeskedett a lány keresztbe font karokkal. - amúgy is mondtam, hogy fizetek. - Chris erre csak mosolygott, majd mégegyet beleszippantott a kávé-tea izé hibridbe, amit a fagyizóig gyorsan meg is ivott.
-Remélem még kéred azt a fagyit.
-Egész nap nem ettem konkrétan, nyílván kérem. De ezt már fizetem én. - mondta a lány, ahogy betértek a fagyizóba.
Ahogy Chris a pulthoz ért, körülnézett a fagyi ízeken, majd határozottan megszólalt.
-Egy darab sós karamellát, és egy vaníliát.
-Egybe? - kérdezte a fiatal srác a pult mögülről.
-Nem, két külön tölcsér - ekkor Janka hirtelen megragadta a vállát, és lehúzta magához a barátja arcát.
-Mit csinálsz? - suttogta idegesen. - mondtam hogy fizetek! - erre a fiú csak tovább mosolygott, és kifizette a két tölcsér fagyit, amikkel kiment a fagyizó előtti teraszra, Janka pedig utána.
-Veszek magamnak.
-Késő, már költöttem rád pénzt. Nekem elég egy fagyi, és a másikat nem fogom megenni.
-Argh! Jólvan! Nem hiszlek el. - azzal leült a fiúval szembe, és elvette tőle a vaníliafagyit. - Most miért vagy velem ilyen? Eddig mindig hagytad, hogy magamnak vegyek mindent!
-Princess treatment mielőtt elmegyek. Megérdemled, miután 2 évet kihúztál mellettem. - A lány erre csak összehúzta szemeit, majd tovább ette fagyiját.
-Miből írunk ezen a héten? Kémia.. kémián kívül.. - kérdezte Janka, ahogy beleharapott a tölcsérbe.
-Azt hiszem... Matek? Meg irodalom, de arra Ofő azt mondta nem kell tanulni különösebben.
-Hála az égnek. Nekem nincs erőm irodalmat is tanulni.
-Kinek van, őszintén? - vonta meg vállát Chris, majd oldalra seperte a haját.
-...Villanyszerelőnek. - nevetett a lány, amire barátja is hangosan kuncogni kezdett. Villanyszerelő az egyetlen volt az osztályban, aki ha esett, ha fújt, tanult, és a tanárra figyelt. Nem mintha szerencsétlen gyereknek lett volna más dolga, mert barátai nem voltak, és falun is lakott, ahol fele annyi dolgot nem lehet csinálni, mint a városba. A lány lenyelte a tölcsér utolsó falatját, és leseperte a valahogy odakerült morzsákat az asztalról, de Chan megállította.
-Van valami a szádon. - jelentette be halkabban, mint ahogy eddig beszélt. Janka reflexből közelebb hajolt a fiúhoz, mintha azt várná, törölje le neki, de gyorsan észhez kapott és emelte a kezét a szájához. - másik oldalt. - nevetett a fiú, amire Janka keze az arca jobb oldalára került, és megint törölt egyet. -Nézd - mondta Chan, majd közelebb hajolt barátnőjéhez, letörölte szájáról az ottmaradt vaníliafagyit, majd megfordult, és elindult a terasz lépcsője fele. A lánynak kellett pár másodperc, mire észbekapott, mi is történt, és az arca megint teljesen vörösbe borult. "Mit csinál ez az idióta?" Gondolta magában, majd a fiú után futott, aki úgy tett mintha semmi nem történt volna.
-Ez mi volt? - kérdezte a lány, ahogy a barátja mellé ért.
-Micsoda?
-Letörölted a fagyit az arcomról? - vonta kérdőre Chant, aki egy pillanatig cska nézett rá, majd az ő feje is a vörös egyik árnyalatát vette fel.
-Úristen, bocsáss meg, nem úgy... nem volt szándékos, csak jött! Esküszöm! - a lány felvonta a szemöldökét, de hitt az esedező barátjának, akivel továbbindultak a plázába.
