Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mark:
Alacsony szőke srác, aki nem fél megmondani a véleményét bármiről vagy bárkiről is legyen szó. Szereti az izgalmakat, de néha a nyugisabb napokat is tudja értékelni amikor már nem bírja a sok bolond embert. Makacs és önfejű, de mindent megtesz a szeretteiért.
Kicsit Tsundare személyisége van.
Teljes mértékben meleg és szereti, ha a párja dominál felette. Szereti Thomasban, hogy a bőrszíne miatt különleges.
Thomas:
A néger férfi olykor gyerekesen viselkedik, de esze és szíve mindig a helyén van. Imádja a párját Markot és mindent megtesz érte. Tud komoly is lenni, de legtöbbször nem mindig az eszért szeretik.
Beállítottsága bisexuális, szereti a nehéz esetű embereket és imád párja kedvében járni.
- Jó estét minden kedves nézőnknek! – mosolygott a kamerába a középkorú nő – Ma esti vendégeink nem mások, mint a két híres színész páros, akik nem csak a kamerák előtt alkotnak egy párt, hanem a kamerák mögött is együtt vannak! Hamarosan a stúdió színpadán láthatják a friss házasokat! Mark Ravenhoodot és Thomas Ravenhoodot! A páratlan páros duója nemsokára a kamerák előtt! Maradjanak velünk a reklám után is!
- Hogy én mennyire utálom az ilyen műsorokat... - morgolódott egy szőke hajú férfi az öltözőben ülve a tükör előtt.
- Nekem sem tartozik a kedvenceim közé... - sóhajtotta a néger férfi és kezére simított – Ne aggódj hamar túl fogunk esni rajta, mint mindig.
- Mint mindig. – ismételte a szőke és a sminkes tükörbe nézett – Olyan De Ja Vu érzésem van, neked is?
- Igen, nem kicsit emlékeztet ez arra a napra amikor először találkoztunk.
- Pont ugyan így ültünk. Te ott, én itt.
- Akkor még csak az első közös filmünk miatt voltunk a back stageben, hogy interjút adjunk.
- Utána pedig, azért mert a nézők imádták a párosunkát és még a rendező is könyörgött, hogy dolgozzunk újra együtt.
- Akkor még utáltál! – nevetett a sötét bőrű – Még a menedzsereink is páratlan párosnak hívott, mert annyira nem illettünk össze.
- Mert mindig olyan fura fejet vágtál, mikor megláttál és másképpen is viselkedtél velem!
- Mert teljesen leblokkolt az agyam, amikor megláttalak!
- Szóval azért nem bírtál beszélni folyamatosan, pedig én még azt hittem másnaposan jársz be dolgozni!
- Akárhányszor megláttalak mindig megrészegültem tőled. – harapott ajkaiba – Akár csak te amikor úgy becsiccsentettél mikor megkaptuk az év legjobb színész párosának járó díját!
- Mert nagyon örültem neki és nem tudtam nem a köszöntő italokat elutasítani! Sorra hozták őket...
- Emlékszem, olyannyira kész voltál hogy lekellett ültetni téged az egyik üres irodában, mert forgott veled a világ!
- Sok volt a pezsgő... - jött zavarba a szőke.
- De hála annak a sok pezsgőnek megtudtam valami egészen fontosat. – állt fel elé guggolt – Hogy szeretsz és velem akarsz lenni, nem csak a kamerák előtt, hanem azokon kívül is.
- Még mindig zavar, hogy csak úgy a nyakadba zúdítottam mindent akkor. – takarta el vörös arcát és újra maga előtt látta a jelenetet – Akkor csókoltál meg igazán, nem pedig azért mert a forgatókönyv azt írta vagy mert a rendező azt az instrukciót adta nekünk.
- És akkor szeretkeztünk igazán, ott az asztalon. – simított belsőcombjára párjának, aki erre élesen vette be a levegőt és nézett szemeibe – Bevallom még mindig olyan izgató visszaemlékeznem rá, mint amikor ott feküdtél.
- H-hagyd abba! – csapott kezére – Tíz perc múlva mennünk kell...
- Nekem öt perc is elég, hogy boldoggá tegyelek. – mondta kihívóan.
- Mi lesz a maradék öt perccel? – lepődött meg a szőke.
- Abban az időben te fogysz engem boldoggá tenni!
- Mamlasz! – kacagott fel, de már hajolt is közelebb férjéhez, hogy egy csókban részesítse őt.
