Édes csábítás

Első fejezet - Anna

A tükör előtt állok, izgatottságtól dobogó szívvel. Még egyszer végigsimítok a halvány rózsaszín ruhámon, amely tökéletesen illik a cukrászdánk hangulatához. Az ablakon kinézve látom, hogy az utca megtelt emberekkel. Fantasztikus látvány!

Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Amikor először álmodtam arról, hogy cukrászdát nyitok, nem hittem, hogy valaha is megvalósul. Most viszont itt állok, készen a nagy nyitásra. Barátnőm, Ágota mindig mellettem állt, még akkor is, amikor őrültebbnél őrültebb ötleteim támadtak. Nélküle nem lennék itt.

Egy mély levegőt veszek, és érzem, ahogy a levegő tele van az utcán hömpölygő tömeg izgalmával. Ez az a pillanat, amire mindig is vártam. Minden reményem és álmodozásom egyetlen napba sűrűsödik.

A kulcsot lassan fordítom el a zárban, mintha próbálnám késleltetni a pillanatot. Szinte hallom a saját gondolataimat: „Vajon minden rendben lesz? Tényleg sikerülni fog?" Remélem, hogy minden tökéletesen alakul.

Ahogy a zár kattan, és az ajtó lassan kinyílik, mosolyogva tekintek a tömegre. Ez az a nap, amelyet soha nem fogok elfelejteni.

Ahogy az ajtót kinyitom, az első napsugarak épp betörnek az utcára, bearanyozva a bejáratot. A tömeg halkan morajlik, majd néhányan tapsolni kezdenek. Elmosolyodom, és kilépek az utcára, hogy köszöntsem a vendégeket.

„Üdvözlök mindenkit a cukrászdánk megnyitóján!" - kezdem, és érzem, hogy a hangom kicsit remeg az izgalomtól. „Nagyon örülök, hogy eljöttetek, és remélem, hogy élvezni fogjátok a süteményeinket, amelyeket nagy szeretettel készítettünk."

A tömegben meglátom Ágotát, aki mosolyogva integet. Mellette áll a családom, és látom, hogy édesanyám könnyes szemmel büszkén figyel. Egy pillanatra megállok, hogy magamba szívjam ezt a különleges pillanatot.

Az első vendégek lassan beáramlanak a cukrászdába, és én igyekszem mindenkivel néhány szót váltani. A pult mögött Ágota máris elkezdte kiszolgálni az első érdeklődőket. A frissen sült sütemények illata betölti a teret, és hallom, ahogy az emberek csodálkozva dicsérik a látványt.

Egy kisfiú odajön hozzám, és megkérdezi: „Van itt csokis torta?" Elmosolyodom, és letérdelek hozzá, hogy szemmagasságban legyek vele.

„Persze, hogy van! A csokis tortánk az egyik kedvencem. Gyere, megmutatom!" – mondom, és kézen fogva vezetem a pult felé. Ágota már elő is készítette a tortaszeleteket, és a kisfiú szeme felcsillan, amikor meglátja a gazdag, csokoládés finomságot.

Ahogy halad az idő, egyre több ember érkezik, és a cukrászda kezd megtelni. Mindenki mosolyog, beszélget, és élvezi a süteményeket. Az egyik sarokban egy idősebb pár épp egy szelet almás pitét oszt meg, és nevetve emlékeznek vissza a régi időkre.

„Ez egy álom," gondolom magamban. „Minden egyes percét élvezem."

Az este lassan közeledik, és a nap sugarai narancssárgára festik az eget. A vendégek lassan elkezdenek elszállingózni, de a boldogság érzése még mindig ott van a levegőben. Ágota odalép hozzám, és megölel.

„Tudtam, hogy sikerülni fog" – suttogja. „Ez csak a kezdet."

Elmosolyodom, és mély levegőt veszek. „Igen, ez csak a kezdet."