Édes csábítás

Második fejezet - Anna

 A naplemente narancssárga fénye lassan aranylóvá változik, ahogy az első napunk a cukrászdában véget ér. Ágota és én fáradtan, de boldogan állunk a pult mögött, és nézzük, ahogy az utolsó vendégek is elhagyják a helyiséget.

„Ez volt életem egyik legcsodálatosabb napja," mondom mosolyogva, és a kimerültségtől a pultnak támaszkodom.

„És ez csak a kezdet," válaszolja Ágota, miközben egy utolsó piskótamorzsát töröl le a pultról. „Most már csak előre vezet az út."

A pult mögött, a kis konyhában, ahol a csodák születnek, visszamosolygok rá. „Igazad van. És már alig várom, hogy lássam, mi lesz a következő lépés."

Hirtelen kinyílik az ajtó, és egy ismeretlen férfi lép be. Magas, jól öltözött, és van valami titokzatos a mosolyában. Lassan körülnéz, majd határozott léptekkel odalép hozzánk.

„Jó estét," köszön, és hangjában van valami mély, barátságos tónus. „Bocsánat a késői zavarásért. Én vagyok Tamás, az új szomszédos könyvesbolt tulajdonosa. Gondoltam, üdvözöllek titeket a környéken, és hoztam egy kis ajándékot." Egy kis csomagot nyújt át, ami egy elegáns, kézzel készített könyvjelzőt tartalmaz.

„Nagyon kedves tőled, Tamás," mondom, miközben átveszem a csomagot. „Anna vagyok, ő pedig Ágota. Köszönjük az ajándékot, és nagyon örülünk, hogy megismerhetünk."

„Remélem, nem zavarok," mondja, és egy pillanatra megáll, mintha keresné a szavakat. „Csak szerettem volna gratulálni a nyitáshoz. Hallottam, hogy fantasztikus süteményeket készítetek."

„Köszönjük! Mi is nagyon izgatottak vagyunk," válaszolja Ágota, és egy szelet frissen sült pitét nyújt át neki. „Kóstold meg ezt, reméljük, ízleni fog."

Tamás elmosolyodik, és elfogadja a szeletet. „Máris lenyűgöztetek. Alig várom, hogy együttműködjünk. Talán szervezhetünk közös rendezvényeket is a jövőben?"

„Ez remek ötlet!" felelem lelkesedve. „Szerintem sok lehetőség van arra, hogy együtt dolgozzunk. Egy könyvesbolt és egy cukrászda? Ez szinte maga a tökéletes párosítás."

Tamás bólint, majd elbúcsúzik, ígérve, hogy hamarosan visszatér. Ahogy az ajtó ismét bezárul mögötte, Ágotára nézek, aki visszamosolyog rám.

„Azt hiszem, ez a nap mégiscsak lehet még jobb," jegyzem meg félhangosan, és érzem, hogy valami új és izgalmas dolog van a levegőben.

„Valóban," bólint Ágota. „De most már tényleg ideje pihenni. Holnap egy újabb nap vár ránk."

Ahogy az utolsó fények is kialszanak a cukrászdában, tudom, hogy ez az új kezdetek helye. Az „Édes Csábítás" nemcsak a süteményeim, hanem a jövőm csábítása is.