Hölgyeim, uraim és mindenki más.. a Tekergők!

1

Idő: Gimnázium első éve, szeptember 1.

-Na bazdmeg..- motyogta Sirius Black, ahogy kinyomta az ébresztőjét, ami már vagy tizedjére szólalt meg a "szundi" módban.

Nem volt kedve felkelni. Még elbírt volna egy pár napot (hetet, akár hónapot is) a nyári szünetből. Felült az ágyában, majd konstatálta, hogy az öccsének, Regulusnak az ágya üres. Egy nagy szobán osztoztak, mérnöki pontosággal elfelezve két "térfélre". A testvérpár egymás szöges ellentétei voltak, nem is nagyon értették, hogyan lehetnek ők egyáltalán rokonok. Regulus sötét és titokzatos volt, viszont mindenből kitűnő, évfolyam első, illetve négy és fél nyelven beszélt. Ő volt a tipikus Black, és ezt büszkén is viselte. Vele ellentétben Sirius hangos volt, szinte mindenből bukásra állt és megtagadta a családját. Ő volt úgymond a család szégyene. Az "életművész", ahogyan a rokonai emlegették. De hát minden családba kell egy ilyen, nem de?

Sirius előkereste a telefonját, majd megnézte az időt.

-Oh, la putain de vie- szitkozódott franciául (azaz az anyanyelvén), mikor meglátta az időt.

Igen, a Black család bizony Franciaországból származott. Ezért is voltak nagyon fontosak a tradíciók meg egyebek Sirius legtöbb rokonának. Viszont valamilyen okból kifolyólag amikor Sirius negyedikes volt, hirtelen elköltöztek az Egyesült Királyságba, majd csak ötödikben folytatták tanulmányaikat, addig magántanuló volt a testvérpár. Idén lesz öt éve hogy ez a költözés történt.

A hosszú hajú fiú leszenvedte magát az ágyáról majd elindult a konyha felé. Útközben felrángatott magára egy földön talált Queen-es rövid ujjú pólót, illetve egy fekete szakadt farmert. Szószerint felrángatta magára a nadrágot, mivel minek is megállni, és nyugodtan felöltözni, mikor így is meg lehet oldani. Amikor megérkezett a konyhába elégedetten fogadta, hogy senki sincs a helyiségben. Odarohant a kávéfőzőhöz, reménykedve, hogy talál még a reggeli főzésből valamit, majd cifra káromkodással díjazta, hogy bizony drágalátos családja megitta azt.

-A kibaszott jó kurva életbe, bazdmeg mostmár!- rohant vissza a szobájába, majdnem fellökve a gondnok lányát, aki szobalányként dolgozott náluk. Szegény lány, jó sokszor megkapta Sirius anyjától, a ház nagyasszonyától, bizonyos Mrs Walburga Blacktől, hogy haszontalan, ami a legkevésbé sem volt igaz, hiszen ahol csak tudott besegített a háztartásban- BOCSESZ!- kiáltott gyorsan bocsánatkéres képpen.

A szobájába érve felkapta a táskáját, amit szigorúan nem készített össze a gimnázium első napjára, így csak reménykedett benne, hogy nem hagy valami extra fontosat otthon. Az íróasztaláról lekapta a kulcsot, szemceruzát és tust, illetve a pénzt is ami ott volt. Már rohant is volna ki, mikor meglátta a Regulus asztalán kikészített pénzt is. Gondolt egyet, majd azt is lenyúlta. Nem mintha pénz hiányban szenvedett volna, éppen ellenkezőleg. A családja tehetős volt, még úgy is nagy volt Sirius öröksége, hogy Regulusnak adták majdnem a felét amikor a szülők rájöttek, hogy idősebb fiuk egyfolytában ellenszegül nekik.

Miután meg volt mindene, futás közben lenyúlt egy sajtos stanglit a konyhapultról, majd ki az előszobába. Szokásához híven a fekete Doc Martens bakancsát vette fel, majd elindult a buszmegállóhoz. Ahogy odaért, az iskolába induló busz elment az orra előtt, és akárhogy ugrált és kiabált, a sofőr nem tűnt megállós kedvében aznap reggel.

-Na faszom- állapította meg, majd nem tehetett mást, elkezdett sétálni.

Vagyis jobban mondva futni, mivel húsz perce volt még beérni, megtudni hogy hova kell mennie és kideríteni, hogy egyáltalán mit is kéne most csinálni. Ezzel csak az volt a baj, hogy az iskola huszonöt percre volt gyalog. Sirius sprintelés közben megjegyezte, hogy előlegbe kér testnevelés ötöst, amiért így igyekszik az iskolába.