Hölgyeim, uraim és mindenki más.. a Tekergők!

2

"-Sirius Orion Black és Marlene Mckinnon?- ütköztek bele egy öreg nőbe, mármint idősödő hölgybe mikor beléptek a terembe- Maguknak is jó reggelt. Késtek- nézett rájuk komolyan a tanárnő."

-Remélem tudják- folytatta-, hogy három késés után szólnom kell az igazgatónak, aki pedig a szülőket fogja értesíteni. Milyen magyarázatot tudnak felhozni erre?

-Elnézéséért esedezünk tanárnő, viszont úri szokás, hogy a neves és fontos embereknek késni illik- mondta Sirius széles vigyorral az arcán.

-Úri szokás a fenéket! Na, ne idegesítsenek többet, most az egyszer elnézem a késést, viszont ez az első és utolsó alkalom! Megértették?- kérdezte szigorúan.

-Igenis asszonyom- vigyorgott Marlene.

-Persze tanárnő!- kontrázott rá a fiú.

-Remek, most kérem foglalják el a kijelölt helyüket- intette őjet az üres helyek felé. James elkezdett Marlenenak mutogatni, hogy az ő helye mellé szól.

A tanárnőnek valamikor sötétbarna haja lehetett, viszont az idő sok-sok ősz hajszálat szőtt bele, illteve szoros konytba volt fogva. Inget, az iskola címerével ellátott nyakkendőt és földig érő fekete szoknyát viselt. Arcát már elkezdték szabdalni a ráncok, viszont még mindig jól kivehetőek voltak fiatalkori vonásai.

-Tehát akkor, én McGalagony professzor vagyok- mutatott a táblára, ahova az egész nevét felírta, tanárhoz illő gyöngybetűkkel; Minerva McGalagony- Mégegyszer elmondom, azoknak akik nem halloták- itt szúrósan késő párosra nézett- az ülésrendek véletlenszerűen lettek kiválsztva. Meg ne halljak egyetlen "de én nem akarok mellé ülni" vagy valamilyen ehhez hasonló badarságot! Mostantól mi egy osztály vagyunk, és ahhoz hogy jól együtt tudjunk működni, mindenkinek hozzá kell tenni valamit, és az a minimum, ha megpróbáljuk elfogadni a másikat, és megpróbálunk közös erővel egy közösséget formálni!

Eközben Sirius és Marlene megkeresték a helyüket. A lánynak nem volt nehéz, hiszen James már jelezte, hogy hol ül. De azért Siriusnak se kellett túl sok agysejtjét megmozgatnia ahhoz hogy kitalálja, hogy kié lehet az utolsó szabadon hagyott hely az osztályban.

McGalagony még mondott valamit valami nagy versenyről, ami ilyen, meg olyan nagy megtiszteltetés és az évfolyamok között lesz megrendezve, de ez Siriust cseppet sem érdekelte, hiszen minden figyelmét a mostmár padtársára fordította miután leült és (mint ahogy azt kell) elterült a padon.

A fiúnak aranybarna rövid hullámos haja, és mogyoróbarna szeme volt. Világosbarna kötött pulóvert és nagyon sötétbarna vagy már lehet fekete bő farmert viselt, a pulcsija színéhez illő converssel. Az arcán nagy heg húzódott, de ez nem vette el Sirius figyelmét az angyal arcán szétszórt szeplőkről. A fiú tekintete lejjebb vándorolt, a másik fiú ajkaira. Szépek voltak. Sirius a nagy tanulmányozásban azt is megállapította, hogy valószínűleg puhák lehetnek. Ki akarta deríteni. Alig ült a fiú mellett két perce, máris belengte őt a csokoládé illat. Már most imádta.

Sirius lélegezni is elfelejtett egy pillanatra, olyan gyönyörű volt az új padtársa.

"Egy élmény lesz végig ülni mellette a következő időszakot"- gondolta.

-Mit bámulsz?- kérdezte hirtelen suttogva az angyal. Ekkor vette észre, hogy nem csak ő bámulta a másikat. Ezen elmosolyodott.

-Egy angyalt- kacsintott Sirius.

-Nagyon vicces, állj le. Idegesít ahogy érzem a tekinteted- nézett mélyen Sirius szemébe a fiú ahogyan ezt mondta. A fekete hajú erre eldöntötte, hogy akkor sem fog elnézni azoknak a mogyoróbarna szemeknek a tavából, ha az élete múlik rajta.