𝑰 𝑻𝑹𝑼𝑺𝑻 𝒀𝑶𝑼 𝑯𝑶𝑵𝑬𝒀 |jikook|

Harmadik rész

- Yijoon, miért keltettél fel? Csak délután lesznek előadásaink...-morogtam, miközben oldalamra fordultam, de arra nem számítottam, hogy ezzel egyetemben Jungkookhoz bújok. Mint aki égő parázsra lépett, úgy pattantam fel az ágyból, s próbáltam menteni a dolgokat.- A makettek! Nyolckor lesz a bemutató! Bassza meg, várj meg lent, mindjárt megyek.-dörzsöltem meg szemeimet, közben Yijoon távozott is, miközben az ingemet dobta hozzám, ami sajnos Jungkookon landolt, így a fiú morogva ébredt fel.

- Ez mi a fasz volt? És miért van olyan illata, mint neked?-szedte le a fejéről a ruhámat.

- Ne haragudj, Yijoon azt hiszem begorombult. Nem rád célzott, hanem rám. Késésben is vagyunk és félálomban véletlen hozzád bújtam.

- Óvatlan vagy.-ült fel az ágyban, majd egy puszit adva a számra kisétált a szobából.-Köszi az inget Yijoon! Majdnem lenyeltem!

- Bocs öcsi, nem neked szántam!-jelent meg Yijoon ismét, majd mikor Jungkook elindult a fürdő felé, haverom be is jött a szobába, s becsukta maga mögött az ajtót.- Elég volt Jimin a titkolózásból...anyáék rohadtul furcsán viselkednek tegnap óta, soha nem kérdezik Kookot Haebomról, most mégis megtették, és ti is nagyon közvetlenek vagytok. Viszonyotok van?

- Dehogy, Yijoon, miért lenne? Öt évvel fiatalabb nálam, mire ő annyi idős lenne mint én, bőven harminc lennék, nem hiszem, hogy ínyére lenne az, hogy egy harmincas pasi...

- Oké, felfogtam. De ha mégis lenne valami, könyörgöm előttem ne titkolózzatok. A világért nem akarom azt, hogy az öcsém és a haverom ne bízzon bennem. Tudom, hogy bizonyos dolgokat az orrodra kötöttem, de Jungkook...tudom milyen, csak keresi a boldogságot, mert ez nincs meg neki Haebom mellett...

- Nem kell féltened. Tegnap elmondta, hogy ma szakít a sráccal. Csak kell valaki, aki mellette lesz, mert egyedül nem tudná megtenni.-biztosan nem vallok színt Yijoonnak. Most csak túl érzelmes, ha elmondanám neki a dolgokat, nagyon nem örülne, és nem szeretnék kockáztatni.

- A francba, akkor ezért nem készül az egyetemre? Az előadások és a plusz órák mellett nem tudom szemmel tartani...és ha bántani fogja? Nem egyszer ütötte már meg...

- Yijoon, lélegezz. Majd én megoldom, rendben? Neked csak az a dolgod, hogy tanulj. Bízd rám. Legalább ezt ne neked kelljen cipelned. Jungkook rendben lesz, Haebom nem biztos.-rántottam vállat, majd táskámat felkapva jeleztem barátomnak, hogy indulhatunk is akár.

- Hyung, várjatok! Mégis bemegyek. Nem fog ki rajtam senki sem. Ez a nap teljes egészében nekem fog kedvezni.-mosolygott kedvesen, majd be is ül hátra az autóba.

Délután Jungkookot vártam az egyetem előtti parkolóban. Próbáltam árnyékos helyen lenni, ugyanis brutális meleg volt kint. Vettem is Kooknak egy kis jeges kávét, hátha az lehűti.

Meg is pillantottam a fiút felém közeledni, egy sráccal az oldalán, aki bizony nem Haebom volt. Egy számomra ismeretlen fiú volt, nem is tudtam hova tenni.

- Hé, Jungkook...jól vagy? Ugye nem ő volt?-utaltam Haebomra, ugyanis a fiúnak csúnya monokli díszelgett az arcán, de ő csak bólintott egyet és szó nélkül beült az autómba. Az ismeretlen srác csak meghajolt és távozott is, így már nem volt miért kint ácsorognom.

- Megvert, azt mondta nem szakíthatok vele addig, míg ki nem szeret belőlem...Jimin, ő már rég nem szeret engem, miért szenvedtet? Miért nem hagy...-megcsókoltam, egyszerűen csak el akartam vele feledtetni azt, ami ma történt vele, legalább egy kis időre, s ezzel kockáztattam ugyan, de volt hatása.-Azta...ez...meglepett?! Szép terelés volt.-mosolygott halványan, majd a kávé felett óvatosan elnyúlva combomra simított, s keze egyre csak haladt feljebb. -Ma nem lesz otthon Yijoon. Albérletet néz egész délután. Átjöhetnél tanulni.