Azt hittem bízhatok benned

2.rész

Az üzenetben pedig ez állt:

Erre mit írjak vissza? Na jó, először azt hittem csak egy őrült rajongó, mivel hát influenszer vagyok. Rosszul hittem, ez nagyon komoly szitu. Visszaírtam neki, és még mindig nem hittem neki...

Csakhogy ez után pár perccel küldött egy képet a házunkról. Úristen, kezdek nagyon félni, főleg hogy ha úgy nézzük egyedül vagyok itthon. Mert most a 9 éves húgom nem tud mit csinálni. Behívtam a húgomat a szobámba, először nem értette mi olyan sürgős, de pár perc gondolkodás után elmondtam neki, és nagyon megijedt, elkezdett sírni.
-Ne sírj-öleltem át-Nem lesz semmi baj, felhívjuk apáékat-vigasztaltam
-Nagyon félek Chloe, hívd fel anyut vagy aput
-Oké, előbb telefonálok Noah-nak-nyúltam a telefonhoz és felhívtam.
  Elmondtam neki mi történt, azt mondta hívjuk fel apát, de ő is siet haza. Ezután felhívtam apát, aki azt mondta este 10 ig dolgozik, nem tud haza jönni.
-De apa, most az a 30 perc nem számit, mi meg veszélyben vagyunk-kezdtem sírni
-Noah nem megy haza? Őt hívtad?-kérdezte
-Igen, hívtam, de ő is mondta hogy hívjalak fel és gyere haza.
-Oké, 20 perc és otthon vagyok
  Noah haza ért és bekopogott a szobámba. Először nagyon megijedtünk, de szólt hogy ő az. Kinyitottam az ajtót, és mondtam hogy már csak 10 perc és itthon van apa.
-Én nem láttam kint senkit-közölte-Miért kell szivatni?
-Nem szivatunk tényleg, nézd-mutattam meg a chatet
  Ekkor már hitt nekem, és kezdte furcsállni. Kinézett az ablakomon, de nem látott el a kapuig, csak az udvar közepét látta. Arra lettünk figyelmesek, hogy valaki kopog. Apa nem lehet, mert 1, neki van kulcsa, 2, még úton van.