Az ügynököm lányába Szeretve!

5.rész

Észreveszek egy kocsifelhajtót , és lassítok , hogy el tudjam olvasni a kerítésekre akasztott házszámokat. 

- Mennem kell , majd később küldök üzit !

- Ajánlom is ! Szeretlek. 

- Én is ! - felelem szórakozottan és megkönnyebbülve veszem észre , hogy a számok megegyeznek azzal, amit Tom írt a papírcefnire. Ki kapcsolom a Bluetootht , és be fordulok. Készen állok arra , amibe az apám belerángatott. A birtokot körülvevő , fából készült kerítést hatalmas kapu szakítja meg , amelynek keresztgerendáját egy csodakutat formáló kovácsoltvas díszítés ékesíti . Alatta egy láncon himbálódzó deszkán a Wishing Well Ranch felirat olvasható.

Úgy érzem magam mintha hirtelen a Yellowstone parkba kerültem volna . Nagyon is tetszik , amit látok. Viszlát büdös irodák , helló végtelen mezők ! Vajon Tom Kaulitz úgy tekint rám , mint aki tönkre teszi az életét ? Igen. És tényleg izgatott vagyok amiatt, hogy ki jutottam az irodából , és valami egészen mást csinálhatok ? Nos a válasz erre is igen! 

Akkor is élvezni fogom ezt a küldetést , ha a fene fenét eszik is. Le töröm a bika szarvát. Elmosolyodom a saját viccemen , és le halkítom a hangerőt. Amikor Willa hívott , épp a The Sadies albumát hallgattam. Körülnézek és lassan gurulok tovább a SUV- val. A kerekeim alatt csikorogva pattognak a kavicsok. Esküszöm bármerre nézek gyönyörű látvány fogad . Alberta márciusban még mindig elég hideg tud lenni. Még akár hó is eshet jön a bukószél, fel melegszik a levegő , és lágyan simogatja az ember bőrét. A fű még nem túl nagy . Az egymásba hajoló földek inkább barnák. Színte látja az ember ,hogy a zöld ott van a mélyben , és kitörni készül. De még nincs itt az ideje. 

Egyenlőre inkább a lágy egyhangúság uralja a dimbes dombos vidéket, amelyből a távolban szürkén emelkednek ki a nyugati hegycsúcsok. Ez a megbízás annyira , nevetséges, hogy alig tudtam komoly arcot vágni a megbeszélés alatt. Komolyan. De akkor is ki hozom belőle amit csak tudok. Az ágak közül egy óriási ház sziluettje rajzolódik ki. Hatalmas ablakok tagolják a falakat. Az alsó támfalat kőből készült homlokzat takarja, amely zsályaszínű műanyag borításban folytatódik. Azok a házak , amelyekben én nőttem fel , szinte háborúban álltak a tájjal. 

Amikor ki szállok a kocsimból végig nézek a ruhámon . Fekete pamutszoknya , selyemblúz , barna papucscipő ,melynek csinos lyukacsos orra van . - feltehetően nevetséges választás egy ilyen környezethez. Annyira hozzá szoktam már , hogy ki kell öltöznöm , és olyan szívesen válogatok össze ruhadarabokat, amelyek magabiztossá tesznek , hogy eszembe se jutott, hogy milyen nevetségesen festek ezekben a cuccokban. Ami azt illeti semit sem tudok , arról ,hogy mit is kellene csinálnom. 

Apámtól csak egy címet kaptam , ja és még annyit ,, Hozzd ezt helyre valahogy , Summer bizom benned ! ,, 

Ja és még azt is , hogy : ,,Ne hagyd , hogy ez a szemétláda be varázsoljon az ágyába ! ,, 

- Na és mi a helyzet az ő ágyával ? - kérdeztem mosolyogva. 

- Egyszer megölsz te lány ! - nyögte apám és kiszambázott a tárgyalóból. 

Úgy vigyorgott mint a vadalma . Ennyi volt. Abban bízik , hogy ha bedob  tinédzserkori szerelmem életébe az rendben lesz. Bár lehet , hogy erre a részletre már ő maga sem emlékszik. 

- Maga a bébiszitter ? 

Villámgyorsan megfordulok, és a tornácon megpillantom a mély, karcos hangú tulajdonosát . Egy idősebb ősz hajú férfi támaszkodik a tartógerendának . Karját összefonja mellén , arcán mosoly. Elhasznált fekete cowboy kalap van a fején, amit köszönésképpen meg emel kissé , és látom , hogy visszafojtja a nevetést. 

- El telt már egy kis idő azóta , hogy bármelyik unokámhoz bébiszitter kellett volna. Felnevetek és azonnal le engedem a vállam. 

Azonnal szimpátiát érzek a férfi iránt . Rá mosolygok és csípőre teszem a kezemet.

- El telt már egy kis idő azóta , amikor én bárkire is vigyáztam volna ! 

- Szerintem még a legrosszabb gyerekekkel is könnyebb dolga volt ! - jelentette ki és el indult felém. 

Hamarosan hozom a folytatást most csak ennyit bírtam írni !!!! Bocsi jó éjt !!!!