Focis szerelem

18.rész

Dominic

Kinyitom a szobánk ajtaját. Hátrafordulok és abban a pillanatban Rebecca kell kapnom, nehogy a földre essen. Elájult.

Nagyon megilyedtem. Az ölembe kaptam és bevittem a szobánkba. Lefektettem az ágyba és betakartam. Megsimogattam az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.
Utána elmetem zuhanyozni. Kiléptem a fürdőszobából és Rebecca fehérneműs látványa fogadott. Fekete , csipkés fehérneműt viselt. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Első gondolatom az volt, hogy leteperem és magamévá teszem, de mégsem használhatom ki. Részeg és nem akarom, hogy ne emlékezzen az első alkalomra.

Visszamentem a fürdőbe is kihoztam egy ugyanolyan köntöst, ami rajtam is volt. Rebecca nem is volt magánál, szerintem erre emlékezni sem fog. Elkezd felém sétálni én pedig mögélépek és belebújtatom a köntösbe.

- Mit csinálsz? - kérdezem tőle számonkérően.

- Én csak... csak...táncolok. - habogja. Az amit ő éppen tancolásnak nevezett az az volt, hogy ide-oda forgolaszott.

- Gyere menjünk aludni. Én majd a kanapén alszok. - vezetem az ágy felé.

- Nem vagyok álmos! -mondja kicsit dühösen. Kirántja karját a szorítasomból és rádönt a mögöttem lévő kanapéra. Ez nagyon tetszene, sőt tetszik is, de részeg. Nem akarom kihasználni. Pedig ha tudná mit csinálnék vele...

A vállaimra teszi a kezét, a lábait két oldalra teszi és beleül az ölembe. Jézusom mi történik? A lány akibe szerelmes vagyok rám veti megát. El sem hiszem. Ez megtörténik? De mégsem tehetek semmit. Részeg, nem használhatom ki.

A nyakamat kezdi csókolgatni, ami egyből beindít. A kezem közé veszem a fejét és megcsókolom. Csókolom mintha az lenne az utolsó. Csakhogy eszembe jut, hogy nem tehetem, most nem. A szemébe nézek, majd egy utolsó csókot adok neki.

- Aludnod kell. - mondom csalódottan. Most mehetek aludni álló farokkal.

- De nem vagyok álmos! - hisztizik mint egy kisgyerek.

- De az vagy! - kapom az ölembe és befektetem az ágyba. Szinte azonnal elalszik.

Befeküdtem mellé és engem is elkapott az álom.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan felvettem, nehogy Rebecca felébredjen. Amikor ránéztem mélyen aludt. Meg sem néztem ki hív.

- Kisfiam, mégis ki ez a lány? - hallom meg anyám hangját.

- Milyen lány? - kérdezem értetlenül, pedig tudom, hogy kire gondol.

- Az a barna hajú.

- A barátnőm.

- A barátnőd? - értetlenkedik. - És mi van Jessicával? Ő miért nem volt jó? Gazdag családból való. Ez a lány most is ott van veled?

- Soha nem szerettem Jessicát, sőt ki nem állhattam. Rebecca tejesen más, szerelmes vagyok belé.

- Rendben fiam, de most gyere haza.

- Még nem, Rebecca alszik. - mondom miközben megsimogatom a fejét.

- Nem érdekel, amúgy is négyszemközt kell beszélnünk nagyon fontos.

- Majd beszélünk, ha Rebecca is felkelt.

- Nem fiam, az örökségedről van szó, beteg vagyok haza kell jönnöd.

- Rendben.

A gondolkodásból egy autó dudalása zökkent ki. Zöld a lámpa. Nem tudom kiverni a felemből a tegnap történteket. Csak azért jöttem haza, mert ha Becca emlékszik az este törtentekre, nagyon kellemetlenül érezné magát. Azt pedig nem szeretném.

Leparkolok a szüleim háza előtt. Soha nem volt olyan felhőtlen kapcsolatom a szüleimmel. Nem támogattak a fociban és emiatt sokat veszekedtünk. Tehetös cslád vagyunk és azt mondták, nem kapok örökséget meg ilyesmikkel fenyegetőztek. Megelégeltem és korán el is költöztem. A Liverpool felgigyelt rám és így tartok ott ahol tartok.

- Szia anya. - köszönök közömbösen.

- Szia kisfiam! Rég láttalak!

- Térj a lényegre!

- Igazából nincs semmi baj csak látni szerettelek volna.

- És ez volt ilyen sürgős?

- De nem csak én hanem... Jessica. - lép elém.

- Szia Domijic! - köszön Jessica.

- Szia.

- Szakíts azzal a lánnyal és újrakezdhetjük.

- Mit? Együtt se voltunk. Én soha nem szerttelek téged. Nem akarok veled lenni. - mondtam ki, mert már nagyon unom.

- Dominic, hogy mondhatsz ilyet? - kér számon anyám.

- Ez az igazság. Én szeretem Rebeccát! Nem is ismered, akkor ne akard, hogy szakítsak vele. Egyébként meg eddig soha nem szerettem senkit és semmit annyira mint őt. És ne tegyél úgy mintha annyira foglalkoznál velem. Az elmúlt 3 évben háromszor ha kerestél. Gyerekkoromban is csak a pénz érdekelt, én meg csak felnőttem magamtól. - mondom ki a sérelmeim. Valóban így volt. A szüleim mindig dolgoztak ezért a mamám nevelt, ő 15 éves koromban meghalt. Soha nem volt jó kapcsolatom velük, mindig mindenbe csak a hibát keresik. Még azt sem tudom, hogy Rebeccát bemutassam e nekik. Még eldöntöm.

- Az már régen volt. Egyébkent meg akkor mutasd be azt a lányt. Hogy is hívják... Rachel?

- Rebecca, jól tennéd ha megjegyeznéd a nevét. Sziasztok. - távoztam dühösen.

Szegény Beccát meg otthagytam Jasonnal. Milyen hülye vagyok. Most mit gondolhat rólam. Jasonnek megmondtam, hogy a házamhoz hozza. Jason egyébként a testőröm, csak nem gyakran veszem igénybe a szolgalatait, de most pont kapíra jött.

---♡---