Vérvonal - Szabadság, Egyenlőség, Testvériség

I. Fejezet | A testvériség köteléke

Az ég szép és kék, ám hol most mi járunk borús és szürke, mégis ebben is megtalálhatja az ember a maga szépségét. Főleg mikor varázsütésre képes egy kicsit a fény átszűrődni a felhők rengetegén.

Nem máshol jó varázslók s boszorkányok, mint az Egyesült Királyságban, Londonban száll le alacsonyan seprünk, s figyelmünk pedig nem máshova kalandozik el, mint egy küllemre öreg régi romos házhoz. Ám mégis mi az ajtaján túl vár ránk, az a nem minden napi látvány.

A méreteket meghazudtoló helyiség kerül a szemünk elé, ahol rengeteg ember van. Egyes asztaloknál csak vidáman iszogatnak, van hol valakik csak beszélgetnek. De nem csak ebből áll a hely, hisz látni azokat, kik fogadásokat kötnek, és még többen pedig egy verem szerűséget lepnek körbe, ahol éppen egy párbajnak vagy harcnak lehetünk szemtanúi.

Egyik oldalon egy már a középkorában látható, arc csontjai és akcentusát figyelve Norvég számrázású férfit láthatunk. Míg a másik oldalon, egy még éppen a fiatal felnőtt életbe lépet férfiú ágaskodik fekete ruhában, minek ing ujjai fel vannak tűrve. A harcuk ugyan még csak most kezdődött el, de az idős férfi hirtelen egy fa pálcát vesz elő, majd ahogy a szó elhagyja a száját, s pálcája lendül, támadást is indít ellenfele ellen.

A fiatal viszont elugrik a felé tartó támadás elől, mi a férfi pálcáját elhagyta. Ez nem sima párbaj, ez egy varázs párbaj két varázsló közt. Legalábbis azt hihetnénk, hisz a Norvég férfi pálcáját hagyják el a támadások, de a fiatal se a pálcáját nem vette elő, s varázsolni sem varázsolt.

Szimplán csak ki ki tért ellenfele különféle támadásai elől, mely addig frusztrálta ellenfelét, hogy észre sem vette, milyen vészesen közel került már hozzá. Mire ezt észre vette, nem voltak több mint három lépésre egymástól. A realizálás pillanata pedig elég volt a fiatalnak, hisz ekkor egy mozdulattal öklét összeszorítva ütött felfele, eltalálva ellenfelének állkapcsát, mellyel el is törte azt.

A legalább száz kilós férfi, az ütéstől pár centire elemelkedve a földről eset hátra s ért a földre, eszméletét teljesen elvesztve, miközben szájából kisebb vér kezdett el kifolyni. A harc ezzel véget ért, mikor is a harang megszólalt. Voltak kik ujjongtak, valakik pénzüket siratták mi elúszott.

A fiatal férfi viszont nem maradt a veremben, hisz azonnal kimászott onnan, és a helyiség bárpultjához ment, ahol is a pult mögé nyúlva vett ki egy alkoholt tartalmazó üveget, miből poharába töltött.

"- Azért nem kellet volna ennyire erősen elkapnod Al" - szólt egy fiatal női hang, mely a férfi mellé támaszkodott a pultra. A hölgy szemei szürkés kékek voltak, haja pedig fehér mint a hó, ruhája viszont sötét.

"- Ő tehet róla. Nem én kértem, hogy szálljon velem ringbe... Addig örüljön még nem a sírásó foglalkozik vele, hanem csak a felcser." - szólt a férfi ki ekkor meg itta poharának tartalmát.

"- Nos ami igaz az igaz, ezzel én sem vitatkozok." - szólt a hölgy, és töltött a férfi poharába egy kicsit, majd pedig magának is.

"- Viszont nem emiatt jöttél ide hozzám igaz?" - kérdezett vissza a férfi.

"- Mindig is ki szagoltad, ha hátsó szándékkal jövök Chéri. Draven akar látni téged." - szólt a hölgy, ki kicsit elárulta hovatartozását, mikor is kedvesemnek hívta a férfi franciául.

A férfi ezután nem kérdezett semmit sem, csak megitta poharának következő körét, és elindult a helyiség egyik ajtaja felé. Miközben haladt ing ujját vissza engedte, s a nyakánál kigombolt részt is vissza gombolta. Majd csettintett egyet, s nyakára egy fekete nyakkendő tekeredett, törzsére pedig egy zakó mellény lebegett.

A nyakkendő megkötötte önmagát, a zakó mellény pedig magát gombolta be, míg a férfi az addig össze fogott haját kibontotta, mely hátra ereszkedett a vállaira.

A helyiségben hova belépet, nem láttunk más mint a sötétség. A térnek nem volt se eleje se vége, az egyetlen dolog mi látható, az a talaj amin állt, s mégis fodrozódik minden lépésével, mintha a víz felszínen lépkedne.