Vérvonal - Szabadság, Egyenlőség, Testvériség

VI. Fejezet | A váratlan szövetséges

A Testvériség háza táján járunk, ahol is éppen a fogadó termi résznél, a pult mögött a fiatal Crimson kisasszonyt láthatjuk, ahogyan éppen a pultot teszi tisztába, s a poharakat törölgeti.

Ám egy ponton az egyik pohár valamiért egy pici alig látható pontján törött volt, amely megvágta az ujját. Amint a vérző ujját megpillantotta, azt a szájába véve, próbálta a vért letisztítani, s valamennyire enyhíteni a vérzést. Mégis mikor megérezte saját vérének ízét, emlékezet vissza mikor a Gróffal találkozott, kit az aznapi színházi előadásra is elkísért.

Ám az érdekességek mégis később indultak be, s noha keveset ivott, Crimson kisasszony emlékszik foltokban dolgokra, mik is voltak az este. Hisz a Gróf még egy gyertyafényes vacsorát is tartott vele, majd amint elkezdett a világ kicsit homályosodni, már maga sem tudja hogyan, csak emlékszik a vörös selyem lepedőre, ahogy ruháitól megvált hamvas testét, már a Gróf kezei simogattak.

A kisasszony teste tüzelt, míg a Grófé akár a jég olyan rideg volt. S az együtt töltött forró éjszakájuk utolsó emléke az volt, mikor is a Gróf a a fogaival harapott mélyen bele, Crimson nyakába. Ekkor térve vissza a valóságba, tette kezét a nyakára, amelyen viszont tényleg ott volt egy férfi ember fognyoma.

Ám hamar a kéjvágyak fellegéből, Walter zökkentette ki. Crimson kisasszony a legtöbb emberrel a testvériségben, elég rideg és empátia hiányos viselkedéssel fogad. Míg a Gróf mellet mintha teljesen elgyengülne. Ám Walter esetében egyik sem található, mivel feléje tiszteletet mutat csak, így meg is hajol mikor megszólítja.

Walter éppenséggel Aleister-t akarta hol lehet. S mivel a kisasszonyra hárult a munkák kiosztogatása, így ő az aki tudnia kéne, Aleister hol is tartózkodik. Kit hamarost egy temetőben találhatunk, ahol is éppen pár Inferus-al harcol, akiket egy szintén Voldemor párti sötét varázsló idézet meg.

Az Inferus-okkal Aleister hamar végzet, ahogyan a sötét varázslóval is, kit le fegyverezve, a temetőn kívül élve a föld alá temetett egy varázslattal. Újabb győzelem a nevéhez, mégis mikor a pálcáját elrakta, egy gyermek nevetést hallott a temető sírjai közül. Normális esetben nem érdekelné, de most egy gyerekről van szó. És öljön akár 100 embert is, Aleister gyereket soha nem hagy sorsára.

Vissza menve a temetőbe, a sírok közt kereste a gyereket. Ám oly vastag volt a köd, hogy cipője orrát sem látta. Emiatt is próbálta leginkább a hang alapján betájolni magát. Mégis a hideg éjszakai levegő egészen a gerincéig hatolt. Egy ponton viszont a sírás is elhallgatott.

Aleister próbált a ködöt eloszlatni, ám az meg sem mozdult, ekkor volt tiszta számára, hogy a ködöt varázslat vagy valami más hozta ide. De sokáig nem tudott gondolkodni, hisz hamar érkezett is egy támadás oldalról. Mely oly gyorsan jött s oly erővel, hogy Aleister nem is került egy sírkőnek ami el is tört, karját pedig valami megkapta, aminek hosszú erős karmai vannak.

Ám amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt a támadó újra a ködben. Mire Aleister felállt ez a valami újra lecsapott és újra, és újra, lassan apránként gyengítve Aleister állóképességét. Mikor már a győzelme a sarkon volt, a lény újra lecsapott, ám ezúttal Aleister-t neki is csapva egy nagyobb kriptának.

A lény ekkor fedte fel magát, emberi alakja volt, de bőre sápadt volt, ujjai végén hegyes karmok, szájában pedig agyarak voltak. A lény karmai végéről, hegyes végül nyelvéve nyalta le Aleister vérét, majd támadott volna azonnal, fogaival egyenesen a nyakra.

Ám Aleister felismerte micsoda is ez a lény, így jobb karját a lény nyakához tartva próbálta fogait távol tartani nyakától, míg másik kezével elejtett pálcáját próbálta elérni. Ám egyszer csak a levegő is meg fagyot, mikor is nem a csendet egy furcsa rugós kattanó hang meg nem zavarta.

A Vámpír ekkor hirtelen saját szájàt saját vérét köpte ki, s majd lenézet látva, hogy mellkasánál pont a szívénél, egy fém karó vagy darts féle át nem szúrta. Mikor el hátrált Aleister-től, akkor vette észre a tőlük pár méterre álló kalapos hosszú kabátos férfit, kezében egy kisebb nyílpuska szerűség.

A Vámpír mérgesen támadt volna az ismeretlen férfira, de mire az még maradék erejével oda ért volna, száját kitátva, agyarait meresztve, az ismeretlen alak egy pálcát tartott egyenest a Vámpír nyitott szájába, majd így szólt. "- Confringo"

Mely varázslatra, a Vámpír fejét egy nagyobb robbanással, le robbantotta egyenest a helyéről, a test pedig élettelenül hullott a földre. Aleister a pálcáját felvéve állt fel, és a biztonság kedvéért készen tartotta, hátha a férfi nem éppen a megmentője.

Az idegen viszont eltette pálcáját, majd így szólt. "- Micsoda mocsok egy vérszívó volt ez. Tedd el a pálcád fiam. Nem jelentek veszélyt a számodra, vagy felétek így hálálják meg a megmentést?" - szólt elégé szarkasztikusan, mégis kisebb mosollyal arcán, mit a bajusza szinte takart.