Nagyon feszengett. Nem értem miért. Olyan fura. Eddig maga biztos volt most meg mint a legkissebb egért aki kimegy a lyukból a külvilágba. Furcsa annyi szent.
-Igen.-Nézett fel rám.-Amikor megismertelek rá jöttem, hogy mennyire erős vagy és kiállsz másokért. Viszont amikro haza vittelek láttam az össze tört gyenge oldalad és tuttam, hogy nekem kell a te helyed át vennem. Másnap pedig hiába történt veled az ami élet vidám voltál. Akkor rá jöttem arra is, hogy erősebb vagy mint hittem és arra is, hogy teljesen más vagy mint mások. Más neki állt volna depizni viszont te minden apró dolgon mosolyogtál. Amikor pedig a plázába voltunk és megjelentek a osztály társaid hirtelen ötletből csókoltalak meg. Akkor még nem tudtam, higy mennyit fog az jelenteni nekem. Szerelmes lettem beléd, reménytelenül.-Bevallom jól esett, hogy ilyenekt mond. Viszont lesokkoltam. Ki gondokta volna, hogy úgy érez irántam, ahogy én iránta? Mert én rohadtul nem.
-Tudod te egy nagyon fura srác vagy. Tudom, hogy híres vagy viszont én nem látom benned azt a tökéletes embert akit mindenki másnak mutatsz. Ennek valószínüleg az az oka, hogy mindenkiben először a hibákat látom meg, viszont te szó szerint megmutattad amikor találkoztunk. Lenéző voltál. De amikor a legnagyobb szükségem volt valakire ott voltál és egy teljesen más ember lettél és akkor jöttem rá, hogy az csak a látszat volt, hogy valójábn eszméletlenül törődő és kedves vagy. Amikor meg megcsókoltál... nem tudtam eldönteni, hogy jelent e neked valamit viszon nekem már akkor is jelnetett.-Ezzel bevallottam mit érzek. Nem tudtam, hogy tudok ilyen is lenni, de mostmár mindegy ez a hülye ezt hozza ki belőlem.
ESTÁS LEYENDO
Jókislány (Brunoff.)/BEFEJEZETT/
Fanfic/Ööhmm.. szóval! Nekem már van egy Brunos könyvem amire nem mondhatom, hogy nagyon kevesen olvassák... Csak nem is az, hogy nekem nem tetszik meg ilyenek csak sokszor eltértem az ötlettől amit eredetileg kieszeltem. Hát... ennél a könyvnél nem ezt f...
