A Million Kisses In Your Lifetime - Egy millió csók egy életen át

Ötödik fejezet (Wren)

BASONLJ az iskola üres termeiben, és próbáld visszatartani a könnyeidetami fenyeget, de nem használ.Végigsimítanak az arcomon, és amennyire csak tudom, letörlöm őket,ingerülten magammal. A tanárommal. Az egész nappal együtt.Hála istennek, hogy senki nincs a közelben, hogy láthassa őket, mivel az iskola majdnem elengedettharminc perccel ezelőtt.Óra után maradtam, ahogy mondtam a Crew-nak, és ismét beszéltem Ms. Skov-val.próbálok hivatkozni az ügyemre. Nem mozdulna meg. Nem volt rosszindulatú, denem volt hajlandó meghallgatni az érvelésemet, hogy miért nem dolgozhatok a Crew-val. Aztnem számított neki, hogy vulgáris és durva dolgokat mondott nekem, hogy areakció. Hogy nem törődött a projekttel, és csak azt feltételezte, hogy megkapja ajó osztályzat, mert ő Lancaster.Nem feltétlenül mondta ezt, de amikor megkérdeztem erről, és nemtagadni, csak feltételezni tudom.Valamit, amit utálok csinálni, de mégis megtettem – és megemlítettem Skovnak is. Nekiszkeptikus pillantásom azt mondta, nem esik neki, de mindegy. próbáltamgondolj ki minden elképzelhető okot, hogy miért nem akartam a Crew-val dolgozni.És még mindig vele vagyok.Megakadt gyűlölködő hozzáállása és gúnyos tekintete. Az ő undorítószókincs és ahogy rám néz. Mintha rajtam keresztül látna.Ezt utálom a legjobban.Hangosan szipogva egy újabb könnycsíkot eresztek el."Ökörszem!"Megfordulva észreveszem Figueroa urat, aki a kar nyitott ajtajában állszoba.– Ó. Megállok, remélve, hogy nem nézek ki túlságosan idegesnek. „Szia, Mr.Figueroa."Lassan közeledik felém, szemöldökét aggodalomtól lehúzva. "Minden rendben veled?"– Jól van. Elmosolyodom, utálom, ahogy inog az állam. Mintha bele fogok törnibármelyik pillanatban felzokog. – Csak... durva délutánom volt.– Akarsz mesélni róla?nem kellene. Nem kell tudnia a Crew-val vagy a Crew-val kapcsolatos problémámrólSkov asszony. De abban a pillanatban, amikor megkérdezi, megmutatva, hogy érdekli, beszélni kezdek.És ne fejezd be, amíg el nem mondtam neki mindent, ami a hetedikben történtidőszak, elhagyva néhány kínosabb részt. Mint a Crew azt kérdezi, havalaha is megcsókoltak.Mintha ez az ő dolga lenne. Ráadásul a válasz nem, és ha ezt elmondanám neki,nevetett rajtam, majd elment és elmondja az összes barátjának. Elterjednemint a futótűz, hogy beigazolódott – Wren Beaumont még soha nem csókolt afiú. Soha nem csókolt meg senkit.Bár valószínűleg már mindenki ezt gondolja. Tudják, mit érzekszex és kapcsolatok. Büszkén viselem a szűz jelvényemet, mert miért ne?A társadalmi nyomás túl erős a lányokra. Kifejezetten lehangoló. És nekünk kellhogy bármilyen módon birtokba vegyük testünket.Nem szeretem, ha hülyének érzem magam, amiért azt teszem, amiről úgy gondolom, hogy jó nekem.Crew Lancasternek nincs dolga lenézni, amiért nem szexeltem.Csak azért, mert olyan könnyen odaadja magát annak, aki akarja, nem teszihogy jobb ember legyen nálam.Természetesen az a gondolatom, hogy Crew „kiadja magát" egy másik lánynak, megvan bennemkíváncsi elme zúg. Láttam őt lehúzott inggel – tavaly tavasszal, a közelbenaz iskola vége, amikor az összes fiú kint volt a pályán, rohangáltak éshülyéskedik, mint a fiúk. A lelátóban ültem a barátaimmal, a tekintetemmelráakadt, amikor letépte az ingét, felfedve, hogy lebarnult, kisimulta bőr feszesen húzódott a sovány, hullámzó izom felett.Kiszáradt a szám. A szívem dobogni kezdett. És rám pillantott,tekintetünk összeakadt, mintha tudná, milyen hatással van rám.Elűzöm a gondolatot, újra a tanáromra koncentrálok, a Figére vésett aggodalmatarca, ahogy kiöntöm a történetemet, tekintete meleg és megnyugtató. Körülbelül félútona történetemen keresztül átkarolta a vállam, érintése laza voltbekormányozott a tanterembe, ami áldottan üres volt. Leültetett engemaz egyik asztalnál, közvetlenül mellettem ülve. És amikor végeztem, őmegnyugtatóan megveregette a karomat, és hangosan kifújta a levegőt.– Akarod, hogy beszéljek Annával?Pislogok rá, és ráeszmélek, hogy Skov asszonyra gondol. Soha nem gondolok rá előszörnév. Nekem ő csak Skov. – Nem vagyok benne biztos, hogy kellene-e.– Tudnék egy jó szót mondani önnek. Anne és én nagyon közel állunk egymáshoz. Hallgatoknekem." Kezét az alkaromra helyezi, ahol az asztalon nyugszik, advamegnyugtatóan szorítok. „Nem kellene Lancasternek gyötörnieezekben a következő hetekben. Elég nyomás alatt vagy, ahogy van."A megkönnyebbülés, ami elönt a megértő szavai hallatán, olyan erős, hogy majdnemelölről akar sírni. „Nagy nyomás alatt vagyok. Rengeteg vanmost megy."– Beadta már a főiskolai jelentkezését?Bólintok, és elismerem, hogy ez volt az első dolog, amit tőlem gondolt megkérdezni. A föiskolaez sokunk számára sok stresszt okoz. A legtöbb tanár úgy tűnikfelejtsd el, úgy halmozzuk fel a munkát, mintha el tudnánk bánni vele, amikor a legtöbben a munkán vagyunkidegösszeomlás szélén."Az jó. Biztos vagyok benne, hogy van néhány végső projektje és tesztje, többek közöttenyém." A mosolya lágy. „Amivel jól fog járni. Mindig ezt teszed."– Izgatott vagyok, hogy elolvashatom a könyvet.– Biztos, hogy az vagy. Leveszi a kezét a karomról, és hátradől,körülnézett a szobában. „Beszélni fogok Annával. És talán még a Crew-val is beszélekis.""Mit? Nem." Sietve megrázom a fejem, figyelmen kívül hagyva a meglepett arckifejezéstaz arca. „Komolyan mondom, kérlek, ne hozd fel neki ezt. nem akarlak tégedbelevonva ebbe a zűrzavarba.""Már el vagyok ragadtatva. Segíteni akarok neked." Az állkapcsa megkeményedik. Ez a legtöbbfergeteges Azt hiszem, valaha láttam Figét. „A hozzá hasonló srácok megússzákminden. Mintha érinthetetlenek lennének, soha nem gondolnak arra, hogyan hatnak másokraemberek."– Jól van...– Nem, Wren. nem jó. Nem állok mellé, és nem hagyom, hogy többször is bántsa.Összeszorítom az ajkaimat, az aggodalomtól, hogy a bensőm elcsavarodik. nem akarom őtbeszél rólam a Crew-nak. El tudom képzelni, mit mondana neki Crew.Hogy végül mit mondana nekem. Valami arról, hogy elküldömőrző tanár rajta vagy valami hasonló. Figét mindenféleképpen hívtanevek és gúnyolódj velem, ez a gúnyos tekintet, amely soha nem néz elenyém.Ez az utolsó dolog, amit szeretnék.– Kérem, Fig. Rajtam a sor, hogy megérintsem, ő pedig lehajtja a fejét,a karján nyugvó kezembe fogva, mielőtt az enyémre emelné a tekintetét. "Kéremne beszélj vele. Egyedül bírom a Crew-t. De ha be tudná tenni aJó szó Skov asszonynak a partnerváltásomról, az lennecsodálatos."Barna szemei ​​merevek, ahogy engem figyel, és a tatból is meg tudom állapítaninézz az arcára, hogy nem elégedett a kérésemmel. "Rendben. nem fogok beszélnihogy Crew. De beszélni fogok Annával. Biztos vagyok benne, hogy hallgat az észre.""Köszönöm." Figre mosolygok, és döbbenet fut át ​​rajtam, amikor elériengem, a karjaiba húzva és átölelve.Kínos és furcsa, hiszen mindketten leülünk, és ő a tanárom,úgyhogy mindent megteszek, hogy gyorsan elszakadjak. Remegő lélegzet távozik belőlem, és behúzom ahajszál a fülem mögött, minden levegő távozik belőlem, amikor egy ismerőst halloknői hang sikoltozik.– Mi a fasz, Fig?Mindketten az ajtó felé pillantunk, és Maggie-t találjuk ott állni a szájávalnyitva lógott, sápadt arca vörössel tele volt. Összehúzott tekintete megtalálja az enyémet,és gyűlölettel teli arckifejezéssel méregeti.– Maggie. Hangja egyenletes, ahogy felemelkedik. "Higadj le. Ez nemmit gondolsz."Maggie felhorkant, és úgy lép be a tanterembe, mintha egymillióan jártak volna ittalkalommal korábban. "Oh biztos. Inkább az, amit én gondolok. Ez így vanIndul, igaz, ábra? Csupa kedves, kedves és gondoskodó ahhoz a diákhoz. készítésekülönlegesnek érzi magát. Megkéred őt, hogy legyen a TA-d, hozd be, mint az ártatlantvágóbárányt, közvetlenül azelőtt, hogy bemennél a vágásra."Felpattanok a helyemről, alig várom, hogy meneküljek. "Mennem kell-"„Nem, maradj. Bár biztos vagyok benne, hogy a mondandóm felhólyagosítja a szűz füledet,megérdemled, hogy halld. Tudni, mit csinál ez az ember." A mosolya törékeny, őa szeme fényes, mintha bármelyik pillanatban sírhatna. – Mert az egyszer a rohadt életébenaz élet, lemegy. Hány éve dolgozik a Lancasternél? Éshány lányt szúrtál meg? Biztos vagyok benne, hogy a lista végtelen."Megrándulok rá, ezt a szót használva, tekintetem Mr. Figueroára siklik, de őnem is figyelve rám.Túlságosan Maggie-re koncentrál, de a kezei ökölbe szorulnak az oldalánigyekszik megőrizni a nyugodt külsőt. – Vigyázz a szádra, Maggie.„Ó, igen, meg kell védenem az egyetem legnagyobb szűzének ki nem próbált füleit,igaz, Figgy? Biztos vagyok benne, hogy csak a nadrágjába akarsz kerülni. Valószínűleg vanegy zár a hüvelyen, de a te meggyőző módszereiddel a végén átadjate a kulcs. Nincs mit." Maggie beljebb masíroz a szobába, amíg el nem ériközvetlenül Fig előtt áll, és tudom, hogy meg akarja érinteni. Megragadneki.Még bántani is?Nem vagyok benne biztos.És nem tudom, miért kell ennek tovább tanújának lennem.– T-Békén hagylak benneteket, hogy négyszemközt beszélhessetek. Az ajtó felé indulok,Maggie már nem figyel rám.Fig sem figyel engem, ahogy kilépek a szobából. Túlságosan be vannak zárvaegymás.Mint a szerelmesek.