Vérfoltok | Hyunlix | omegaverse

😕😶

Nagyon rég nem írtam... Mikor elkezdődött a nyár azt hittem 'áh van egy rakat idő írni...' aha! Nem... Egyik pillanatban ide a másikban oda kell menni a programok feléről nem is tudtam...nagyon kevésszer akad pillanat amikor le tudok ülni és tényleg a könyvre koncentrálni...

Felix pov

Másnap mikor felkeltem először azt sem tudtam hol vagyok...majd eszembe jutottak a tegnap történtek és akaratlanul is hasamra simítottam.

-Jól aludtál? Kérdezte Hyunjin.
-igen eléggé...feleltem szerelmem kérdésére. Nem akartam szemébe nézni sajnáltam a történteket... Tudom hogy egy baba szép pont egy pár életében de én mégis szégyenlem... Hisz még olyan fiatalok vagyunk...

Szerelmem észrevette hogy kerülöm tekintetét.
-Lix jól vagy? Kérdezi Hyune aggódva.
-persze minden oké. Erőltetek mosolyt arcomra.
-Lixie...kérlek ne kamuzz nekem! Ismerlek! Látom hogy nincs minden rendbe! Néz rám Hyune könyörgően.
-Sajnálom Hyune...annyira szégyenlem magam... Olyan mérges vagyok magamra! Nézek rá elszomorodva. Hyune megölel és simogatja a hátam.
-a baba miatt? Jajj Lixie! Hányszor mondjam még el hogy nem kell? És egyébként... Ha ennyire nem szeretnéd...

Nem hagyom hogy végig mondja...
-Nem arról van szó hogy nem szeretném...csak...
Itt ő nem hagyja hogy befejezem.
-Hát akkor? Ne butáskodj Lix!
-De hisz azt mondtad még fiatalok vagyunk és még  nem fér bele egy baba az időbe hisz még csak most vetted át a maffiákat...
Hyune hirtelen ajkaimra tapad és lágyan megcsókol.
-nem számít mit mondtam! És igaz hogy nem lesz sok időm de te, ti mindennél fontosabbak vagytok nekem! Ne mondj butaságokat! Mondja lágyan és még egyszer megcsókol.

*Time skip*

Hyunjin pov

Lixie a nap folyamán egyre boldogabb lett a ténnyel hogy egy gyermeknek fog életet adni. Már nem "szégyellte". Egész délelőtt hasát simogatta és tervezgette hogy milyen lesz majd az életünk egy kisgyerekkel. Én dolgoztam délelőtt. Megkértem Changbint hogy hozza be a laptopom majd leültem Lix mellé a fotelab és a cégem ügyeit kezdtem intézni. Igen maffiától függetlenül van normális életem is... Míg én a munkával voltam elfoglalva addig Lixhez bejöttek néhányan az ismersök közül gratulálni.

Délután még elvitték Lixiet egy vizsgálatra utána pedig kijelentették hogy minden rendben holnap haza mehetünk.

*Másnap*

-Mehetünk Lix? Kérdezem szerelmem miután elintéztük a papírokat és végleg elengedtek minket a kórházból.
-aha. Feleli a kis szőke fejű párom. Olyan édesen néz ki. El kalandozott  gondolataimat az üveg ajtó kemény felülete téríti vissza a való életbe...
-auu! Kiáltok fel ahogy neki csapódom az üvegnek.
Lixie próbál komoly fejet vágni de látszik rajta hogy keményen kűzd hogy vissza tartsa a nevetést.
-meg ne fulladj. Mosolygok rá orromat dörzsölve. Kész... Ennyi kellett el kezdet nevetni...Átkarolom majd elindulok vele a kocsi felé.
-bocsi. Mosolyog szerelmem.
Szó nélkül hagyom és úgy teszek mint ha morcos lennék.
-hé! Meg engedted! Néz vissza pufira fújt arccal.
-jó jó igazad van. Bekötötted magad? Indulhatunk? Kérdezem most én mosolyogva.
-Igen mehetünk.

*Otthon*

Felix pov

Mikor megérkeztünk Hyunjin barátai fogadtak minket. Gratuláltak majd elmentek munkáról beszélni.

Én fel mentem a hálóba és az ágyra dőlve bekapcsoltam a gépem és elkezdtem sorozatot nézni. Úgy 4 rész után kopogtak az ajtón.
-Gyere csak. Kiáltom majd rájövök hogy hiába a háló hangszigetelt. Így hát felkelek és oda megyek az ajtóhoz és kinyitom azt. Han ijedt tekintete fogad.
-Mi történt? Kérdezem ilyedten.
-Elmondták Hyunjinnak hogy felfedezték az egyik rejtett bunkert és teljesen kiakadt... Még az asztalát is eltörte mikor bele ütött... Szerintem már csak te tudsz segíteni neki... Mondja Han ijedten.
-Hol van? Kérdezem.
-Az dolgozó szobályában...
Elindulok. Han jön mögöttem. Mikor oda érek meglátom a többi tagot Changbinon kivűl... Ő Hyune legjobb haverja. Gondolom ő próbálja most nyugtatni.
-Szerintem ne menj be... Nagyon dühös... Ijesztően... Mondja Jisung mikor odaérek.
-Nyugi. Minden rendben lesz. Teszem vállára a kezem ami kívülről viccesen nézhet ki hisz alacsonyabb vagyok nála....de most nincs időm ezen gondolkozni. Benyitok
-Te csak ne mond meg mit tegyek! Kiált épp Chanra Hyune... Nem tűnik fel neki hogy beléptem a szobába.
-Nyugodj már le haver! Szól eréjesen Changbin.
-Hogyan baszdmeg? Hogyan? Az a legbiztosabb bunkerünk! Most hogy felfedezték mi lesz? Kiált ismét barátjára Hyune.
-Hyune... Szólítom meg de nem figyel. Megpróbálom még egyszer eréjesebben de még mindig nem figyel.
-HWANG HYUN JIN! Kiáltom el magam. Ez már hatásosabb.
Idegesen rám néz. Nem realizálja hogy én állok az ajtóban.
-Mivan még baszdmeg?
-Először is. Nyugodj le de azonnal! Nem egy idegbeteghez mentem férjhez! Másodszor velem így nem beszélsz értve vagyok? Kérdezem én is ingerülten.
-Lixie? Rohadt életbe! Sajnálom! Jön oda és magához ölel. Vissza ölelem és megvárom hogy lenyugodjon.
-Semmi baj de nyugodj le kérlek! Mondom lágyan szerelmemnek.
Hyune mélyen beszívja illatomat és ad egy puszit a homlokomra.
A többiek csodálkozva és elismerően nézik hogy irányítom szerelmemet.
-mit bámultok? Nevetek. Chan elsétál mellettem és elismerően bólint majd szúrós tekintettel néz barátjára... Ajajj valamin nagyon össze veszhetek...
-Jobb? Kérdezem szerelmem miután Chan kilép és becsukja az ajtót.
-Igen... Sajnálom és köszönöm! Annyira szégyenlem nem akartam rádkiáltani Lixie! Néz a szemembe.
-Semmi baj! Na gyere rakjunk rendet...Körbe nézek... Papírok mindenhol az asztalon két nagy ütés nyom... Elkezdem év szerint össsze rendezni a lapokat... Hyune segít majd mikor befejezzük gyorsan rendet rak asztalán és leül mellém a kanapéra.

-csináljak egy teát? Kérdezem.
-aha az most jól jönne...feleli.
Lemegyünk a konyhába. Útközben össze futunk a többiekkel aki behúzott nyakkal ülnek a kanapén...
-Hé srácok... Már lenyugodtam minden oké... Sajnálom...
A fiúk bólintottak majd tekintetüket vissza vezették a képernyőre amin épp fifáztak azthiszem...

Elkészítettem a teát majd leültem Hyune mellé és karjára simítottam. Megfogta kezem és össze kulcsolta ujjainkat.

Este bebújtunk az ágyba és mesét néztünk... Még mindig nagyon szeretem a meséket... Hyune hamar bealudt... Elraktam a laptopot majd közelebb bújtam szerelmemhez. Mikor alszik olyan ártatlan... Ilyenkor senkinek nem tudna ártani... Vonásai most nyugodtak ajkai kissé elnyilnak egymástól. Akaratlanul is végig simítok rajta.. Hyune átöleli derekam és közelebb húz magához. Ad egy puszit fejemre majd vissza alszik. Arcomat mellkasába rejtem majd én is átadom magam az álmok világánk...

Sziasztoook!
Tudom elég sokat kellett várni erre a részre de remélem tetszett! Szép lassan vissza térek és jönnek az új részek!

Szép reggelt/napot/estét!

Just A Girl

Ui: írási hibákért szokásosan bocsi! 😘