Ami rejlik a szived mögött (Bakugou x Reader)

19. Rész

Reggel hamarabb felkeltem, mint Bakugou. Összepakoltam a matracot majd a fürdőbe mentem és emberi alakot varázsoltam a már nem is tudom milyen fajhoz hasonlítható kinézetemből. Nem sminkeltem, mert az nem rám vall, csak megmostam az arcom, fogat mostam, kifésültem a hajam, ami egy gólyafészekhez hasonlít minden reggel. Mikor kijöttem, Bakugou már fel volt ülve. Haja még a szokásosnál is borzosabb volt, szemeit alig tudta nyitva tartani. De ő még így is jól néz ki. A faszomat húzzam a fiukba, hogy ők a nap minden pillanatában jól néznek ki.

-Jó reggelt!- mosolyogtam rá.

-Jó reggelt Maci! Hogy aludtál?- húzott magához és adott egy puszit a homlokomra.

Én csak elpirultam- Jól aludtam köszi. Mit szeretnél reggelizni?- túrtam bele a hajába, hogy nagyjából megigazítsam.

-Majd a banya csinál reggelit. Ne fáraszd magad azon- vette el a kezem és tenyerembe helyezte arcát- Hogy-hogy ilyen korán fent vagy amúgy?

-Nem tudom. Csak felébredtem- arcom vörös lett, szivem pedig majd kiugrott a helyéről- De jó, hogy elötted keltem fel, mert szívrohamot kaptál volna a kinézetemtől- vakartam meg a másik kezemmel a tarkóm.

Bakugou megfogta a jobb kezével az arcom és teljesen szembe fordította a sajátjával. A szemeivel majd megölt- Ilyet te nem mondasz! Gyönyörű vagy! Érted?- nyomta meg egy kicsit a pofazacsijaimat.

-Ez nem igaz. Ezt megmondták nekem- szomorodtam el, miközben a sírás határán táncoltam.

Bakugou szemeiben látszott az, hogy nem érti a helyzetet- Ki volt az? Egy nevet mondj és én megyek és megölöm- mondta halál komolyan.

Én csak elmosolyodtam, mert ilyenkor irtó aranyos, mikor védeni akar- Nyugi, ez már régen volt, és a volt sulimba- simogattam meg hüvelykujjammal az arcát.

-Nem érdekel! Mond, hogy ki volt és mit mondott- parancsolt rám Katsuki.

-Rendben- sóhajtottam egyet, majd kiszabadítva az arcom mellé ültem.

„Visszatérés (Név) régi suliába:

Egy vacsoránál a szobatársaim mellett nem volt hely, mert négy szék volt az asztalnál és mi voltunk öten. A nagyobb asztaloknál meg már voltak. Gondoltam nem akarom, hogy nyomorogjanak miattam, átülök a másik asztalhoz. Mindenki, aki a körülöttem lévő asztaloknál ült erről a váratlan eseményről beszélt.

Én nagy nyugotan ettem a kajám, mikor egyszer csak megjelent ez a fiú, Taro. Jó magas gyerek, könnyű észrevenni- Szia (Név)! Nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte.

-Nem baj. Legalább nem eszek egyedül- mondtam nagy mosolyok között.

Ez a srác nem a leghelyesebb, de nagyon jól eltudtunk beszélgetni.

-Tudod Asami-chan nagyon kiöltözött erre a szabadtéri színházra- mondtam mosolyogva a srácnak, közben az említett lányt néztem- Máskor is öltözhetne így, hiszen olyan szép- mosolyodtam el.

-Hát igen. Nem úgy, mint te. Ne vedd sértésnek, de nálad akármelyik lány szebb- mondta határozottan.

Én elsőnek lesokkolódtam, majd próbáltam nem a pofájába basszni a maradék kajám. Az a baj, hogy ez a gyökér az osztálytársam és nem szeretnék még jobban rosszba lenni az osztállyal. Nagy levegőt vettem és próbáltam egy jó dumát benyomni a tányérom helyett a pofájába.

-Hát igen, nyugi, bírom az őszinteséget- ezzel nem hazudtam. De azt nem szeretem mikor ennyire keményen a pofámba vágják a dolgot. Lehet az igazat szépen is tudatosítani az emberrel.