Elérkezett az a bizonyos jövőhét. Gyomorideggel keltem fel. Mikor lementem Momo elkezdet aggódni, hogy miért reszketnek a kezeim.
-Drágám minden okés? Ne szóljunk a tanároknak? Nem kéne Szanitéciához ellátogatnod?- ugrált körülöttem, mintha az anyám lenne.
-Nyugi Momo-san! Csak ideges vagyok. Nem szeretnék egy pár személlyel találkozni a volt osztályomból.
-Oh... biztos jó indokkal nem akarsz velük találkozni. Amúgy nem kell aggódni mert nem jönnek végül.
Nekem itt elpattant a cérna- MI AZ, HOGY NEM JÖNNEK? HAMÁR A MULT HETET VÉGIG STRESSZELTEM AKKOR JELENJENEK MÁR MEG, HOGY A JÓ ÉLET BASSZA MEG ŐKET!- kezdtem nagyon begurulni.
Momo csak ijedten nézett rám. Mina is közben megjelent és végig hallgatta a kiakadásom.
-Kezdesz túlsok időt tölteni Bakugouval. Lassan átveszed a viselkedését- nevetett rajtam.
Én itt elpirultam. De egyből össze is szedtem magamat- Nekem nem kell Bakugou ahhoz, hogy ilyen legyek. Falun nőttem fel, nekem anyanyelvem a káromkodás- húztam ki magam büszkén.
-Azért vagytok, ilyen jól meg?- könyökölt Mina az asztalra velem szembe.
-Összejöhetnétek már végre!- szolt oda Jiro is. Nem tudom, hogyan került ide, ilyen észrevétlenül.
-Ugyan már Jiro! Bakugou csak az egyik legjobb haverom- legyintettem.
-Na és Kirishimával mi a helyzet? Ő is nagyon közel áll hozzád- szolt oda Mina.
Kezdtem szégyellni magam. Lehet nem kéne fiúkkal barátkoznom, mert sokan nem hisznek a fiú-lány barátságban, még akkor is miután elmesélem ennek az okát, ahogy már velük is megtettem. Hát na, ha valakit ship-elsz valakivel, akkor semmi nem állíthat meg- Ő is az egyik legjobb fiú barátom.
-Na és én?- jelent meg Mineta.
-Te vagy a legnagyobb szerelme- jelentette ki Jiro.
-Tényleg?- kezdet el örülni a szőlőfejű.
-NEM!- mondtuk egyszerre. Tudtam, hogy ekkorát nem hazudnának rólam, hogy pont Mineta az én szerelmem. Nekem egy nagy, erős és kemény férfi kell. Olyan, aki mellett harcolhatok.
-(Név)!- hallottam meg két fiú hangot. Megfordultam, csak Bakugou és Kiri volt az- Jössz már?
Tényleg. Mostanában együtt megyünk suliba. Úgy ahogy régen, mielőtt Bakugou megbántott. Felálltam, elköszöntem a lányoktól és már ott is voltam a két fiú mellett. Bakugou vállán volt a táskám és semmiért se akarta volna odaadni.
-Legalább azt nézzem meg, hogy jól bepakoltál-e.
-SZERINTED BALFASZ VAGYOK? MÉG SZÉP, HOGY MINDENT BEPAKOLTAM.
-DE HA EGY FÜZETEM IS HIÁNYOZNI FOG, ÉN FELÁLLOK AZ ÓRA KÖZEPÉN, ODAMEGYEK OSZT FEJBEBASZLAK!- ordítottam én is rá.
-Srácok! HOGY bírtok korán reggel ordibálni?- tette fel a kérdést Kaminari.
-TE NE SZOLJÁL BELE, HOGY MIKOR ORDÍTUNK KISÜLT AGYÚ!- kezdet el robbantásokat idézni a markában.
Beértünk a terembe. Bakugou letette a táskámat és elment a saját helyére. Én átnéztem a táskámat. Tényleg benne volt minden. Ah, pedig hozzá akartam valamit vágni. Neeem, szeretem én Bakugout. Nem bántom, ha nem muszáj. Elkezdtem kuncogni a saját gondolataimon.
Közben Aizawa sensei bejött. Szokásosan felálltunk majd engedélyt megkapva leültünk.
-Osztály! Mivel a HGT iskola nem akarta az összes tanulóját áthozatni hozzánk ezért cserediák programot hirdettünk ki egymás között. Kérlek gyere be- emelte meg a hangját az utolsó mondatra, hogy kihalasztódjon. Bejött egy srác... nem akármilyen srác- Ő Toshiro Dai, a HGT iskola cserediákja.
ESTÁS LEYENDO
Ami rejlik a szived mögött (Bakugou x Reader)
Romance(Név) egy viszonylag általános életet élő lány, aki hőssé szeretne válni. Azt mondtam átlagos életet él? Nos lehet egy picit hazudtam. (Név) félévkor került a UA-be egy másik gimnáziumból. Sokan már érkezése előtt tudták, hogy befog illeszkedni az...