Ami rejlik a szived mögött (Bakugou x Reader)

18. Rész

Kiengedtek. Épp pakoltam össze, mikor Aizawa bejött a szobámba. A szokásosnál is álmosabb volt.

-Jó reggelt Sensei!- köszöntem neki.

-Jó reggelt Kanako! Jobban vagy? Hallottam, hogy egy ideig nem jöhetsz vissza, mert a tested nem bírná. Megértem és teljesen elfogadható. Még maga az elsőszámú hős is meggyengült- ült le az ágyamra- Bakugou holnap szabadul innen. Szeretném, ha ügyelnél rá. Hallottam, hogy egyszer már a szülei engedélyt kértek, hogy odavigyenek téged. Jobb neki, ha ott vagy.

-Igen. Ez így volt- kezdem el piszkálni a hajam- Én szivesen ügyelek rá. Hálával tartozom, hogy megmentett és hát... ő az egyik legjobb barátom.

-Akkor itt nincs semmi akadály. Lebeszélem anyukáddal- ezzel el is hagyta a szobám.

Így hát hazamentem és összepakoltam a fontos dolgokat. Bakugout másnap hazaengedték. Aizawa engem bízott meg hogy vigyázzak rá, nehogy otthon is történjen vele valami, így olyan szinten mellette leszek, mint ahogy egy nő se lenne a párja mellett. Jó nem vagyunk együtt, de akkor is. Ennyivel úgy is tartozom neki, hiszen miattam sérült meg. Annyit tudok, hogy a lába és keze lassan forr össze. Még gipszelve van. De a lövési sebek az szépen gyógyulnak. Ő nem is tud az egészről semmit, hogy náluk leszek pár napig. Nagy meglepetés fogja érni, mikor megjelenek előtte. Lassan haladtam a folyosón mikor megláttam, hogy kifelé tolat a tolószékijével. Mikor felém fordította a kocsiját csak megálltam előtte. Ő meglepődötten fékezett, végig nézett rajtam és most az egyszer nem perverzen, hanem örömtelien mosolygott- Maci! Hát te?

-Meglepetés!- mentem hozzá és öleltem meg- Aizawa tanárúr azt mondta vigyázzak rád. És nem! Nem fogadom el a hisztid, hogy neked nem kell segítség meg ilyenek- mentem a háta mögé majd kezdtem tolni a kocsit. Ő meg se szólalt elsőre, csak sóhajtott- Néha nagyon idegesítő vagy.

-De te az életed adnád, ezért az idegesítőért- mosolyogtam, amit ő nem látott, mert hát a háta mögött voltam. Épp a bejáraton mentünk ki, mikor anyja megjelent előttünk és csak mosolygott ránk. Nagyon aranyos asszony, vagyis velem az. Bakugou azt mondja, hogy vele szemét szokott lenni.

-Gyere Bakugou! Segítek!- lassan toltam az autóhoz, ügyelve, hogy ne üssem meg a többi parkoló autót. Anyja csak elkuncogta magát rajtam- Jajj (Név) drágám meg kell szoknod, hogy itt nem Bakugouzni kell ezt a hülyegyereket hanem Katsukizni. Hiszem csak a Bakugou házban leszel egy ideig- kacsintott rám.

-B-bocsánat! Akkor gyere Katsuki! Hadd segítselek be a kocsiba- emeltem meg a fiút, aki még egy szót se szolt, csak nézet ránk.

Katsukit beültettem az anyósülésre, én pedig az anyjával hátul ültünk miután beraktuk a tolószéket a csomagtartóba. Apja lassan vezetett. Nem akart nagyot fékezni a hülye, idióta sofőrök miatt, nehogy Katsuki beverje a lábát vagy a kezét. Egész úton az anyja velem beszélgetett. Katsuki teljesen néma volt, még akkor is, mikor anyja valamit mondott rá. Mikor megérkeztünk csak csodálkoztam a szép házukon. Tudtam, hogy Katsukiék jól élnek. Az apja desingner. Katsuki mesélte, hogy az apja tervezte meg az egész ház alaprajzát, akkor mikor ő még csak anyja pocakjában volt. Kisegítettem Katsukit. Napi edzésemhez fog tartózni, hogy emelgetem. A szobája az emeleten volt. Anyja gondolkodott, hogy hogyan vigyük fel, de én csak megfogtam, szépen mennyasszony stílusban és felvittem. Mitsuki csak nézett ránk, majd elnevette magát- Drágám inkább ő kéne felvigyen- szinte megfulladt a nevetéstől. Zavarba jöttem nagyon. Katsuki szintén. Arcunk szerintem felvette ugyanazt az árnyalatot. Egymás szemébe néztünk, majd elkaptam a fejem és siettem a szobájához. Lassan kinyitottam az ajtaját és siettem letenni az ágyra. Mikor letettem, elmentem a tolókocsijáért is, amire Mitsuki vigyázott.